Most értem végére, az utolsó három részt nem lehetett abbahagyni! Ütős volt!
Így hirtelen a legnagyobb erényének nem a szokásosan emlegetett dolgokat érzem, hanem azt a kötöttséget amit az időkorlát jelentett. Be kellett fejezni és nem lehetett elhúzni az időt. Ez szerintem sokat segített, és sok sorozat szenved attól, hogy még 1-2 évadot kierőszakolnak a témából.
Azt sajnálom, hogy a misztikum, ami szerintem az SW szerves része, az csak a hetedik részben jelent meg, mert amúgy II. Leto vagy az Istencsászár ellen is lázadhattak volna más kosztümben. De így az egészet látva már elfogadóbb vagyok, hogy SW pénzt csaltak el egy sci-fi politikai thrillerre, mert ez utóbbinak nagyon élvezetes volt.
Egyéb narratívák kapcsán már régebb óta foglalkoztatott az azonos világban történő dolgok skálázása, és ilyen szempontból is jó volt. Bár ez már a Manalorianban is megjelent, bár ott, az SW low-fantasy Mandalorian és a Jedi szint volt egyszerre pár jelenetig, a Rogue One-ban szintúgy. Itt pedig az utóbbival azonos karakterek csak gritty settingben. Krennic sokkal ütősebb volt itt a hétköznapi hősök közt, mint a már emeltebb szintű RO hősök ellenségeként.
Man literally too angry to die
