- Ugyanebben az időszakban megpályáztam egy pozíciót a cégen belül. Bíztam magamban, el is jutottam a végső fordulóig (4 körös volt), de nem engem választottak, amit kissé nehezen viseltem. Sajnos 5 év alatt jól kinőttem a jelenlegi pozíciómat, azóta még több munkafolyamat optimalizálódott, dolgozok kb. 10 órát összesen egy átlagos héten. Annak a nagy része is monkey job. A munkahely szuper, de hiányzik a szakmai kihívás.
- Kapcsolatok mentek is, jöttek is - jó volna lassan megállapodni, bár amilyen elvárásaim vannak (childfree életmód, stb.), kicsit nehéz lesz.
- A végére hagytam a pro dolgokat, egyrészt a shinkendót (japán kardművészet) azóta is űzöm; most év végén meg is volt az első tameshigirim, magyarul katanával kaszabolhattam gyékényt. Amúgy lol, mert azóta sincs semmi célom ezzel, csak mozogni akartam valamit, + segít kiereszteni a gőzt.
- Augusztusban lett egy macskám.
Igazából a szomszédé ez is, mint ahogy az előző is volt. Egyszer csak belépett a lakásba, és hamar be is lakta magát. De eléggé a szívemhez nőtt, megszerettem, és sokat dolgozok azért, hogy királyi élete legyen.
Összességében olyan 70%-ra értékelem ezt az évet, mert volt egy csomó jó pillanat, szórakoztam eleget, csak közben elég sok minden bizonytalan talajon áll. A jövőtől szorongok, főleg, ha globálisan nézem, nem számítok sok jóra. Nem hiszem, hogy az AI-technológiát jó ötlet volt a mezei emberekre rászabadítani (ld. még a lőfegyvereket, a drónokat és a lime rollereket is), és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, amit most látunk. Maga ez az online tér is olyan, hogy végre mindenki hangja felerősödött, csak közben soha ennyi magányos ember nem is volt. A jövőnket pedig agymosott, kőbuta, ostoba emberek fogják eldönteni. Na sebaj. Amíg látom, hogy felkel a nap és lenyugszik, amíg hozzáférek a Steam könyvtáramhoz, és nem egy gulagban kell hajnali ébresztéssel zoknit heggesztenem, addig el leszek valahogy a kis világomban. Tesék, csak sikerült valami optimista végszót összehoznom.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
