Ahh, a légkondik, a nyár örök konfliktusforrásai...
Van otthon egy pár éve lecserélt csilli-villi légkondink, rendesen is van tisztíttatva, de nem szeretem sokat járatni, akkor is csak 27-29 fokon, és pont kellemes hőmérsékletet csinál. Jó találmány, a forróságban életmentő tud lenni, de összességében a kültéri egységek csak rontanak a lakókörnyezetünk állapotán, ezért igyekszünk árnyékolással és szellőztetéssel megoldani az életünket.
Két légkondis témában szoktam robbanni: ha 20-24 fokokra hűtenek le olyan helyiségeket, ahonnan nem tudok rövid időn belül kimenekülni, és ettől megbetegszek, vagy ha a kültéri egység hangosan csöpög. Vesztem már össze emiatt egy kis ficsúr bme-s mérnök szomszéddal, aki először nem fogta fel, hogy a muskátlis láda csak akkor fogja meg a vizet, ha élő virág is van benne, és kurvára nem lehet a plexitetőn kopogó vízcseppek miatt aludni az egész utcában, de szerencsére azt követően, hogy kulturáltan fogalmazva elküldtük egymást a halál faszára, egy napon belül orvosolták a problémát.
LM kommentjére rákapcsolódva: igen, a zöldfelületekben hiszek én is, séta közben ég és föld a különbség a fás-árnyékos területek és a többi utca között. Nálunk hatalmas a társasház kertje, és kellő mértékben hűtenek a növények, de sajnos az elmúlt egy évben két nagy fát is elvesztettünk a szélviharokban, a harmadikat pedig egy ideje gyanakodva nézem, hogy remélhetőleg nem esik rá valaki fejére vagy autójára... (A közös képviselőt baszogatjuk, hogy hívjon már kertészt, aki kicsit megnyirbálja.) Ezért a többi kertben és a ház előtt az utcán növekedő facsemetét kiemelt figyelemmel kezeljük, locsoljuk, hogy évtizedek múlva is legyen árnyékunk.
