Szét*** az ideg

Random gondolatok jönnek:

30+ évig éltem a nyolcban, soha semmi bajom nem volt vele, de amióta elköltöztem Zuglóba, azóta ha lehet, igyekszem minél ritkábban átlépni a Hungária körút vonalát.

Érdekes egyébként, hogy ki mit érzékel egy-egy környék leromlásából. Legalább 6 éve mondom, hogy gyűlölök Kelenföld vasútállomás fele menni, de akik napi szinten közlekednek arra, soha nem értették, mi bajom, mert valahogy pont mindig elkerülték a necces embereket, és úgy kellett mutogatnom nekik a Kelenföld/Bikás park csoportokba feltett képeket a katasztrofális állapotokról. De ugyanígy nekem sem okozott soha lelki törést az Örs vezér tere, amit pedig én látogatok minden nap, ugyanis egy rövid orkinváziós időszakot leszámítva nem találkoztam bemindenezett szerencsétlenekkel / míg a bkv-s gomba körüli hajléktalan-réteget betudom egy olyan látványelemnek, amivel a város bármely pontján lehet találkozni. És villamossal járok, tehát az aluljáróba nem kell lemennem.

Szóval úgy érzem, hogy a saját, évtizedek alatt megszokott környezetünkkel kicsit elnézőbbek vagyunk, pl. a kutyasétáltatás miatt ismerem már a környék összes alkeszét és fél-hajléktalanját, tudom, hogy melyiktől áll fel a hátamon a szőr, és melyik az, akivel normálisan lehet beszélgetni is, míg egy kívülállónak egyforma az összes.

Viszont tény, hogy nagyon hirtelen meg tud változni egy környék, amikor az egyik kerületben kicsit nagyobb a rendőri fellépés, és a problémás emberek nagy morogva odébbállnak a következőbe, és átvonulnak a következőbe, nálunk a covid idején tűnt fel pár ijesztő alak a környéken, de aztán elmentek innen. Az az érzésem, hogy a problémát csak ide-oda pingpongozza a város.