"Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz."
- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.
Stirlitzet hétfő hajnalban viszik agyonlőni.
- Az előttem álló hét valóban nem ígérkezik könnyűnek. - gondolja.
Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!
Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.
A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:
- Heil, Hitler!
Hitler fáradtan:
- Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!
Stirlitz és Müller sétálnak az utcán kézenfogva.
- Müller! - gondolja Stirlitz.
- Stirlitz! - gondolja Müller.
- Aha! - gondolja a KGB.
- Müller, Müller! - gondolja Hitler.
- Stirlitz? Müller? - gondolja a CIA.
- Homokosok! - gondolja a virágárus néni.
Bormann és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stirlitz és egy csomó titkos dokumentumot kiemel a páncélszekrényből.
- Ki volt ez? - kérdezi döbbenten Bormann.
- Ez? A Vörös Hadsereg legjobb kémje Berlinben.
- És miért nem kapod el???
Müller legyint.
- Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezeim közül...
ZORA!!!!
www.wargamer.hu
