És ahogy hallottam, akkor 45-ben a hazaérkezés után is kaptak a "jóból".
Ez a fejadag-megosztás eléggé meseszerűen hangzik, valahogy nem tudom elképzelni, de szovjet katonákról már hallottunk teljesen meglepő, 44-45-ös sztorikat, ahol hihetetlenül emberségesen viselkedtek (civilekkel szemben). Meg persze az ellenkezőjét is, embere válogatja.
Nagyapám mesélt érdekes sztorikat hadifogságból. Ott ahol ők voltak, volt jópár olasz és japán hadifogoly is. A szovjetek nem léphettek be a japán barakkba, eléggé "önműködő" volt, hallgattak a tisztjeikre. Mondjuk túl sok hasznukat nem vették, úgyhogy relatív hamar hazaengedték őket, akárcsak az olaszokat is, akik nem dolgozták halálra magukat.

, nem is a történet (raboskodtak, dolgoztak, vérhast kaptak, a társak hulláit máglyán égették és értük nem jött rescue team), hanem az író stílusa. Első 50 oldal dögunalom, utána remek. Asszem nő írta. Mondom, szürreális.