Háborús filmek és a valóság

Erre az odamegy hozzá kérni valamit esetre az egyik német veterán is mondott példát: cigiző szovjet tiszttől kért egy slukkot a német fogoly, orosznak összeszűkül a szeme - és odaadja neki.
Szélsőséges esetek biztosan voltak, mert nagyon különbözőek az emberek. Az élelemmegosztásra visszatérve nem mondtam, hogy az egész hadsereg napi x dkg/fő ételt kapott a szovjet bakák rovására, csak azt, hogy kaptak az oroszok adagjából. Hogy mennyit és hányszor, azt nem említették.

Más: most küzdök a korotojaki küldiddel, tetszik. Bár kezdem azt hinni, hogy a Gyümölcsöst és környékét egy egész század védi, nem fognak megállítani.

'The owls are not what they seem'

A Sztálingrádi napló-ban leírja Adam (asszem alezredes vagy mi) Paulus segédtiszje, hogy milyen volt a tiszti fogolytábor. Nem is vészes, de az a tiszti tábor. A legénységi sokkal roszabb volt.
Guido Knopp Sztálingrád könyvében meg egy olyan esetet írnak le, hogy egy német katona odament egy orosz hadnagyhoz, hogy mondjon vagy kérdezzen valami asszem a kajáról, az meg szó nélkül agyonlőtte. nyílván ez sem jellemző eset, mint ahogy az sem, hogy megosztották az oroszok az élelmüket a németekkel.
Nyilván azért kaptak a foglyok élelmet, különben senki sem tért volna haza.

"Hogy mennyi élelmük volt az oroszoknak, azt passzolom, de némi amcsi marhakonzerv akadhatott."
igen, de 200 000 ember számára már naponta 200 000 konzervnek kéne "akadnia" az meg ugye nem csak úgy megy...

Csernavölgyi Antal Fegyvert, s vitézt énekelek című könyvében van egy beszámoló az 1. vh-s francia meg olasz fogolytáborokról. Borzalmas.
Amúgy ajánlom mindenkinek a könyvet, mert van benne egy-két jó visszaemlékezés. Kedvencem a doni napló.

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.