Chrono blogja

Dexter S01 - S02

Chrono | 2008.03.06. 20:15 | kategória: Movie

Egy filmszerető embernek, magamból kiindulva mindig nagy dilemmát jelent, hogy elkezdjen-e nézni egy sorozatot, és ha igen, akkor milyet, melyiket? Mert ugye, ha a kezembe akad egy film, akármilyen körülmények között is, tetszen az vagy nem, miután megnézted nem vesztettél semmit, esetleg egy kis izzadtságot és másfél órát. De amikor elkezdünk nézni egy sorozatot, és esetleg megnézünk 2 évadot, majd történik valami, pl.: elveszti a varázsát az egész, rettentő nagy gagyiságba megy át, bármi más, akkor az van, hogy az ember, aki beismeri magának, hogy ez bizony már nem ugyanaz, mint amit elkezdtem nézni 40 órával ezelőtt, az abbhagyja a sorozatot, és rá kell hogy jöjjön, hogy elpazarolt egy rakás időt. Ezért is választom meg mindig magamnak alaposan, hogy melyik sorozatot kezdem el nézni, bár előre én sem tudhatom, hogy átmegy-e majd gagyiba az egész vagy nem. Emiatt sem nézek túl sok sorozatot, viszont annak a kevésnek nagyon nagy fanja vagyok. Ilyen például a Friends, House MD és most a Dexter.

Egy gyilkoselméjű, pszichopata zsaru, akinek a homályosnál is sötétebb a múltja. Egy kód, amely szerint élnie kell, egy függőség, amiről nem tudni, hogy jó-e vagy rossz. És a gyönyörű Miami. Ennyi és már adott is egy nagyszerű alap, egy beteg sorozatnak. A főszereplő Michael C. Hall, azaz Dexter. Egy átlagos véranalizáló, akiről senki nem tudja, hogy éjszaka előbújik belőle a kisördög vagy az igazságosztó. Nappal viszont egy csodálatos ember, szerető, jó barát, jó testvér, meg minden egyéb. Azonban egy gond van vele. Képtelen érezni. Ez, a sötét múltjából fakad főképp, amikor is látta, amint láncfűrésszel feldarabolják az anyját. A kis Dextert, Harry vette magához, majd miután kiderült, hogy a gyereknek „ferde” hajlamai vannak, elkezdett tanítani neki egy kódot, egy szabály rendszert, ami szerint élnie kell. Hiszen ha azt tenné mindig amit gondol, és amit tenni szeretne, akkor nem húzná sokáig. Ennek a kódnak a lényege az, hogy mindig az ellenkezőjét mondja, annak amit gondol. Harry megtanította, hogy milyen helyzetben, hogy kell immitálni az érzéseket, és milyen reakciót kell mutatnia az adott szituációban. De a szabály, ami mindennél fontosabb, mindent felülbírál, a: „Soha ne hagyd, hol elkapjanak” . Harry megtanította Dextert még valamire, méghozzá arra, hogy hogy élje ki a függőségét „helyesen”.

Végülis Dexter felnőtt, és mintapolgár vált belőle, viszont valami nem változott. Nem képes érezni, továbbá sem. Megérti az emberek fájdalmát, látja is, de átérezni nem tudja. Az első két szezon jobbára azzal megy el, hogy Dexter megtalálja magát, amihez hosszú, néhol filozofáló út vezet. Vajon jó e az amit csinál, vagy nem? Mi a helyes és mi nem az? Ezenkívül persze sorra szedi áldozatait, ameddig...Azt hiszem a történetet itt nem is folytatom, mert egy nagyon eredeti történet tárul elénk, amit kár lenne lespoilerezni.

A Dexter tipikusan olyan sorozat, amiben mindenki szinte csak magára hagyatkozhat, szinte mindenki mindenkinek az ellensége. És a baráti érzelmek csak ritkán kerülnek a felszínre. Ahogy halad előre a történet, egyre inkább kezd kivilágosodni Dexter gyerekkora (a második éved végén is sok még a rejtély), rájön arra hogy a kód, amely szerint él nem is olyan tökéletes.

Egy évad története általában úgy épül fel, hogy van egy főszál, amit végigvisznek az egész szezonon keresztül, ezenkívül van egy B-szál, ami a legtöbb esetben egy kisebb, piti rendőrségi ügy, esetleg a Miami Police Department-en történő események. Viszont általában, van egy harmadik szál is, a C-rész, ami csak és kizárólag Dexterről szól. Többségében a függőségéről, és arról, hogy hogyan végez a rosszfiúkkal, a második évadban inkább ezek ilyen belső monológok voltak, vagy a függőségről való leszokás folyamata.

A sorozat intrója valami eszméletlenül zseniális, aholis totálban láthatjuk ahogyan sül a tojás vagy a hús, ahogy egy vércsepp lefolyik a nyakunkon, a hús felvágása. Persze ez így elmondva marhára nem tud érdekes lenni, de a látvány nagyon ott van. A zene is nagyon tetszetős, tökéletesen keverednek a darkos-gyilkolós számok a spanyol pörgős zenékkel, amik nagyszerűen passzolnak Miami világához. A szereplőkről csak annyit, hogy semmi extra az egész. Igazából Dexteren kívül mindenki egy közepest érdemel, ő viszont magasan kiemelkedig, szinte viszi a szerepét a hátán. Rajta kívül még egy ember került közel a szivemhez, ő pedig Doakes parancsnok volt, az ő személye igen karizmatikus. A képi világ néhol hagy maga után kívánni valót, néhol gyenge a CGI, de ezt a sorozatot nem ezért szereti senki.

Összességében, Dexter rájön, hogy mindenki az, aki akar lenni. Senkinek nincs előre megírt személyisége. És a második évad végére Dexter dönt, mi pedig szeptembertől ismét élvezhetjük tovább az elmebeteg zsaru, nagyszerű történetét.

// A következő bekezdésben enyhe spoilerek lesznek

Szerény véleményem szerint, ezt a Bay Harbor Butcher szálat túl hamar lőtték le. Túl sok derült ki a második szezonban Dexterről, és mondom, még szerintem kilehetett volna találni valamit, az Ice Truck Killer után, ami leköti az embereket. Ezt egy picinkót elhamarkodottnak éreztem. Mindenesetre kíváncsian várom a 3. szezont. Szerintem sok csúnyaság fog még kiderülni Dexter múltjáról is. A jó, hogy sok szálat nyitva hagytak. Így majd nem kell kitalálni semmi hülyeséget, és semmi olyasmit amitől az ember a homlokához kap. A második évad vége jó pörgősre sikerült szerintem, tetszett nagyon. Túlságosan kiszámítható volt, de ez annyira nem baj. Nem kell mindenhova a fordulat. Az majd elég akkor, ha kezd laposodni a történet. 

Hozzászólások

1 | LiT 2008.03.08. 19:54
Töltöm én is. Kiváncsi vagyok rá!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.