A játék kipróbálása közben merült fel bennem a kérdés, hogy vajon kinek van könnyebb dolga? Egy olyan szoftvercégnek, amelyik évente jelenít meg egy adott sportággal foglalkozó játékprogramot, mint mondjuk az Electronic Arts az NBA kosárlabda programjaival. Vajon az e a könnyebb amikor évente kell valami újat nyújtani ahhoz, hogy megvegyék a játékot. Vagy pedig egy olyan szoftveróriásnak egyszerűbb a helyzete, amelyik egy nagy esemény - ebben az esetben az olimpiára - ír egy játékot. Ekkor ugyanis elég négyévente valamit a piacra hozni. Ennyi idő alatt a számítástechnika akkora fejlődésen megy keresztül, hogy nagyon egyszerűnek tűnik túlszárnyalni a korábbi kiadásokat, de viszont az elvárások is nagyobbak lehetnek, és ha esetleg rosszra sikeredik a program, akkor nem lehet azt a következő kiadással már a rákövetkező évben jóvátenni. A XXVII. nyári olimpiai játékok alkalmából most az EIDOS vállalkozhatott arra, hogy az eseményeket megörökítendő színvonalas programot adjanak a játékokat kedvelők kezébe.
Az intro korábbi olimpiák híres sportolóit és eseményeit mutatja be. A főmenüben válaszhatjuk külön az egyes sportágakat, vagy az teljes olimpián való részvételt, valamint a multiplayer játékmódot. Bármilyen játékstílust is választasz, mindig meg kell adnod, hogy milyen nemzett színeiben és milyen néven kívánsz indulni. Számomra teljesen érthetetlenül csupán három betűből álló, még becenévnek is rövid nevet lehet csak megadni (Persze, a flippereknél régen még ez volt a megszokott, no de egy mai PC-s játéknál?). A választható országok listáját elég rövidre fogták, de szerencsére helyett kapott a listában kis hazánk zászlaja is. A manapság szokásos nagy tárolókapacitások mellett nem tudom mi akadálya van annak, hogy ne legyen a Föld szinte minden országa felsorolva. Legalább azokra a nemzetekre gondolhattak volna, akik az olimpiára neveztek.
A sportágat csak ez után kell kiválasztanod. Itt a következők között böngészhetsz: 100 méteres síkfutás, 110 méter gát, gerelyhajítás, kalapácsvetés, hármasugrás, magasugrás, agyaggalamb-lövészet, 100 méteres gyorsúszás, toronyugrás, 130 kg plusz súlycsoportú súlyemelés, pályakerékpár, szlalom kajak. Szinte minden sportágban az irányítás csupán pár billentyűvel megoldott, ami nagyon könnyűvé teszi a program kezelését.
Egész olimpiai részvétel esetén minden sportágban három lépcsős felkészülés folyamán kell kiharcolnod a játékokon való indulási jogot. A felkészülés minden lépcsőfokán bizonyos edzőgyakorlatokat kell elvégezned, amelyek természetesen sportáganként változnak. Az edzésednek köszönhetően lesz erősebb, illetve nagyobb tudású a versenyződ. Például a 100 méteres síkfutásban, hiába nyomkodod nagyon gyorsan a gombokat, ha nem teljesíted kellő szinten az edzéseket, akkor sem tudsz jó időt futni. Mondjuk egy agyaggalamb lövészetnél már más a helyzet, ennél a sportágnál nem számítanak annyira az edzések, de hát az nem is annyira erősport.
Az "edzéskötelezettség" mellett csupán egy dolog szól. A felkészülés gyanánt kötelező gyakorlatok segítenek abban, hogy elsajátítsd az adott sportághoz szükséges mozdulatokat. A kalapácsvetés esetében például az erő "kifejtése" mellett kell meghatároznod a dobási szögöt is, ami viszonylag összetett billentyűkombinációkat kíván meg tőled. Azonban a megfelelő billentyűk kellő sorrendben való lenyomása már nem jelent akkora gondot, ha már túl vagy a versenyzést megelőző próbatételeken. Ezen kívül viszont sajnos nem lehet más pozitívat megemlíteni a felkészülést biztosító gyakorlatokról, mert bizony nagyon hamar unalmassá válik, hogy például a 100 méteres síkfutás esetében már megint a futószalagon kell bohóckodni ahhoz, hogy egy újabb szinttel feljebb juss. Sőt, ahogy közeledik az olimpiai színt úgy nőnek az ismétlés számok. A végén már-már minden egyes gyakorló feladatból - amikből különben három különböző van minden egyes sportághoz - háromszor kell teljesítened. Arról nem is beszélve, hogy ezek az edzések elég egyszerű grafikai megoldással társulnak, ugyanis szinte csupán egy pálcikaemberhez hasonlító emberrel kell egy enyhén színes, de semmi grafikát nem reprezentáló háttér előtt ugra-bugrálni. Nem tudom miért nem lehetett valami edzőterem hangulatot előidézni.
Mint már említettem az edzések után egy versenyen is részt kell venned ahhoz, hogy eggyel magasabb szintre tudjál lépni. Az olimpiai szinttől az elején összesen három szint választ el. Viszont még az adott felkészülési fokot lezáró előversenyen való induláshoz is kell egy bizonyos szintet teljesítened. Ha ezt az akadályt is sikeresen vetted, akkor már mehet is a versenyzés. A versenyt általában meg is kell nyerned ahhoz, hogy teljesen lezártnak tekinthess egy szintet. Versenyszámonként nagyon változik, hogy mit is kell pontosan teljesítened. Azt például enyhe túlzásnak éreztem, hogy a magasugrás gyakorlatok második lépcsőfokának számító versenyen már háromszor meg kellett javítani a "világcsúcsot" ahhoz, hogy megnyerjem a versenyt.
Jópofa ötletnek tartottam, hogy sportáganként változik, hogy éppen milyen nemű versenyzővel kell teljesítened a feladatokat. A gerelyhajítás, úszás és toronyugrás például női sportágak, míg a futásban, kalapácsvetésben és súlyemelésben férfiversenyzők indulnak. A versenyzők mindig a kiválasztott nemzettől függő színű mezekben díszelegnek a rajtnál. Sőt nemzetenként változik maga a sportoló megjelenése. Agyaggalamb-lövészetben például bajuszt visel és enyhén köpcös az angol sportoló, míg a magyar induló napszemüvegben vesz részt a versenyen. Az, ami nem volt elmondható az edzésekről az annál inkább igaz a versenyekre, nevezetesen, hogy a grafika kiváló. Igazán szépre sikerült minden egyes sportág megjelenítése. Amennyire csak lehetett figyeltek a részletekre. Ilyen például a futópálya bordázottsága, vagy az, hogy a találat helyétől függően egy agyaggalamb teljesen darabokra hullik vagy csak a széléből törik le egy darab. Futásnál minden sportoló más-más mozdulattal készül fel a rajtra, és persze nagyon függ az elért eredménytől a verseny utáni viselkedésük. A hanghatások is első osztályúak és már, mint minden sporttal kapcsolatos játékban megszokhattuk itt is sem maradhatnak el a kommentátorok. A versenyszámok után rövid ismétlésen keresztül elemezhetjük ki, hogy hol lehet esetleg a mozdulatokon javítani, vagy melyek voltak azok a lépések, amelyek oktatófilmbe illőek. Azt viszont sajnálattal vettem észre, hogy semmilyen lehetőség sem kínálkozik a lejátszások többszöri megismétlésére, átmeneti leállítására vagy esetlegesen különböző kameraállásból való nyomon követésére.
Ha teljesítetted valamely sportágból az olimpiai szintet, akkor már "indulhatsz is" Sydney-be. Azért fontos tudni, hogy csak azokon a sporteseményeken vehetsz részt az ötkarikás játékokon, amelyekben a versenyeket megelőző felkészülés során a kívánt szintet elérted. Az ottani eseményeket nem nagyon színvonalas, de egyszeri végigtekintést megérdemlő megnyitóünnepség vezeti be. A játékok meg a szokásos záróünnepséggel érnek véget. Az azért mindenképpen dicséretes, hogy a programozók erre is gondoltak.
A játékról még annyit, hogy Windows 2000 alatt is fut, aminek szerintem csak örülni lehet, mert így legalább nem kell teljesen váratlan programból való kényszerű kilépésekre számítani, amire sajnos 98 alatt volt pár példa. Érdekes módon 2000 alatt kicsit gyengébb a hangminőség, minden beállítási trükk ellenére sem sikerült olyan szép surround hangokat elővarázsolnom, mint Windows 98 alatt. Ezek a kis problémák már maradjanak az operációs rendszer titkai. A lényeg az, hogy minden kis probléma ellenére egy kimondottan színvonalas programot sikerült az Eidosnak a piacra dobni. Az olimpiai sportokat kedvelőknek csak ajánlani tudom a játékot, mert garantált a hosszantartó, izgalmakban gazdag kikapcsolódás.
