A LEGO Media az elmúlt időszakban sok játékot hozott forgalomba, amelyek mindegyike más stílust képvisel. A Rock Raiders a real-time stratégiát kedvelő réteget célozta meg.
Aki már egyáltalán a kezébe vett egy LEGO játékot, az nyilván egyből kitalálta, hogy a programot a fiatalabb korosztálynak szánták. Ez a Rock Raiders esetében is erősen fennáll. A gyakorló küldetések során például azokat a fő irányítási funkciókat sajátíthatjuk el, ami szerintem "alapműveltségnek" számít a stratégia játékok területén. Ami az egész játék során komolynak mondható, az a hardverigény, hiszen egy jó 3D-s kártya nélkül eléggé akadozik a grafika.
A bevezető képsorokból kiderül, hogy egy kis baleset következtében egy távoli naprendszerbe jutnak hőseink, és az űrhajó hiperhajtóművét ellátó generátor megsérült, így a hazatérés lehetősége is semmivé foszlott. Nincs mit tenni, sürgősen energiát kell szerezni valahonnan, méghozzá jó sokat. Szerencse, hogy a szomszéd bolygón pont nő energiakristály, és van némi esély a megmenekülésre. Tehát le kell teleportálni sziklafúró embereinket a felszínre, akiknek az értékes energiakristályt fel kell kutatniuk, és az űrhajóra kell teleportálniuk. Természetesen a munka nem veszélytelen, hiszen bármelyik pillanatban előronthatnak a sötét barlangjáratokból a gonosz barlanglakó óriások, akik aztán nagy pusztítást vihetnek végbe a környéken. További veszélyt jelent a hanyag munka is, mivel a nem kellően biztosított járatokat könnyen betemetheti egy-egy sziklaomlás, sőt, még embereinkben is kárt tehetnek.
Nos, bevezetőül talán ennyit. Biztos vagyok benne, azon kevesek is kedvet kaptak a játékhoz, akiknek esetleg voltak fenntartásai ezzel kapcsolatban…
Az irányítás nagyjából hasonlít a Dungeon Keeper-ben lévőre, tehát szemlélhetjük az egész terepet kívülről is, mondjuk ez a leghasznosabb, de ha valaki kíváncsi, hogy mit lát valamelyik sziklafúró barátunk, azt is ki lehet próbálni. A pályák felépítése szokványos, mindig ki kell választani a legszimpatikusabbat, de mindig csak néhány áll rendelkezésünkre, mivel ezek egymásra is épülnek. Persze a teljesítendő feladat nehézsége fokozatosan nő. Az első pályán még körülbelül értettem, hogy mit kell csinálni, de például a másodikon már kezdtem elveszteni a fonalat… A küldetések lényege egyébként nagy vonalakban annyi, hogy mindig egy meghatározott mennyiségű energiakristályt kell kibányászni a környező sziklákból, és közben mindig valami kis épületet is fel kell húzni, ahogy azt a valamit is magára adó stratégiai játékoknál már megszokhattuk.
A játék amúgy igen humánus, gondolva a megcélzott közönségre. A szörnyek nem ölik meg figuráinkat, csak leütik, rövid időre elkábítva azokat. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy vér sincs a programban.
A pályák előtti videók elég hangulatosak. Gondolom a programot a lehető legnemzetközibbre tervezték, mivel ezekben a sziklafúrók emberi nyelv helyett mindenféle nyögésekkel és morgásokkal kommunikálnak. Ez olyan, mint a zene, azt is mindenki megérti.
Összefoglalásképpen annyit, hogy tizenöt évvel ezelőtt még valószínűleg izgalomba hozott volna az energiakristályok beszerzése és maga a bányászat. Ez azt hiszem érthető, hiszen a játékot egy fiatalabb generációnak tervezték, úgyhogy a 8 éves olvasóinknak szeretném a következőket mondani. A játék nagyon izgalmas, és ha már unod az egyedül legózást, meg keresgélni a sok apró mütyürkét a dobozban, akkor itt az idő, hogy kipróbáld a Rock Raiderst. Ha esetleg végigjátszottad a küldetéseket, akkor sem kell elkeseredni, mivel a programban látható járművek, épületek és a sziklafúró figurák egy az egyben megvásárolhatók. Jó szórakozást!
