A Fallout Tactics: Brotherhood of Steel a Fallout sorozat legújabb tagja. Mint a címe is mutatja, ez nem az atomháború után játszódó kaland/RPG sorozat várva-várt harmadik része, az Interplay ezúttal valami újjal próbálkozik. A FoT ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Fallout és a Fallout 2, de történetet, a játékszerkezet és a játékstílus eltér a korábbi részektől. Nem egyetlen szereplő bőrébe bújva kell megmentenünk egy bunker, vagy falú lakóit, hanem egy társaság tagjaként, egy csapatot vezetve kell teljesítenünk a ránk bízott feladatokat. Az előző részekben a hangsúly a kalandozáson volt, a harc csak szükséges része volt a játékmenetnek, nagyon sokszor létezett békés megoldás is. Ezzel ellentétben a FoT egy csapatszintű taktikai játék, tehát a középpontban a harc áll, a kalandelem pedig a háttérbe szorul.
A játék cselekménye valamikor a Fallout és a Fallout 2 között játszódik, a történet középpontjában pedig egy titokzatos társaság, a Brotherhood of Steel (az Acél Testvérisége) áll. Nem újak a Fallout univerzumában, már korábbi részekben is találkoztunk velük. A BoS az atomháború előtti USA hadseregének túlélői, akik a legmodernebb technikákkal és fegyverekkel felszerelt bunkerekben vészelték át az atomháborút az USA nyugati partján. Mikor végre előmerészkedtek egy elpusztult, és nagyon elmaradott világot találtak, ahol megőrzött technikájuknak köszönhetően mindenkinél fejlettebbek voltak. Fegyvereiket, technikájukat és tudásukat soha nem osztották meg senkivel, így ők maradtak az egyetlenek, akik elég erősek voltak ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljanak a különböző bandákkal, banditákkal és mutánsokkal. Védelmezték a környék telepeseit, cserébe élelmet és munkásokat kaptak. Idővel aztán a világ megváltójaként kezdtek tekinteni magukra, akik a tudásuk lassú és fokozatos megosztásával fontos szerepet vállalnak majd a világ újjáépítésében. Sokáig elég jól elvoltak a különböző bandák elleni harccal, míg egy napon a vének tanácsa úgy döntött, hogy egy kisebb sereget küldenek keletre, a Sziklás-hegységen túlra, hogy kiderítsék hová tűntek a szupermutánsok. Hatalmas zeppelinekkel átkeltek a hegyeken, de viharba keveredtek, szétszóródtak és lezuhantak. A baleset túlélőinek minden kapcsolata megszakadt a Testvériség magjával, magukra utalva kénytelenek voltak megalapítani a saját testvériségüket. Mi egy fiatal jelöltet alakítunk, aki nemrég lépett be az egykori Chicago környékén működő testvériség soraiba. Feladatunk a banditák és mutánsok mellett egy titokzatos, nyugatról jövő ellenfél elleni harc, valamint a legnagyobb, legjobban felszerelt nullás sorszámú bunker megtalálása.
Mivel a FoT szakított az előző részeknél megszokott kalandközpontúsággal, a játék felépítése is megváltozott. A történet küldetésekre lett felosztva, mindegyik legalább egy elsődleges, és többnyire néhány másodlagos feladatot is tartalmaz. Ezek a feladatok elég változatosak, túszok kiszabadítása, szállítmány védelme, egy rablóbanda felszámolása, stb., de a tényleges tennivaló általában ugyanaz, minden rosszfiút kinyírni aki elénk kerül – és a pályák úgy lettek felépítve, hogy lehetőleg mindegyik elénk is kerüljön. Már az első néhány küldetésnél látszik, hogy nem egy jótékonysági intézménybe léptünk be. A Testvériség önző, kíméletlen és brutális, nem törődik senki mással, csak önmagával. Senki sem csinál problémát abból, ha ártatlan civileket mészárolunk le, amíg a társaságnak nem származik kára belőle (pl. az adott város nem szállít többet élelmet). Valószínűleg ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy sokszor a civilek sem ünnepelnek hős megmentőként és nem is mindig barátságosak. Az előző részekhez képest a városok lakói sokszor meglepően agresszívek. Nem törődnek vele, hogy nincs sok esélyük akkor is támadnak, mi pedig kénytelenek leszünk védekezni, mivel nincs más lehetőségünk. Ez főleg annak köszönhető, hogy a kaland elemek közül sok hiányzik a játékból. Az NPC-k szerepe lecsökkent, már csak alig néhánnyal beszélhetünk, és ők is csak elmondják a mondanivalójukat. Nincsen párbeszéd, senkitől sem tudunk kérdezni, senkinek sem tudunk válaszolni. Erősen lecsökkent a harcokhoz közvetlenül nem kapcsolódó tulajdonságok (pl. alkudozás, tudomány, javítás) szerepe. Nem tudjuk kibeszélni magunkat kényes helyzetekből, az ellenfelektől nem tudunk megszerezni tárgyakat (pl. kulcsot) békés úton, stb. Egyetlen módja van a konfliktusok békés rendezésének, a lopakodás, de ez sem mindig járható – mondjuk ez a játék stílusát tekintve nem is meglepő. A történet lineáris, nincsenek elágazások, választási lehetőségek. Megkapjuk a rövid eligazítást, odamegyünk a helyszínre, kiírtunk mindenkit, visszatérünk a bázisra és kezdődik minden elölről. A Fallout Tactics 20 küldetést tartalmaz, melyek teljesítése a készítők szerint 30-70 óra tiszta játékidőt jelent. Ez persze erősen függ a nehézségi szinttől is, de már közepes fokozaton is beletelik pár órába, míg a hatalmas pályákat végigvisszük. Szerencsére bármikor, a játék bármelyik szakaszában menthetünk.
A kezelőfelület egy hat fős csapat irányítását teszi lehetővé, ezek egyike mi magunk vagyunk. Ennek a ténynek csak annyi jelentősége van, hogy míg bárki más meghalhat a játék megy tovább, ha viszont mi halunk meg, akkor game over. A csapattagok nem csak kinézetükben különböznek, az előző részekhez hasonlóan az RPG most sem csak reklámszöveg, hanem fontos része a játéknak. Az emberek rengeteg tulajdonsággal, jellemzővel, képességgel, képzettséggel, ranggal, stb. rendelkeznek. Ezek között vannak fontosak és vannak kevésbé fontosak, de mindegyik befolyásolja a használhatóságukat. Az előző részekhez hasonlóan a játék a karakterünk kiválasztásával, vagy egy teljesen új karakter generálásával kezdődik. Érdemes áldozni rá némi időt, mivel később már nehezebb változtatni rajta. Mivel karakterünk egy csapat tagja, ezért nem kell, hogy mindenhez értsen. Ajánlott már a legelső küldetéstől specializálódni, minden emberünkkel más területekre. Nálam az egyik karakter a lopakodásra, zárnyitásra és lopásra, a másik a különböző lőfegyverekre, a harmadik elsősegélyre és orvosi dolgokra, a negyedik nehézfegyverekre és csapdákra specializálódik. Természetesen vannak olyan tulajdonságok, amiket mindegyiknél ajánlott fejleszteni, pl. a lövési pontosságot. Járművek már az előző részben is voltak, de azokat nem használhattuk harc közben. Most ez is megváltozott. A küldetések közben hozzájuthatunk egyes járművekhez, amik egyrészt nagyban meggyorsítják a városok közötti utazást, másrészt pedig védik a bennük ülőket, akik viszont vidáman lövöldözhetnek kifelé. Ez nagyon jól hangzik, de a valóság az, hogy járműveket harc közben csak néhány pályán használhatunk, a többinél ki kell szállnunk. Jobban belegondolva persze ennek is megvan a maga értelme, hiszen a tankot megszerezve bárkit simán leterítünk, és oda a kihívás. Az előző részekhez hasonlóan utazás közben véletlenszerűen még mindig belefuthatunk különböző ellenfelekbe (rablók, skorpiók, farkasok, stb.), és itt kiélhetjük magunkat, ugyanis itt korlátozás nélkül használhatjuk a járműveket
A játékmenet területén a BoS több újdonságot is tartalmaz, de ezek közül talán a legjelentősebb a két újabb harci mód megjelenése. Mivel a játék elsősorban a harcra koncentrál érthető, hogy a készítők nagyobb figyelmet szenteltek ennek a területnek. Az egyénszintű körökre osztott mód az, amit már a két korábbi részben is használhattunk. Az akciópontjaikat felhasználva a csapattagok és az NPC-k egymás után lépnek, a lépés sorrendjét a karakterek különböző tulajdonságai alapján kalkulálja ki a gép. Ez a megoldás jól használható egyetlen karakter esetén, de egy csapatnál már kissé bonyolulttá teszi az együttműködést. Ezt a problémát oldja meg a csapatszintű, körökre osztott mód, ami csak annyiban tér el az előzőtől, hogy a csapatok együtt lépnek, először az egyik csapat összes embere, majd a másiké. Az egyénszintű és a csapatszintű körökre osztott módok mellett egy harmadikat is választhatunk, ez pedig a folyamatos körökre osztott mód, aminél minden valós időben zajlik. Nincsenek körök, mindenki akkor lép, amikor csak akar, ebben csak az akciópontjainak száma korlátozza. A futás és gyaloglás kivételével minden cselekvéshez ugyanannyi akciópontra van szükség, mint a körökre osztott módnál, de ezek az akciópontok most nem körönként, hanem folyamatosan töltődnek, újratermelődnek. Minden ember ugyanannyi idő alatt töltődik fel maximumra, tehát akinek több akciópontja van, annak egy pont gyorsabban termelődik. A több akciópontot igénylő cselekvést, pl. célzott lövést csak ritkábban végezhetjük – pl. ha az egyik emberünk másodpercenként „termel” egy akciópont, akkor az 5AP-t igénylő lövést csak öt másodpercenként tudja produkálni. A folyamatos mód jó kiegészítő, de önmagában nem mindig működőképes. Gyorsan mozgó ellenfeleket például szinte lehetetlen célpontként kijelölni, mire sikerül ráklikkelni, addigra már úgyis odaért a csapatunkhoz. Folyamatos módnál a cselekvések egy részének irányítását átveszi a mesterséges intelligencia (pl. utántöltés, forgás), de azért ne várjunk túl sokat tőle, arra pl. már nem képes, hogy másik fegyverre váltson, ha a kezében lévőhöz már nincs több lőszere. Nagyon jól használható viszont az őrködés, amit normálra kapcsolva emberünk csak védekezik, agresszív módban viszont minden ellenfelet megtámad, ha a találati valószínűség egy általunk beállított határérték fölött van. A legtöbb oktatóküldetésnél is ennek a használatát javasolják, és általában be is jön, ha csendben odalopakodunk a megfelelő pozíciókba, aztán bekapcsoljuk az agresszív módot és reménykedünk, hogy a mi embereink a jobbak. Az eredmény sokszor jobban hasonlít egy kocsmai verekedésre, mint egy komoly összecsapásra, de elég jól működik kevés, gyengén felfegyverzett ellenfél ellen. Nagyobb, erősebb csapatokat már erősen ajánlott körökre osztott módban elintézni, mert ott sokkal jobban ki tudjuk dolgozni a taktikát, jobban ki tudjuk használni a rendelkezésünkre álló időt. Játék közben bármikor választhatunk a három mód közül és az ENTER gomb leütésével azonnal átválthatunk körökre osztott módra.
A nehézségi szint négy lépésben állítható, de már a legelső is komoly kihívásokat tartogat, a legnehezebbről már jobb nem is beszélni. A négy szint elsősorban az ellenfelek számában és a fegyverek okozta sérülések mértékében tér el, valamint az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencia is javul valamit. Alacsonyabb szinteken az ellenfelek nagyon buták, sokkal könnyebb őket csapdába csalni, és az is előfordulhat, hogy nem is támadnak meg minket. Vannak persze olyan rutinok is, amik nagyon jól működnek, az egyik ilyen a riasztócsengő megnyomása, amikor nekünk nem szabad hagyni, hogy megnyomják. Körökre osztott módnál jól kihasználható hiba, hogy a távolsági fegyverekkel rendelkező ellenfelek egy része csak akkor támad, ha látja a célpontot. Csak bújjunk el egy fal mögé, álljunk fel, lőjünk bele és guggoljunk le. Így az ellenfél az ő körében nem lát célpontot, és nem csinál semmit, még csak nem is mozog. Ezzel a módszerrel néha meglepően sok ellenfelet le lehet szedni. Az útvonalkereséssel általában nincsenek gondok, csak néha a nagyobb, zsúfoltabb pályákon. Érdemes figyelni arra, hogy embereink előszeretettel gyalogolnak rá az aknákra, függetlenül attól, hogy látják-e, vagy sem.
A grafikai motor első ránézésre alig változott, megmaradtak a sprite-ok és a külső izometrikus nézet. Alaposan megvizsgálva viszont feltűnik, hogy a korábbi 640x480 felbontás most már 1024x768-ig növelhető, akár 32 bites színmélységgel is. A körvonalak simák és élesek, a táj, a növények és az épületek sokkal szebbek és változatosabbak, a robbanások is szépek. A számos karaktertípus mindegyikéhez rengeteg mozgásfázis készült, így a mozgásuk folyamatos és élethű. Főleg az elhalálozási fázisokból van sok, attól függően, hogy mennyire erős fegyverrel segítettük át őket a másvilágra. Igazán erős lövedékeknél és aknáknál azért már kapunk pár látványosabb sérülést vagy végtag leszakadást, rengeteg vér társaságában. Akik ezt nem kedvelik, azok négy különböző erőszakszint közül választhatják ki a nekik leginkább megfelelőt, a legalacsonyabbnál például nincs is vér, vagy látható sérülések. Az új grafikai motor másik újdonsága a többszintes pályaszerkezet. Az épületek több emeletesek, és a magasból is be lehet látni az alacsonyabb szintekre. A térképek sokkal nagyobbak lettek, korábban egy közepes város is több térképből állt, és ezek között lépkedve mindig várnunk kellett a töltögetés miatt. Most ennek nyoma sincs, a legnagyobb városok is beférnek egyetlen térképre, tehát mindenféle töltögetés nélkül barangolhatunk mindenfelé.
A hangok kínálata sokat bővült, szinte mindig vannak valamilyen háttérhangok, amiket folyamatosan hallunk (kutyaugatás, szél, nyikorgó ajtó, stb.). A beszéd tiszta és érthető, nagyon jók a színészek. A játék több 3D hangzást is támogat. A zene nagyon jól illeszkedik a játék hangulatához, bár néha nehéz megkülönböztetni a háttérhangoktól.
A többi Interplay játékhoz hasonlóan a FoT is rendelkezik a kötelező mennyiségű hibával. Több Interplay játékkal játszottam már, de egyet sem tudnék mondani, amiben ne lettek volna főleg idegesítő, instabilitási problémák. Az ötödik küldetésig egyetlen egyszer sem volt problémám, de azóta többször előfordult, hogy valamilyen hibaüzenettel kilépett a játék, vagy az egész gép lefagyott. Sokaknak problémáik vannak a járművekkel, amik vagy elakadnak, vagy titokzatos módon eltűnnek belőlük felszerelési tárgyak (ez már a Fallout 2-nél is probléma volt). Ezek a hiányosságok a megfelelő patch kiadásával orvosolhatóak, remélhetőleg hamarosan. A technikai hiányosságok mellett van néhány olyan is, ami a játékmenet szempontjából zavaró. Jó lenne például megtudni, hogy a félelmetes testvériség többi tagja mit is csinál, miközben mi minden élőlényt kiírtunk a környékről? Eddig csak a bázison találkoztam velük, harc közben még nem. Nyoma sincs az erős, jól felszerelt csapatoknak, senki sem siet a segítségünkre, bármilyen veszélyes is az ellenfél. Persze az összes küldetés teljesíthető segítség nélkül is, de szerintem jól jött volna legalább pár újságcikk, vagy élménybeszámoló, vagy akármi más, ami a többiek hőstettei ecseteli, hogy ne érezzük magunkat olyan magányosnak. Az egy dolog, hogy a Testvériség nem segít nekünk, de még a megfelelő ellátást sem kapjuk meg, mindenről magunknak kell gondoskodnunk. Új fegyverekhez, eszközökhöz és lőszerekhez békés úton szinte csak a bázison, a szállásmesternél juthatunk hozzá. Neki viszont van két nagyon idegesítő tulajdonsága, egyrészt olcsón veszi és drágán adja dolgokat, másrészt pedig soha nem tölti fel a készleteit. Van egy induló készlete, ami néhány, ritka kivételtől eltekintve csak azokkal a dolgokkal bővül, amit mi adtunk el neki. Ezeket pedig nevetséges áron szerzi be – pl. négy AK47-ért összesen ad 300-at, míg egyért szemrebbenés nélkül elkér 2400-at. Egyszerűen nevetséges, de nincs más választásunk, mivel csak rá és az ellenfelek kirablására számíthatunk. Néha azért előfordul, hogy megjelenik egy-egy új páncél a listán – persze el is kéri az árát, de ne is reménykedjünk lőszerben, pedig arra nagyobb szükség lenne. Ugyanez a helyzet a bázis orvosával is, aki inkább nevezhető gyógyszertárosnak. Hiába van egy kórteremben, ahol fekszenek a sebesültek, és hiába megyünk oda hozzá sérülten, nem foglalkozik gyógyítással, csak kereskedelemmel. Rá is igaz, hogy nevetséges árai vannak, hihetetlenül drágán ad mindent, és ő sem tölti fel a készleteit. Az egyetlen igazán komoly támogatást a Testvériségtől az új csapattagokkal kapjuk, akik legalább ingyenesek és nem csak zöldfülű kezdőket választhatunk, vannak tapasztaltabbak is. Persze őket még mindig nekünk kell felfegyvereznünk. A városok között szabadon mozoghatunk, oda megyünk, ahová csak akarunk és bármikor visszatérhetünk korábbi küldetéseink helyszíneire. Az viszont igazán szomorú, hogy azt ugyanúgy találjuk, ahogy elhagytuk. Hiába telt el azóta akár több hét, vagy hónap is, a hullák még mindig ugyanott hevernek, senki sem költözött be a megüresedett házakba. Az előző részek nagy előnye volt, hogy az egész világ élt körülöttünk. Most ennek nyoma sincs. Az előző részekhez hasonlóan most is megtámadnak utazás közben. Ezek ugyan hoznak némi változatosságot, de idegesítően sok van belőlük. Egy hosszabb küldetésről hazatérve akár négy-öt támadásba is belefuthatunk. Szerencsére legtöbbször el tudjuk kerülni az összeütközést, kapcsoljuk folyamatos módba, célozzuk meg a pálya szélén a zöld területet és fütyüljünk a támadókra. Ha kocsival vagyunk, akkor még egyszerűbb, mivel simán lehagyjuk az ellenfeleket.
A minimum install 750 MB, ami önmagában még nem biztosít zavartalan játékmenetet, mivel sprite-ok egy részét még mindig a CD-ről tölti be, ami játék közben akadozást, és esetenként akár több másodperces megállást jelent. Aki teheti, az szorítson némi helyet a méretes (1,6GB) teljes installhoz.
A multiplayer mód a FoT egyik nagy újítása. Már az előző részekből is nagyon hiányzott. Négy játékmód közül választhatunk, CTF, Skirmish, Assault és Scavenger. Nagyon hiányzik viszont a küldetések kooperatív módban való játszásának lehetősége. Az egész játék egy pontrendszeren alapul, a felhasználható pontok számát a host határozza meg. Ezekből a pontokból kell kiválasztanunk a karakterünket és a többi csapattagot, valamint ugyanebből még fel is kell szerelni őket. A saját karakterünket 39 előre generált közül választhatjuk ki, de akinek ez nem elég a csinálhat magának amilyet csak akar. A felszerelés során az összes létező fegyver és tárgy közül válogathatunk, ami azért nem egy elhanyagolható kínálat. A csapattagok nem csak emberek lehetnek, választhatunk akár kutyát, szupermutánst, ghoult, vagy ember formájú robotot is. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A Fallout Tactics nagyon jól kiegészíti a sorozatot. Sokat felhasznál a korábbi részekből, sokat kihagy, és még több újdonsággal bővíti a kínálatot. A grafikai motor szebb, mint valaha, a hangokkal és a kezelhetőséggel sincs gond. A küldetések hosszúak és nehezek, a pályák pedig hatalmasak, ami garantálja a hosszú játékidőt. Sajnos nagyon kevés a véletlenszerű elem, így az újrajátszások száma korlátozott. Vannak ugyan stabilitási problémák, és a játékmenet kidolgozásánál is vannak hiányosságok, de ezeket nagy részét (pl. utazás közbeni támadások, stabilitási problémák, MI, útvonalkeresés, járművekből eltűnő tárgyak, stb.) szerencsére a nemrég megjelent patch orvosolta.