Érdekes, hogy a multiplayer játékok térhódításának korában leginkább két stílust nyomatnak. Egyik a MMORPG, másik a netes FPS-ek. Sehol egy jó szimulátor, vagy stratégia, amit direkt az internetre fejlesztenek, vagy ha egyszer-egyszer valaki próbálkozik is vele, gyorsan a süllyesztőbe kerül. Ezen az elfogadhatatlan helyzeten próbál a francia Sismoplay nevű cég fordítani a közeljövőben, DuelField című játékukkal. Mikor először hallottam erről a játékról, a reklámszövegekből egy nagyszerű, látványos, de mégis gyors és felhasználóbarát játékcsodát vártam, miközben a béta verziót töltöttem le. Lássuk, mi kerekedett belőle!
Először nézzük magát a játékot, felépítését. Adva van egy 8*8 négyzetből álló tábla. Ez a képzeletbeli mező, melyen megvívhatunk ellenfeleinkkel. A játék indulásakor kiválasztunk egy nekünk tetsző alapelemet (nyolc ilyen van, Föld, Levegő, Tűz, Víz, Limbo, Természet, illetve a Master of Good, és a Master of Evil), mely eldönti, milyen lényeket, varázslatokat használhatunk. Miután mindkét fél kiválasztotta a neki tetsző elemet, le kell a táblára pakolniuk a lényeiket. Minden elemnek több lénye van, és minden lény több, különböző támadást tud alkalmazni. Például ha a Tűz elemet választottuk, akkor hadseregünk leginkább Trollokból fognak állni. Egy Troll kődobó pedig három támadást hajthat végre, közelre dobást, távolabbra dobást (ennek nagyobb a sebzése is), illetve egy kőzivatar fedőnevű übertápos támadást. Ha a lények felpakolása is megtörtént, kezdődik az igazi harc. Felváltva játszik a két játékos, ez viszont nem azt jelenti, hogy vannak "üres" körök, amikor csak várod, hogy történjen valami. Amíg az egyik fél a támadásait állítja be, a másik a lények mozgását koordinálhatja, stb.
A játék célja, hogy megsemmisítsük az ellenfél összes egységét. Elsőre elég könnyűnek látszódhat a dolog, de higgyetek nekem, nem az. A sokféle csapatösszeállítás és stratégiázás miatt tényleg szinte bármi megtörténhet, akár az utolsó egységgel is meg lehet változtatni a csata menetét. Ha ez még nem lenne elég, a csaták után egységeink fejlődni fognak, sőt, újfajta katonákat is lehet majd venni. Ráadásul nem kell folyton online lenni ahhoz, hogy sikeresek legyünk, egy-egy csata – bonyolultságtól függően – akár 10-20 perc alatt is lefolyhat. Tehát egy igen érdekes, és élvezetes alapkoncepcióra épül a játék.
A grafikáról már ennyi jót nem lehet elmondani. A játék lényegében egy képernyőn játszódik, tehát ne számítsunk túl változatos grafikára (bár a tábla felszíne a WinAmphoz hasonlóan "skinezhető"). Ami nagyon jó, az az egységeink animációja. Minden akciójuk (támadás, halál, stb.) egy kis ablakban megjelenő filmként látható, mely filmek igen profin vannak összehozva. (Érdekes, a franciák a renderelhető dolgokkal mindig jól bánnak). A gond az, hogy minden egyes akcióhoz csak egy animáció tartozik, így a huszadik összecsapásnál kezd kissé unalmasnak hatni. Ráadásul egyelőre ki se lehetett őket kapcsolni.
A hangokról szintén nincs sok mondanivalóm. Ebben a verzióban zene még nem volt, hang pedig csak a fentebb említett animációkhoz tartozott. Az irányítás nagyon egyszerű, gyakorlatilag a billentyűzetet csak akkor kell használnunk, ha chatelni is akarunk a játék alatt.
Mivel a játék még erősen béta állapotban leledzik (a cikk írásakor még a 0.04-s verziónál tart csak), nem akarok levonni semmilyen következtetést. Vannak még hibái, hiányosságai, nem is kevés, viszont a Sismoplayesek becsületesen javítják ki őket, és fejlesztik a játékot. Abban biztos vagyok, hogy nem ez lesz az a játék, amely megreformálja a netes stratégiák világát, de nagyon jól fog vele mindenki szórakozni – pláne, ha hozzávesszük azt a tényt, hogy ingyenes lesz!
