Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Neo nevezetű kis német fejlesztőcsapat. Ez a csapat azt a nagy tervet eszelte ki, hogy fognak egy nagyon népszerű, viszont még nem rókabőrözött témát, kicsit átgyúrják, beleadják a saját ötleteiket, javítgatják, majd betegre keresik magukat, főként német testvéreiken, akik valamiért iszonyatosan szeretnek mindenféle bonyolult gazdasági stratégiákkal vesződni (csak két név: Settlers és Anno 1602). Szép terv volt, csak egy helyen rontották el. A JoWooD kiadásában megjelent Alien Nations című játékuk (melynek alapjai a Settlers sorozathoz nyúlnak vissza) nem lett se túl szép, se túl játszható, sikeres meg végképp nem. Viszont a JoWooD nem keseredett el, és újra próbálkozott egy hasonló játékkal, ezúttal tanulva a hibákból is. Így jött létre a folytatás, a The Nations (németajkúaknál Die Völker 2).
Igazat megvallva, úgy indultam neki a játéknak, ahogy nem igazán szabad. Mivel az első rész sikeresen megutáltatta magát, úgy gondoltam, hogy játszok a játékkal pár órát, majd jól lehúzom, hiszen mit tudnának javítani. Aztán ahogy egyre jobban mélyedtem el a küldetésekben, annál inkább megkedveltem a programot. Nem mondom, hogy új favorit lett, viszont sikerült egy élvezetes, szórakoztató játékot csinálnia a fejlesztőknek.
Az alapszituáció ugyanaz, mint az első részben. Adva van Lukkat, egy kis bolygó, melyen három (nagyjából) civilizált nép él. A leginkább egy nagy, kék rondaságra hasonlító Pimmonok, a nagyra nőtt, ízeltlábú (és ízeltkezű) Sajikik, és a bronzbarna istennők, más néven az Amazonok. Ők hárman versengenek a hatalomért. Direkt nem írtam, hogy harcolnak, mert ebben a játékban a csata nagyon ritkán bújik elő. Mind a három civilizációnak van saját kampánya, egyenként 9-10 küldetéssel, plusz van egy adag tutorial pálya, amit érdemes mindenkinek végignézni, mert anélkül igencsak kevés sikerélményben lesz részetek. A célok meglehetősen változatosak, egy bizonyos populáció elérésétől egy ellenséges épület lerombolásáig terjedhetnek. A gond az, hogy bár a feladatok sokszínűsége elkábítja az embert, igazából mindig ugyanaz a cél: kiépíteni egy működőképes társadalmat, ahol mindenki tud dolgozni, mindenkinek van hol laknia, mit ennie, tud vásárolni magának ezt-azt, stb. Persze egy bizonyos ideig ez is szórakoztató, de miután rájön az ember, hogy mit és hogyan kell csinálnia, unalomba fullad az egész játék.
Egy átlagos pálya úgy szokott kezdődni, hogy adva van egy központi épület, pár ház, és ember. Innentől rajtad múlik, hogy mi lesz. Az embereket – a katonák kivételével – nem lehet irányítani, legfeljebb azt tudod szabályozni, hogy a tanulóképes embereidet mire képezzék. Ahogy fejlődsz, úgy növekszik az építhető épületek száma, és úgy növekszik az elérhető munkák mennyisége. Itt ugyanis nem elég, ha felhúzol egy pékséget, vagy egy favágó viskót, az iskolában mindig ki kell képezni a munkához egy embert. A lényeid szaporodását sem tudod szabályozni, általában nappal dolgoznak, éjjel pedig (az éjjelt úgy kell elképzelni, hogy 18:00 után bejön egy Éjszaka feliratú kis kép, miután újból reggel nyolc lesz) házasodnak, és olyan gyorsasággal szaporodnak, mint a viagra-túladagolásos nyulak. Ebből jön a játék egyik hatalmas hibája is, mindig azzal leszel elfoglalva, hogy munkát, lakóhelyet teremts népednek, miközben az igazi terjeszkedésre nem is marad időd, és akkor még a gazdasággal nem is foglalkoztál.
Azért van jó néhány pozitív dolog is a játékban. Kezdjük mindjárt a grafikával! Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Nationsnél szebb 2D-s stratégiát még nem nagyon láttam. 800*600-tól akár 1600*1200-ig is húzható fel a felbontás (elképzelhető, hogy tovább is, de azt az én gépem már nem bírja), a világ csodaszép, színes, élettel teli, és végre megoldották, hogy a maximális közelre zoomolsz, nem lesz pixeles a kép! (Csak egy kicsit elmosódott.) Ennek mondjuk megvan az a hátulütője, hogy ha tökéletesen kizoomolsz, akkor viszont nagyon beszaggat a játék, de mivel így amúgy is irányíthatatlan lenne, nem igazán fogja senki észrevenni. A részletek kidolgozása újabb jó pont. Minden dolgozónknak van saját neve, gondolatai, talán még érzései is! Végre nem csak embereink vannak, hanem külön van választva a két nem. Míg a férfiak végzik a munkák nagy részét, a nők inkább a bevásárlásban, élelemgyűjtésben és a gyerekekre való vigyázásban nyerők (az Amazonoknál persze ez fordítva van). Nagyon tetszik, hogy minden lényünknek saját időrendi beosztása is van, meg lehet nézni mikor evett, mikor kelt, ugyanitt a hangulatát is megnézhetjük, és minden olyan dolgot, ami a játék szempontjából nem fontos, de úgy érezzük tőle, hogy nem csak nevenincs karakterekkel végeztetjük a munkát. A fajok különbségei is jók lennének, de sajnos ezek nem lettek annyira elkülönítve, mint ahogy reklámozzák. Ami viszont nagyon pozitív, hogy még patchek nélkül sem találtam sok technikai hibát, azokat felrakva pedig tényleg minden gondom megszűnt. Megjegyzem, a hivatalos honlapon a javítások mellett már egy ingyenes bónusz-csomag is elérhető, egy rakás új pályával!
A zenék és a hanghatások is nagyon jók. A játék zenéje kezdetben nagyon fülbemászó volt, viszont előjött a hosszú pályák nagy hibája, hogy egy idő után nagyon unalmassá, majd idegesítővé váltak. A hanghatások olyanok, mint amilyeneknek mostanában lenniük kell. Semmi nagy durranás, viszont nem is rosszak.
A játék irányítása leginkább az egérrel történik, billentyűzethez csak pár gyorsgomb használatakor kell hozzányúlni. Viszont a kezelőfelület valami hihetetlenül el lett rontva. Igazából ha valaki nem nézi át tüzetesen a tutorialokat, magától nem igazán fog rájönni, melyik gomb mit jelent, és hogyan működik. De legalább hamar meg lehet szokni őket.
Multiplayer mód is van, csak igazából nem tudom, minek. Mint írtam, ez nem az a gyors lefolyású, harcias játék, ahhoz meg nem kell másik ember, hogy építgesd a kis birodalmad. De ki tudja, lehet, hogy valakinek ez jön be...
Az eddig leírtakhoz társul még, hogy a boltokba a hazai forgalmazónak köszönhetően 1-2 hete már a magyar változat kapható, melyben az összes szöveget átírták magyarra, a menüpontoktól kezdve a lakosok aktuális állapotán keresztül a küldetések feladatainak leírásáig.
Azt hiszem, a fentiek alapján mindenki rájöhetett, hogy ez a program igen vegyes összképet mutat. Van pár határozottan jó beütése, de maradtak benne hibák, sőt, jött pár új is. Nem igazán hiszem, hogy valaha meg fogja szorongatni a Settlers sorozatot, viszont aki szereti a nyugodt, vér nélküli, átgondolt taktikákat igénylő gazdasági stratégiát, az jól el fog játszogatni vele egy ideig.