Nehéz egy olyan játékról írni, amit egyszerűen lehetetlen abbahagyni. Most is csak a szerencsének tudható be, hogy a kutyám rálépett a konnektor főkapcsolójára. Persze a dögöt azóta száműztem a Dagobah rendszerbe, de ha cikk végére érek, talán megkegyelmezek neki.
Mivel ez már a sorozat harmadik része (beleszámolva a Dark Forces-t is) nem hiszem, hogy sokatoknak különösképp ecsetelnem kellene a játék történetét. A lényeg, hogy a jó öreg Kyle Katarn - aki igazából már 1995 óta a Star Wars univerzum ismert figurája - ismét derekára csatolja lézerfegyverét, hogy szembeszálljon a birodalommal és a sötét Erő csatlósaival. A történetbe valahol ott csatlakozunk be, mikor is a Mysteries of the Sith epizód (Jedi Knight küldetéslemez) után Kyle és partnere, Jan Ors elhagyják a bolygót. Hőseink talán sohasem fognak pihenni, hisz Mon Mothma azonnal a Kejim bolygóra küldi a két zsoldost. Kyle újra szembekerül régi ellenségeivel és saját múltjával és kénytelen lesz újra az Erő szolgálatába állni. A történet természetesen tartogat egy-két fordulatot, többeteknek biztosan nagy élmény lesz Luke Skywalkerrel és Lando Calrissiannal „személyesen” találkozni.
Talán ott érdemes kezdeni a Jedi Outcast boncolgatását, hogy a játék teljes egészében a Quake III: Team Arena motorjára épült. (Vagyis aki jártas volt a Q3 mindenféle bütykölésében, annak gyerekjáték lesz a Jedi Outcast „testreszabása” is. A konzol menü itt is lekérhető - Shift + ~ -, tehát az újoncoknak mondom, ha a továbbiakban el-elsütnék egy két használható cheatet vagy parancsot, azt oda tessék beírni.) Maga a játék két fő részből áll, egyrészt a történet szerinti, egyszemélyes játékmódból (25 küldetéssel), másrészt a multiplayer játéklehetőséget, 15 pályával. A két rész elég sok dologban eltér egymástól mind felépítésében mind a játékmenetben. Irányításban nincs különbség a kettő között, jól megszokott first-person vagy a közelharcokat megkönnyebbítő külső nézőpontból szemlélhetjük a játékot.
Egyvalamit rögtön hozzá is fűznék a multiplayer részhez. Itt ugyanis nem lehet a lézerkard használatakor visszaváltani first-person kameraállásba. Talán majd lesz hozzá valami javítás, de igazából nem is szükséges. Nekem már ez a nézet a megszokott. Ki kell itt térnem gyorsan a célkeresztre, mert az állítólag intelligensen rááll a célpontokra. Nos eddig nekem csupa unintelligens dolgot művelt, és tudom, hogy mások is a hajukat tépték miatta. Borzasztóan idegesítő, mikor a célkereszt elkolbászol, holott egy rohamosztagos fején kellene, hogy legyen a helye. Gond egy szál se, ki lehet kapcsolni az ugrabugrálását a következő paranccsal: cg_dynamicCrosshair 0. Innentől már hasznát tudjuk venni. Van egy másik, hál’ Istennek hasznos funkciója is a célkeresztnek. Ez pedig az, hogy ha ellenségre mutatunk vele, piros lesz, ha szövetségesre, akkor zöld, és itt jön a lényeg, hogy kékre vált, ha tudjuk azt a bizonyos dolgot Erővel mozgatni. Ez tényleg fontos, mert nemegyszer volt, hogy megakadtam amiatt, hogy nem figyeltem a célkeresztre, holott az elárulta melyik dobozt kellett volna arrébb tolni.
Érdemes egyébként arra is figyelni, hogy hova lövünk, ugyan is egy fejlövés sokkal hatásosabb. A rohamosztagosok egy pontos célzástól simán megfekszenek. Az egyszemélyes játék kezdetekor még nem tudjuk az Erőt használni. Suttyó Kyle egyszerűen nem találja elég macsónak a dolgot. Kezdő fegyverünk felér egy légycsapó erejével, de már az első percben hozzájutunk a játék szerintem leghasználhatóbb fegyveréhez, az E11-es birodalmi sorozatlövőhöz. Valahogy az az érzésem, hogy a fegyverek nem a játék erőssége. Van mindenféle megszokott lövőalkalmatosság, de mindegyiknek van valami hiánya. A birodalmi lézerfegyver talán egy kicsit gyenge, de elsődleges funkciójában pontos, másodlagosban pedig gyors. A következő puska (Disruptor Rifle) akár a kedvencem is lehetne, ha nem lenne ilyen lassú és gyenge. Igazából ez a játék mesterlövész puskája, de ahhoz elég lassú, és most nem az újratöltésének sebességéről beszélek. Másodlagos funkciójában megjelenik a távcsöve, amivel csak helyzetváltoztatásra vagyunk képesek. Itt ugyan képesek vagyunk az egér nyomva tartásával akkorát lőni, hogy attól az egész muki dezintegrálódik, de mire a lövedék odaér, az ellenfél előbb hal éhen, mint a mi célzásunktól. De hát ilyenre jó ez a Q3 engine, hogy ezeket mi magunk átállíthassuk.
Szerencsére Chewbacca újra odaadta licenszét nyílpuskájához (Wookie Bowcaster), ami elég erős zöld bigyókat lő ki, melyek még a falon is megpattannak. Másodlagos tüzelésnél egyszerre több galacsint lőhetünk ki. A következő ágyút már szintén ismerhetjük a sorozatból (Imperial Heavy Repeater), ez az, ami iszonyat gyorsan tüzel pici, sárga bogyókat. Ezúttal azonban felszerelték robbanótöltettel is. Sorrendben a következő puska (Destructive Electromagnetic Pulse) valószínű a jó öreg Rumcájsz hagyatéka kinézetéből ítélve. Ezt a francot nem tudom miért, de sohasem használtam. Sőt, ha már csak ez az egy fegyver maradt nálam, inkább hozzávágtam az ellenfélhez. Pedig állítólag elég erős elektromos lövedékeket lő, ami főként a droidokra nézve ártalmas. A Flechette Weapon nagyon hasonlít az Unreal Tournamentes Flak Cannonra. Kis fém lövedékeket lő, másodlagos tüzelésnél pedig fel is robbannak. A játék rakétavetőjével (Portable Missile System) az a baj, hogy elég kevés lőszer lehet nálunk egyidejűleg, még multiplayer játék esetében is. Ráadásul annyira nem is erős. Viszont másodlagos tűzgomb lenyomásánál befoghatjuk vele az ellenfelet, és hőkövető rakétát küldhetünk ki rá. Hátra maradtak az úgynevezett eldobható fegyverek, mint például a hődetonátor, mely elsődleges funkcióban 4 másodperc múlva, másodlagosnál ütközésnél robban. A taposóaknákat bármilyen felületre felrakhatjuk, kis lézer nyaláb hozza működésbe a bombát. A Detonation Pack pedig hasonló az előzőhöz, csak itt mi aktiválhatjuk a robbanószerkezetet a másodlagos tüzeléssel.
A végére hagytam természetesen a leghatásosabb, legelegánsabb fegyvert, a lézerkardot. Személy szerint én mást sem használok, főleg hálózati játékban. Hárít majdnem minden lövedéket, amit meg nem, erővel úgyis visszaküldhetjük a feladónak. A játék ezen részét elég jól kidolgozták, hiszen végülis ez a Star Wars univerzum legszimbolikusabb eleme. Amint erre a fegyverre váltunk, a nézet rögtön külsőre vált, de ez mondjuk kikapcsolható. Rendkívül sok ütéskombináció létezik, de ezt mindenki gyakorolja ki maga. A lényeg, hogy alapból három támadási fokozat van. Azt látjuk is, hogy mi melyiket használjuk, hiszen a jobb alsó sarokban különböző színekkel ezt jelezi a program. Alapból az L billentyűvel tudunk a fokozatok közt lépkedni. Kék jelzésnél gyorsan csapkodunk, de viszonylag kis sebzéssel, pirosnál lassan de erőset, sárga jelzésnél pedig értelemszerűen közepes sebességgel, közepes sebzést okozunk. Cheattel (setForceAll 5) még két fokozat - egy-egy újabb kék és piros - előcsalható, ezeknél Kyle egy kézzel csap le kardjával. Természetesen van az Episode 1-ből ismert duplapengéjű fénykard is, amit a jó öreg Darth Maul használt, mikor még egy darabban volt. Ezt is egy cheattel lehet előhívni: először is vegyük elő a lézerkardot, majd kapcsoljuk ki az 1-es gombbal, majd írjuk be a konzolba, hogy devmapall, majd /thedestroyer és tadaa! Sebzése természetesen nagyobb, de nem mindig fogad szót, mert többször volt már olyan, hogy eldobtam, és nem jött vissza :-) Annyit még elmondanék azoknak, akik hiányolják azt a lézerkard adta lehetőséget, hogy ellenfeleinket több darabra szedhessük, hogy megnyugodhatnak, létezik ez a funkció. Csak elég bonyolult előhozni. Azonban számos JK2 honlapon rá lehet találni. Milyen szép dolog is az, mikor egy csapat rohamosztagos közé beküldjük legjobb barátunkat, az meg csak szeletel, szeletel és szeletel... :-)
Itt az idő, hogy Erőlködjünk egy keveset. Egyszemélyes játéknál nagyjából a negyedik pályánál kezdjük összeszedni minden erőnket, egy kis Jedi tréning során. Itt mindent megtudhatunk az alap erők használatáról. Nagyjából úgy működnek, mint a Jedi Knight-ban. A legnagyobb változtatás e téren a Force Jump, ami alapból működésben van, ha ugrunk, nem kell külön aktiválni. Erőnként 3 fokozat van, alapból mindegyik elé gyengus. Elég kicsiket tudunk ugrani, és jó közel kell menni, ha valamit magunkhoz akarunk rántani. Külön-külön nem akarok kitérni minden Erő minden egyes fokozatára, mert elég száraz lenne a téma, amúgy meg eléggé egyértelmű. De vannak olyan dolgok, amit érdemes megemlíteni. Force Mindtrick csak egyszemélyes játékban van, fokozatai pedig eléggé eltérőek. Első szinten csak egy célpontnak veszi el a figyelmét 5 másodpercre. Második szinten már 10 másodperc áll a rendelkezésünkre, és minden ellenfelet megzavar a közvetlen környezetben. Utolsó szinten pedig a kiválasztott célpontot mi magunk irányíthatjuk, akár még le is kaszabolhatjuk vele a többi ellenfelet. A Force Push és Pull az egyik legjobban használható erők, még közelharcnál is. Ha valaki elkapna minket fojtogatással, a Force Pull a legjobb ellenszer. A Force Speed egy érdekesen megoldott jelenség, főleg egyszemélyes játékban. Hogy a játékos fel is tudja fogni a dolgot, nem mi leszünk gyorsabbak, hanem maga a játék lassul be pár másodpercre. Ilyenkor nagyon látványosan még a tér is torzul.
A Jedi lovagok mindig a jó oldalon állnak, ezért az Erőt sohasem használják fegyverként. Náluk a legnagyobb segítség a Force Heal, önmaguk gyógyítására. Multiplayer játékban a Force Team Heal a környezetünkben lévő társainkat gyógyítja, a Force Absorb az ellenfél Erő csíkját kezdi lecsupaszítani. A Force Protect minden fizikai sebzést az Erő csíkunkból vesz le, nem pedig az életerőnkből.
A rosszak, vagyis a Sith lovagok legerősebb fegyvere - főleg ha legmagasabb szinten van - a Force Grip. Ezzel a fojtogatással nemcsak ellenfelük életerejét csapoljuk le, de akár kedvünkre cipelhetjük, sőt ilyenkor a mélybe is dobhatjuk. Az érdekesség az, hogy ilyen esetekben, ha mi lökünk valakit szakadékba, az a pont a mienk, és nem az ellenféltől vesz le egy frag-et. A Force Lightning nem egy erős dolog, nem is használják túl sokan. Leszámítva az idétlen botokat. A Dark Rage-nek máig nem értem az értelmét. Egy időre felgyorsulunk tőle, de leveszi minden életerőnket, és kisebbet sebzünk. A Force Drain segítségével ellenfelünktől lophatjuk el az Erőt és fordíthatjuk saját egészségi állapotunk javítására.
Természetesen vannak különböző kütyük is a játékban, melyek kalandjainkat könnyebbítik meg. Kiemelném az Assault Sentry cipelhető lézertornyot, ami Force Grippel mixelve halálos. Csak a multiplayer részben található meg a Stationary Shield, ami egy kisebb lézerpajzs, olyasmi, mint ami az Episode 1-ben elválasztotta Obi Vant és Darth Mault a film végén. Az Ysalamiri egy kis hüllőféle állatka, külön van is egy hozzá kapcsolódó multiplayer játékstílus. A lényeg, hogy ha nálunk van, akkor megvéd mindenféle Erő hatásoktól, de mi sem tudjuk őket használni.
Ha már így a hálózati játékoknál vagyunk, el kell hogy mondjam, a botok annak ellenére, hogy nagyon könnyen likvidálhatóak még jedi master szinten is, elég intelligensen viselkednek. Azt az egyet sajnálom, hogy túl kevés multiplayer pálya készült alapból. Sajnos a készítők is csak mostanában adták ki a hivatalos pályaszerkesztőt a neten, úgyhogy még kicsit várni kell a rajongói pályákra. Játékmódozatokban bővelkedik a játék, az alap stílusokon kívül (Free For All, Team Free For All, Capture the Flag) van a már említett Capture the Ysalamiri, valamint a Capture the Holocron és a Duel. Utóbbi esetben csak két játékos lézerkardozik egymással, a többiek külső szemlélői a történteknek, amíg a játék tart.
Magáról a játék külsejéről, megjelenéséről még nem is beszéltem. Pedig érdemes róla, mert nagyon tetszetős. Bár az engine réginek mondható, a játék grafikája mégis rendkívül részletes és látványos. Ez annak is köszönhető, hogy kétszer-háromszor akkora textúrákat alkalmaztak a Raven grafikusai, mint mondjuk a Q3-ban volt. Ami nekem a legjobban tetszett az az, ahogy a lézerkard nyomot hagy a falon. De egyszemélyes játékban mégiscsak a legélvezetesebb azt nézni, ahogy az ellenfelek mozognak, összeesnek, csúsznak a fegyverük után. Míg a Quake III-ban kb. 100 fázis volt a karakterek mozgásában, addig itt több száz. Sőt, négyfajta arcmimika is felfedezhető. Ezen kívül még olyan finomságok is vannak a játékban, hogy az esőcseppek sisteregve válnak gőzzé, mikor a lézerkardunknak csapódnak. Működik végre valahára a vetett, vagyis a volumetrikus árnyék is, bár néha elég furcsa helyekre tud vetülni, de ezt még elnézhetjük nekik. Meg kell hagyni, ennek a nagy részletességnek az az ára, hogy egy Pentium II-esen már élvezhetetlenül szaggat a játék, még akkor is, ha a grafikát minimum beállításokra vesszük. A hangok szintén sokat lassítanak a játékon, de hát ez az ára a tökéletes hangulatnak.
Nem tudom, mivel lehetett volna még fokozni ezt a játékot. Szerintem ez így tökéletes, ahogy van. Talán a történetet lehetett volna élvezetesebbé tenni teljesen renderelt animációkkal. Negatívumot igazán nem nagyon tudok hozzátenni a leírtakhoz. Talán még annyit, hogy sokan panaszkodnak, a sok ugrabugrálós rész miatt. De én ismerek olyat is, aki 2 nap alatt végigvitte a játékot. Szerintem mindenki megtalálja benne a neki legélvezetesebb részt. Nem is kutakodok tovább, nem akarom az összes poént elsütni. Na! Megyek a kutyámért!
