„Pár év telt el, mióta hazatértünk a rézbőrűek fura kontinenséről, és azóta békében éltünk Grönlandon. Egy nap viszont fura vízió ragadott meg: három furán öltözött társammal próbáltunk megölni egy hatalmas kígyót, és bár a látomás rövid volt, még percekkel a vége után is a hideg futkározott a hátamon, ezért úgy döntöttem, felkerekedek, és kifaggatom a falu druidáját a dologról.”
Mindezt egy látványos animáció keretében tekinthetjük meg a JoWooD új játékának, a Cultures 2-nek az elején. Nem tudom, emlékeztek-e rá, ez volt az a játék, amely annak idején megpróbálta megreformálni a Settlers típusú stratégiák műfaját, belekeverve egy nagy rakás kalandelemet, és egy pici Sims-szerű embermenedzselést. Bár - annak ellenére, hogy egy szép játékot kaptunk akkor - nem volt igazán nagy visszhangja a programnak, a kiadó mégis látott fantáziát a folytatásban.
A program főszereplője Jarni, a viking harcos, ki a fenti rémisztő látomás után nyakába szedi lábait, és nagyjából a fél világot beutazza, többek közt Angliában és Bizáncban megfordulva. A történet folyamán szert teszünk a vízióban látott segítőtársakra, és kiderül, mi is az a hatalmas kígyó, melyet megpróbáltak eltenni láb alól.
A játék felépítése első pillantásra bonyolultnak tűnik, de ennek ellenére könnyen megtanulható, és rendkívül ésszerű. A pályákat legtöbb esetben bizonyos számú emberrel (nő, férfi vegyesen), és egy kevés nyersanyaggal kezdjük. Első dolgunk az, hogy embereinknek megszabjuk, hogy mit gyűjtsenek be (alapesetben fát, követ, agyagot és gombát lehet gyűjteni, később vasat és aranyat is), illetve férjhez adhatjuk lányainkat. Miután begyűjtőink elég tapasztalatot szereztek, felhúzhatjuk az első épületeket, házakat, a nyersanyagok megmunkálóinak kunyhóit, illetve előre gondolkozva farmokat. Figyelni kell arra, hogy az iskola megjelenéséig nem áll módunkban egy civilt bármilyen előképzettség nélkül fejlettebb épületben munkába állítani, tehát például az ács épületébe csak a favágót lehet munkába fogni. Embereink fejlődése nem áll meg itt, maradva a favágó-ácsos példánál, miután emberünket ácsként beraktuk a műhelyébe, először egyszerűbb fa szerszámokat tud csak készíteni, majd tapasztalatot szerezve dárdákat, bútorokat, végül akár hajókat is képes lesz gyártani. Persze minél fejlettebb eszközöket akarunk annál fejlettebb épületet is kell hozzá felhúznunk, illetve a meglévőket fejlesztenünk.
Meglehetősen sok állás van, és kevés kivétellel mindet használnunk kell majd bizonyos pályákon. Embereink utánpótlása meglehetősen különleges. Ahhoz, hogy új dolgozónk legyen, először is férjhez kell adni törzsünk egyik asszonyát, majd a házaspárnak építeni kell egy házat (illetve be kell költöztetni őket egy meglévőbe), majd el kell őket látni élelemmel. Ha ez mind megvan, csak ki kell választani a gyermek nemét (attól függ ugye, hogy népünket akarjuk gyarapítani, vagy gyorsan kell egy-két új munkás), majd embereink bevonulnak a vityillóba és pár pillanat múlva megérkezik a gólya az újszülöttel. A gyermek tíz éves koráig „használhatatlan”, majd hirtelen felnőtté válik, és máris besorozható.
Bizonyos pályákon szükség lesz katonaság felállítására is. Katonának a barakkban lehet besorozni bármilyen állású férfit, viszont ahhoz, hogy harcolni is tudjanak, megfelelő felszerelések is szükségesek. Harcosunknak kell valami fegyver (dárda, kard, vagy íj), illetve kiegészíthető felszerelése pajzzsal, páncéllal, cipővel, illetve különböző italokkal, melyet például az egészségét állítják vissza.
Kalandjaink során különböző, igen változatos célok elé állítanak az istenek. Van, hol szimplán kereskednünk kell, máshol a fiatal harceget és hercegnőt kell segítenünk összeházasodni, de van, hogy elrabolt feleségeket kell visszaszerezni pénzzel, vagy erővel. Külön tetszett, hogy sokszor lehetett választani, hogy karddal, vagy pénzzel akarunk győzni, így a hozzám hasonló „békés” stratégáknak is termett babér. Ráadásul a diplomácia is nagyon jól kivitelezett, a többi játékossal nyugodtan lehet kereskedni. A játékba elég sok kalandelemet is belezsúfoltak, van mikor hősünknek barlangokat kell felfedeznie, szörnyeket megölnie (pl. a Szörnyűséges Vérnyulat), stb. Ezek a kis intermezzók nagyon jól feldobják az amúgy egy idő után eléggé monotonná váló játékmenetet.
A program technikai kivitelezése is megfelelő. A látványvilág szép, színes, és pár a szokásos 2 dimenzióban tárja elég a látnivalókat, mégis minden szépen kivehető, részletgazdag. Embereinken meglátszik mit dolgoznak, katonáink kezében a felszerelt fegyver látható. A földeken az odaillő állatok szaladnak, a víz alatt láthatóak a halrajok. Zavaró viszont, hogy bár nem eget rengető a látványvilág, mégis már egy közepesebb felbontáson is beszaggat sokszor, 1600*1200-as felbontáson pedig egyenesen játszhatatlan.
A hangok szintén korrektek. A zene határozottan kellemes, zenekari művek csendülnek fel, melyek az adott helyzethez igazodnak. Ezeket a számokat egyébként CD trackként megtaláljuk a lemezen, akinek megtetszik, az a program indítása nélkül meghallgatja őket. A hanghatások is szépek, de nem feltűnően profik.
Az irányítás viszont határozottan kellemes. Igazából az egéren kívül másra nincs is szükség. Bár először fura, hogy különböző menükből kell kiválasztani a dolgokat, fél óra játék után már fel se fog tűnni. Talán egyetlen hibája van, mégpedig a szaggatás itt is, azaz van, amikor nem „csúszik” a mutató, hanem „ugrál”, és egy-egy keményebb helyzetben bizony eléggé megnehezíti a dolgunkat.
Szerepel multiplayer opció is a játékban, bár az internetes lobbykban elég kevesen lézengenek egyelőre. Viszont határozottan ötletes, hogy katonai pályákon kívül lehet gazdaságban versenyezni, sőt különböző speciális pályák is vannak.
Ahogy láthatjátok, a Cultures 2 abszolút nem hagy kívánnivalót maga után. Szép, könnyen kezelhető, hangulatos játék, mellyel sok kellemes percet fog eltölteni az, aki szereti az ilyen gazdasági stratégiákat.
