A lassan már két éve megjelent AquaNox lényegében egy réges-régi nagy siker, az Archimedean Dynasty leporolt, a kor technikai követelményeinek megfelelően feljavított változata volt. Ez a technikai feljavítás aztán annyira jól sikerült, hogy végül technológiai demóként több videókártya dobozába is belekerült (az NVIDIA GeForce3 kártyákhoz használták fel a kártya képességeinek bemutatására). A fantasztikus látványvilág végül kevésnek bizonyult, a játék inkább csak Európában volt sikeres, a tengerentúlon nem volt valami nagy durranás. A fejlesztők, a német Massive Development azonban nem adják fel ilyen könnyen, meghallgatva a játékosok panaszait és javaslatait jó ideje a folytatáson dolgoznak. Egészen pontosan csak dolgoztak, a német verzió ugyanis már tavaly november óta kapható, csak az angol késik. A hivatalos információk és a nálunk járt tesztverzió alapján számos lényeges változtatást eszközöltek a folytatásban, és sok téren visszatértek még az AquaNox előtti időkhöz.
Az időpont a távoli jövő, pontosabban 2666. A Föld teljes felszínét víz borítja, az emberiség pedig már évszázadokkal korábban leköltözött az óceánok mélyére. Akkor, amikor az első rész központi figurája, Deadeye Flint a saját kis magánháborúját vívja, a Föld - az új nevén Aqua - egy másik szegletében William Drake, egy zöldfülű pilóta erősen hanyatló családi vállalkozásának utolsó teherhajójával elindul világot látni. Nem jut messzire, gyorsan összefut néhány „segítőkész” idegennel, akik megszabadítják a hajójától, de végül velük együtt indul egy legendás, még a felszínről származó titokzatos kincs keresésére. Az előző rész minden lében kanál zsoldosához képest ez a szinte már túlságosan is naiv, zöldfülű kalandor érdekes választás, de kétségkívül valami új. A készítők szerencsére szakítottak az első rész nehezen elviselhető, hangos és abszolút nem élethű szereplőivel. A korábbi 83 nem játszható karakternek már csak töredéke kóvályog a játékban, és ezek messze hihetőbbek és életszerűbbek lesznek, mint egykori társaik.
Az ígéretek szerint a folytatásba 30 küldetés kerül, melyek teljesítésénél kapunk bizonyos szabadságot. A történet nem lesz annyira lineáris, egyszerre több küldetést is elvállalhatunk, és azokat tetszőleges sorrendben teljesíthetjük. Újdonságként megjelennek a bónuszok, amiket bizonyos részfeladatok teljesítéséért kaphatunk, és általában új felszerelést, fegyvereket jelent. Ezeknek a részfeladatoknak egy részét már az eligazításnál elmondják, egy másik részét az adott pillanatban rádión közlik (pl. „ha elkapod nekem a vezért, akkor úgy megjutalmazlak, hogy nagyon”), de néhány csak véletlenül derül ki (pl. egy titkos terület megtalálása). A készítők szerint mikor a küldetést teljesítve a játékos felfedezi, hogy nem kapta meg az összes lehetséges bónuszt, akkor azonnal visszatér és megkeresi a többit is. Erre azért nem fogadnék a helyükben. A tesztverzióban szereplő küldetések többsége elég hosszú és nehéz volt és csak a legritkább esetben sikerült elsőre teljesíteni azokat. Nem volt ritka a négy-öt újrakezdés sem, és a sokszor félórás lövöldözés végére már csak az imádság tartotta egyben a hajót. Ilyenkor az igazat megvallva már elég kevés késztetést éreztem arra, hogy visszatérjek, és ismét megpróbáljam.
Az ígéretek szerint javítottak az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencián is. Ez természetesen minden folytatás kötelező része, de a tesztverzió alapján itt tényleg történtek érezhető változások. Az ellenfelek veszélyesebbek lettek, jobban manővereznek, így kezdetben még eltalálni is nehéz őket. Új taktikaként megjelentek a sniperek, akik kikapcsolt motorral különböző sötét helyeken várnak életük nagy pillanatára. Az okosabb ellenfelekhez igazodva csökkentették az összecsapások méreteit, így kevesebb hajóval ugyan, de legalább olyan intenzív harcok részesei lehetünk. A csapattagjainknak eddig sem tudtunk parancsokat osztogatni, és ez nem is változik.
Átdolgozták az irányítást, így a korábbi FPS stílus mellett egy szimulátoros változat is választható lesz. Ez leginkább abban merül ki, hogy az oldalazás helyett a hajó különböző tengelyei mentén foroghatunk. Tapasztalataim szerint szokni kell, és nem is biztos, hogy mindenkinek bejön, de szerencsére a rengeteg konfigurációs lehetőségnek köszönhetően előbb-utóbb mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő irányítási módot.
A fegyverek kínálata csak kis mértékben változik, lesznek újak is, de inkább a kiegyensúlyozásra és a másodlagos tüzelési módokra koncentráltak. Az eddigi infók alapján összesen csak négy vezethető hajó lesz a játékban, ami kicsit kevésnek tűnik. Az első részhez hasonlóan az új hajókat a játék bizonyos pontjain kapjuk meg, tehát erre nincs hatásunk, de a felszerelésük a mi feladatunk lesz.
A grafika terén is történnek változások. A már eddig is közel tökéletes grafikai motor szokásos finomítása és bővítése mellett itt is a hihetőség kerül a középpontba – persze amennyiben egy 2666-ban, az óceánok mélyén játszódó játéknál beszélhetünk ilyesmiről. Az első rész teljesen holografikus kabinja helyett most ismét a megszokott, fizikai fülke fogad, merevítőkkel és látható fegyverekkel. Az előző rész szinte már természetellenesen rikító kék és zöld színvilágával szemben most inkább a természetesebb, piszkosabb színek dominálnak, mint a szürke, barna, vagy a rozsdavörös. A történet szempontjából lényeges párbeszédek helyszínei, az állomások és hajók különböző helységeinek grafikái is sokkal hihetőbbek, és az előző rész meglehetősen ronda, manga stílusú szereplőit is felválják a szépen rajzolt, szinte már fényképszerű karakterek.
A játék német verzióját már korábban kiadták, az angol verzió megjelenésére azonban még várni kell. Mindenesetre bízunk benne, hogy hamarosan a teljes játékról is beszámolhatunk lapunkban.
