Az emberek néha szeretnek nosztalgiázni, legyen szó időszakokról, helyekről, emberekről, filmekről, vagy akár játékokról. Ezen emberek számára rengeteg remake készül, melyekkel kiélhetik nosztalgiázgató hajlamukat.
A játékfejlesztők között is elő-előtűnik egy-egy csapat, mely egy régi játék(sorozat) leporolásával kíván sikereket elérni. Ezen játékoknál általában az a jó, hogy már adott a váz, amire építkezni lehet, és már bejáratott a név, melyre az esetek többségében emlékeznek az emberek, ergo talán majd meg is veszik a programot.
Az emberek egy része szereti a meséket, helyesebben ifjú korban általában mindenki szereti őket. Ezek hozzátartoznak az életünkhöz, nem csak gyermekkorunkban, hiszen a mesékből, legendákból alakult ki a fantasy, majd abból a sci-fi, így „felnőtt” korban is része az életünknek valamilyen formában. A játékok jelentős része fantasy vagy sci-fi (sőt, szinte mindegyik játékot be lehet sorolni valamely típusba), és kisebbségben vannak a színtiszta mesére építők. Érthető okokból az ilyen játékok főként gyerekeknek készülnek. A kevés számú kivétel legjelesebb tagja az először 1983-ban megjelent Dragon’s Lair. A játék voltaképpen egy interaktív rajzfilm volt, melynél „néha” beleszólhattunk a történet menetébe. A fergeteges siker után a folytatások hada következett, melyeknek jó időre vége szakadt az utóbbi években-egészen mostanáig, hiszen nemrég összeállt a régi „nagy” csapat, hogy elkészítse a Dragon’s Lair 3D-t, mely mind a nosztalgiázni vágyóknak, mind a sorozattal még csak most ismerkedőknek kellemes kikapcsolódást nyújt.
Az új Dragon’s Lair tehát egy meseszerű TPS, melyben újra viszontláthatjuk Dirköt, minden idők egyik legütődöttebb lovagját, aki a változatosság szerint egy gonosz sárkánnyal (Single), és annak még gonoszabb urával (Mordoc) küzd meg azért, hogy megmentse a világszép hercegnőt (Daphné). A történet tehát tökéletesen megfelel annak, hogy hősünkkel végigügyetlenkedjük a mintegy 30 órára taksálható játékidőt. Sajnos az ügyetlenkedés nemcsak Dirk csetlés-botlásaira vonatkozik, sokkal inkább a programra magára.
Ugyanis kétféle remake létezik. Az egyik fajta csupán nevében azonosul a dicső előddel, tartalmában teljesen új vizekre evez, míg a másik fajta pontról pontra azonosul az előd(ök)kel, és csupán ráncfelvarrásról beszélhetünk, lényeges változásokról nem. Ez utóbbi csoportba tarozik a Dragon’s Lair 3D is, aminek éppúgy megvannak a maga pozitív, mint negatív tulajdonságai. Először vegyük csak sorra a pozitívokat.
A DL3D alatt új (még szép...) motor dohog, melyet a cel-shading eljárás használatára hegyeztek ki. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a karakterek és az objektumok rajzfilmszerűen legyenek ábrázolva, és ezáltal a hangulat nagymértékű növekedést könyvelhessen el. Szó ami szó, a desingerek valóban remek munkát végeztek, a pályák kellőképpen meseszerű hangulatot árasztanak – ha már a „több ezer poligonból épülök fel” életérzés nem is érvényesül, azonban a Dragon’s Lair 3D gépigénye igen szerénynek mondható, és ez napjaink túlpörgetett játékairól igazán nem mondható el, így ezért piros pont a fejlesztőknek.
A program zene és hangeffekt részével voltaképpen elégedett lennék, de csak lennék. Hiszen igaz ugyan, hogy Christoper Stone (ő szerezte az eredeti játék dallamait is) remek nagyzenekari darabokat írt, melyek Dirk beszólásaival, és a szintén egészen jó hangeffektekkel kézen fogva remek miliőt teremtenek, azonban a párbeszédek teljesen hiányoznak a Dragon’s Lair 3D-ből, ami a nevesebb vadászok falaira kívánkozó szarvashiba.
Ezzel azonban el is érkeztünk a játék hibáihoz, melyek bizony igen terebélyesek. Először is az irányítás pocsék, ilyen borzasztó kamerakezelést ebben az évezredben még nem láttam. Kétféle lehetőség kínálkozik a kamera irányítására: vagy automatikusan történik (ekkor szembesülhetünk azzal, hogy befordulunk egy sarkon, és a kamera csak másodpercek múlva követ minket, avagy sokszor egészen egyszerűen túlságosan eltávolodik tőlünk), vagy pedig kézbe vesszük az irányítást, akkor először azzal fogunk szembesülni, hogy Dirk a kurzorbillentyűk hatására ellép jobbra, ill. balra, (alapból a TPS játékok többségéhez hasonlóan ekkor csak jobbra, ill. balra fog „nézni”, elkanyarodni). Ez utóbbi pedig szép kis kalamajkát eredményezhet, kivéve akkor, ha valamilyen ugrásra készülünk, ugyanis ekkor az ebben a módban kivitelezhetetlen, csak automatikus követéssel lehetséges. Sokszor előfordul az is, hogy hiába nyomjuk nagy vehemenciával az „ugrás” gombot, mert Dirk ugyan vígan nekifut a szakadéknak, de ugrani már nem akaródzik neki – jöhet a „Load Game” nevezetű nagy varázslat. Még szerencse, hogy menteni mindenhol lehet.
A második legfájdalmasabb hiba a linearitás, ugyanis a Dragon’s Lair 3D játékmenete totálisan lineáris! A pályákon nincsenek nagyobb elágazások, az ember megy szépen előre, és aprítja az ellent, de semmiféle csavar, másik útvonal, vagy alternatív megoldási módszer nincs. A hibák rengetegében számomra a kétes dicsőséggel bíró harmadik helyen Dirk mozgáskombinációinak, fegyvereinek és használható tárgyainak igen szerény száma áll. Héroszunk csupán a futás-bukfencezés kombót tudja, a szörnyek ellenében mindössze egy kardot, és egy számszeríjat tud felmutatni, és a használható mágikus kütyük a „Sárkány valamije” névre vannak keresztelve, (ezek segítségével repülhetünk, növelhetjük életerőnket, erősebbek lehetünk, kardunk sebzését tűzzel erősíthetjük fel, és védhetjük magunkat a tűztől-igencsak szegényes.) További bosszúságra ad okot, hogy a fejtörők rendkívül egyszerűek, mindössze pár másodpercnyi gondolkodást igényelnek.
A fentiekből következik, hogy a Dragon’s Lair 3D túlságosan is elődei bűvkörében leledzik, hiszen hiába a remek grafika, a szórakoztató zene és a hangok, ha a többi játékelem megrekedt a húsz évvel ezelőtti színvonalon, és a harmadik évezred kihívásainak már távolról sem tud megfelelni. Ezért főként a mániákus Dragon’s Lair faneknek és kisebbeknek ajánlom, ők talán jól elszórakozhatnak vele. Akik azonban régebben csak futólag ismerkedtek vele, azok tartsák távol tőle magukat, úgy legalább a szép emlékeik megmaradnak, az ifjabb korosztály pedig nézzen egyéb TPS után, hiszen oly sok van belőlük, hogy nem kell a DL3D kétes játékélményére hagyatkozniuk.
