Ismertető/teszt
Afrika Korps vs Desert Rats
Részletes beszámolónk a Digital Reality új taktikai-stratégiai játékáról.
2004.03.03. 00:00 | szerző: Morello | Ismertető/teszt
Amilyen sivár volt az észak-afrikai hadszíntér klímája, annál izgalmasabb és érdekesebb volt az ott folyó küzdelem a II. világháborúban. Erwin Rommel vezértábornagy legendás Afrika Hadteste (Afrika Korps) és Nagy-Britannia 8. hadserege (amelynek fő erejét a „sivatagi patkányoknak”, azaz Desert Ratsnek becézett 7. páncéloshadosztály alkotta) egymást kergette föl-alá a több mint 2000 km-es sávon keresztül, attól függően, kinek nyúltak meg túlzottan az utánpótlási vonalai, ill. ki tudott összeimádkozni némi erősítést a főparancsnokságtól. Ez a fajta sivatagi hadviselés teljesen más harcászatot, felfogást igényelt, mint bármelyik más fronton vívott küzdelem. A közös ellenség, a sivatag viszontagságai, az óriási, fedezék nélküli nyílt terepek, a stratégiai fontosságú homokbuckák és -dűnék világa tulajdonképpen korlátlan lehetőséget biztosítottak a nyílt manőverezésre. Igazi mozgóháború volt ez, ahol a leleményes, taktikus, ám kockázatos hadvezetés, vagy a nyers túlerő tudott átmenetileg diadalt aratni (előbbi a németeknek, utóbbi inkább a briteknek kedvezett). Ezeknek a harcoknak állít emléket a magyar Digital Reality legújabb játéka.
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy az Afrika Korps vs Desert Rats, valamint a Desert Rats vs Afrika Korps elnevezés egyazon játékra utal, mindössze a különböző nyelvterületek ill. történelmi előzmények az okai a kétféle elnevezésnek. Ez bábeli zűrzavar néha az őrületbe tudja kergetni az egyszeri cikkírót, jómagam is a különböző infóknak köszönhetően kb. ötször írtam át a főcímet, mire rájöttem a titok nyitjára! :o)
Ahogy a múlt heti előzetesben is írtam, az AKvsDR színtere Észak-Afrika, amely bizony nem túl gyakori vendég a háborús játékok körében (most hirtelen csak a Combat Mission: Afrika Korpsra emlékszem, ami kompletten erre a témára épül, a többi játékban maximum elvétve, néhány küldetés erejéig fordul elő). A játékban a sztori- és a hadjárat mód gyakorlatilag ugyanazokat a küldetéseket jelentik, csak a sztori módban plusz két, a történethez kapcsolódó küldetés is helyet kap, a hadjáratban pedig a Szövetségesek oldaláról is nekikezdhetünk a játéknak. Ezeken kívül a már végigjátszott küldetéseket külön-külön is végigtolhatjuk, ha van kedvünk hozzá. A játék előrehaladtával lehetőség van egy újabb lehetőségre is, az ún. „Blitzkrieg” módra. Ennél nem kell bajlódnunk a küldetések előtt a csapat összeállításával, az előző csatákat túlélt egységekkel harcolunk tovább, cserébe viszont – a meglepetés ereje miatt – az ellenség erői is gyengébbek lesznek.
Ismerkedjünk meg a főszereplőkkel. Amint az intróban is értesülhetünk róla, a díszes, multinacionális kompánia szépen egymásra talál. Erich von Hartmann alezredes, az Afrika Korps tisztje, félelmet és meghátrálást nem ismerő, ízig-vérig katona, akit lovagias és bajtársias viselkedése miatt a frontvonal mindkét oldalán tisztelet és megbecsülés övez. Gregory M. Sinclair szintén alezredes, de ő a Koronát szolgálja, a brit 8. hadsereg tisztje. Hartmannal régi jó barátok és versenytársak az 1936-os berlini olimpia óta. Most ismét összehozta őket a háború, de együk sem ilyen körülmények között szeretne újra megvívni a másikkal. Sinclair egyébként a németbarát Vichy-kormány foglya, de mivel a franciák nem egy kifejezetten vendégszerető népség, az alezredes úr köszöni szépen a szíves vendéglátást, de lehetőség szerint inkább rövid úton meglépne. Ebben van a segítségére Wilson „Goose” Gosling és Marius Lafarge. Előbbi az USA tisztje, aki tanácsadóként van jelen a brit csapatoknál, utóbbi ugyan francia, de nem komálja a Vichy-kormányt, és az idegenlégió színeiben igyekszik minél több borsot törni a németek orra alá. Nem beszéltünk még a titokzatos Lysről, aki (bár nevéből nem derül ki egyértelműen) nőnemű, és mivel repülőt kiválóan vezet, ő vállalta a menekülők kimenekítését (hmmm, nem semmi a csaj! Repülőt vezet, elég komoly ügynöki tevékenységet vállal, stb., szóval egy főnyeremény. Ha krumplit pucolni is tudna, rögtön beosztanám egy hadtáp-zászlóaljba! :o).
Sztori módot indítva figyelemmel kísérhetjük hőseink sorsának egybefonódását, majd újbóli szétválását. Az egész hóbelevanc lényege, hogy gyakorlatilag az egész főszereplőgárda beleszeret Lysbe, és az egész háborút őutána sóvárogva harcolják végig. Már csak az hiányzik, hogy kiderüljön róla, valójában egy brazil vagy mexikói multi-milliárdos lánya, akit születésekor elkevertek, kőszívű apja tudni sem akar róla, de végül hozzámegy a végtelenül nyálas Jose Alonso Alverez y Juan de Castilla-hoz, és máris kész a szappanoperás forgatókönyv (megfilmesítési jog stip-stop) :o). De nagyon elkanyarodtunk a témától, lényeg az, hogy a szerzők némi történeti szálat is akartak mellékelni az esztelen háborúzás ellensúlyozására. Végül is az ötlet jó, annyira nem is lőttek túl a célon, szóval a végső mérleget ezzel kapcsolatban levonhatjuk pozitívumként.
A szereplők jellemének kialakításában is korrekt módon jártak el a szerzők. Az észak-afrikai hadszíntér azon kevesek közé tartozott a II. világháborúban, ahol mindkét szembenálló fél tartotta magát a lovagiasság és a háború íratlan szabályainak betartásához. A hadifoglyoknak nem kellett az életükért rettegniük (mi több, foglyul ejtőik szinte ősi barátsággal viseltettek irántuk), nem került sor atrocitásokra, kegyetlenkedésekre a civil lakosság körében (bár a végtelen Szaharában pár kaktuszon és sivatagi rókán kívül nem is nagyon volt kit terrorizálni), stb. Ezáltal itt most végre túlléptek a „szemétnácisöpredék vs hősbátorvilágmegmentőamerikaiak” felálláson. Hartmann, a német főszereplő jelleme némileg Rommelre hajaz, önfeláldozását, elszántságát, bajtársai iránt tanúsított odaadását már az első küldetés végén megismerjük. Ez némi emberközeli vonást kölcsönöz a személytelen, öldöklő háborúnak, illetve a már említett valóságtól sem áll távol. Csakúgy, mint a francia Lafarge arrogáns, unszimpatikus viselkedése :o).
Lássuk akkor magát a játékot. Sztori módban a küldetések először Hartmann oldaláról kezdődnek, később persze a Szövetségesek haderejét is kommandírozhatjuk. Feladatunk, hogy az alánk beosztott egységekkel minél nagyobb veszteségeket okozzunk az ellenség hadseregének, valamint teljesítsük a kitűzött célt. A küldetések változatossága igazán korrekt, az egyszerű ütközetektől kezdve van itt minden a beszivárgáson, konvoj védelmén, bázis evakuálásán, ellenséges támaszpont elfoglalásán keresztül a páncélos áttörésig. Szóval nem csöppenünk kétszer ugyanabba a helyzetbe.
A küldetések előtt a mi kezünkben van a csapat összeállításának feladata. A főhős természetesen mindenképp a résztvevők között van, de a támogató egységeket mi jelöljük ki. Költekezésünknek csak a küldetéspontok szabnak határt, így vagy néhány fős elit egységet, vagy seregnyi gyengébb csapatot vihetünk magunkkal. Harmadik lehetőség az „arany középút”. Érdemes megnézni a teljesítendő feladatot, és annak fényében összeállítani a csapatot, valamint a pályák betöltődése alatt megjelenő tippeket is érdemes megszívlelni.
A játék képi megjelenítése igencsak szemrevaló, a grafikusok szép munkát végeztek. A szabad kameramozgatás és zoomolás mellett is meglátszik a precíz részletesség. Az egyhangú sivatagi hadszíntér miatt nem lehetett a látványosságot, változatosságot tökélyre fejleszteni, de ami helyet kapott, arra nem lehet panaszunk. Szépen kidolgozott minden részlet, ez igazából maximális zoomolásnál derül ki. A fémes és vizes felületek csillognak, minden tereptárgy és egység valós idejű árnyékot vet, ráadásul nemcsak egymásra, hanem saját magukra is. A járművek menet közben látványos porfelhőt csapnak, és a kerék/lánctalpnyomuk is sokáig látszódik a homokban. A megsemmisített páncélosok sem tűnnek el egy látványos robbanás keretében, hanem roncsuk mindvégig ott marad a harcmezőn, felhasználhatjuk fedezékül, vagy akár valóban porig rombolhatjuk. Minden járműtípushoz egyedi megsemmisülés tartozik, de nagy figyelmet kaptak a katonák animációi is: a tüzérek fülüket befogva guggolnak le tüzeléskor, a nyitott járművekben zötykölödő hullák látványa pedig szintén realisztikus. A homokviharok is jól néznek ki a játékban. A szerzők ügyesen észrevették, hogy ez a fog of war-nak is a segítségére van, bár még jobban is ki lehetett volna használni ezt a ziccert.
Mivel alapvetően érdeklődöm a II. világháborúval kapcsolatos dolgok – elsődlegesen a páncélosok – iránt, személy szerint zavarónak találtam pár dolgot. Ilyen például, hogy a horogkereszt helyett egy vaskereszt-szerűség található, vagy az átvezető képsorokon se a „korabeli” Wehrmacht-sas szerepel, viszont megvan ennek a logikus és érthető magyarázata: a német piacon ezek tiltott szimbólumoknak számítanak, és mivel oda is ez a verzió kerül, nem maradhattak benne bizonyos dolgok. A történelmi hűséggel kapcsolatosan pedig kicsit talán túlságosan szőrszálhasogatva megjegyezném, hogy a 15. páncéloshadosztály helyett 15. páncélos hadtest szerepel, valamint azt sem értem, mit keresnek a Tigris harckocsik 1942 júniusában Afrikában a tobruki harcok idején, amikor csak 1942 novemberében jelent meg a típus az 501. nehézpáncélos-osztály kötelékében Tunéziában, és komoly harcokba is csak 1943-ban bocsátkoztak a tunéziai hídfő védelmében, amikor a német erők már csak a puszta túlélésért harcoltak. (No, kellett egy harckocsi-mániásra bízni a cikk megírását... :-) – Dino).
A játékmenetet sikerült nagyon élvezhetőre, hangulatosra, könnyen irányíthatóra megalkotni. Az RTS-ek rossz beidegződése, a HP-rendszer itt is megvan, de azért történtek próbálkozások az irrealitások kiküszöbölésére (engem személy szerint nagyon zavar, ha például egy csicska 47 mm-es löveg hosszas munkával, de előbb-utóbb ki tud lőni egy Tigrist, mert annak elfogyott a HP-ja...) Az AKvsDR-ben lehetőség van toronyra illetve lánctalpra leadott speciális lövésekre, ami harcképtelenné illetve mozgásképtelenné teheti a páncélosokat. Ezen kívül a fegyverzet és a páncélzat mutatóit is figyelembe veszi a játék. Szóval azért valamilyen szinten sikerült jól kijönni ebből a nehéz helyzetből, de a HP rendszert még mindig nem szerettem meg. :o)
A játékban (csakúgy, mint valójában) a harckocsik a főszereplők, rajtuk áll vagy bukik a győzelmünk. Így ne spóroljunk az újabb és modernebb harckocsikon. A hősöket egyébként járművekbe is be lehet vagoníroztatni, sőt ajánlatos is, mert kőkemény bónuszokat adnak a járművek (főleg páncélosok) tulajdonságaira. De ugyanez igaz az egyéb gyalogsági egységekre is! Egy gránátvetőst beküldve egy páncélosba növelhetjük a löveg hatékonyságát, tűzgyorsaságát, stb., míg egy géppisztolyos a harckocsi géppuskájának tulajdonságait, egy felderítő pedig a látótávolságot javítja. Persze lehetne megint csodálkozni, hogy valójában egy gránátvetős katona tudja-e, hol kell egyáltalán beröffenteni egy Pz. IV-est, de inkább méltányoljuk az ötletet, mert ez is azt mutatja, hogy a közhelyek alkalmazása és ötletlopások helyett inkább gondolkodtak a készítők. (És már megint a szőrszálhasogatás ;-) – Dino)
Ugyancsak okos ötlet, hogy lehetőségünk van az ellenség járműveinek eltulajdonítására, és csatasorba állítására saját zászlónk alatt. Ez már a realitás próbáját is kiállja, Észak-Afrikában valóban nagy dömpingje volt a zsákmányolt járművek felhasználásának (maga Rommel is egy zsákmányolt angol páncélozott parancsnoki járművet használt harcálláspontként). Ehhez mindössze ki kell pucolnunk az eredeti személyzetet, és ha még használható állapotban van a gép, már csak bele kell masíroztatnunk egy katonánkat. Általában szükség is van az ellenséges állomány megdézsmálására, mert bizonyos egységeik nagyon jól tudnak jönni a későbbi hadműveletekhez, és esetenként még erősebbek is, mint a sajátjaink. Fontos még megemlíteni, hogy a küldetést teljesítő járművek tapasztalati szintje nő a játék során: veterán majd elit egységekké változnak. Egyetlen feltétele ennek, hogy a jármű a birtokunkban legyen a küldetés végén (legalább egy gyalogos üljön benne). A szintekkel nemcsak a jármű paraméterei változnak, hanem textúrájuk is.
A Szövetséges járművek egyébként mind zöld színben pompáznak, ami álcázó festésnek nem kifejezetten ideális a sivatagban (ellentétben a német járművek színével), de ez a könnyebb megkülönböztethetőség miatt lett így, a játszhatóság segítésére.
Egyébiránt nagyon tetszett, hogy a páncélosok itt valóban több tíz tonnás dögöknek mutatkoznak, a masszív kőépületek kivételével mindenféle fán és sátrakon keresztülgázolnak. Csodálatos látvány! :o) Persze a gyalogosokon is, ha éppen úgy hozza a helyzet vagy a szükség. Az viszont zavaróan hatott, hogy nagyobb tumultusban a gyalogosok és a harckocsik össze-vissza kerülgetik egymást, míg végre beállnak a pozíciójukba. Ezt csak úgy halkan jegyzem meg, mert értem én, hogy csak a precízség miatt lett ilyen, de a játékmenet gördülékenyebbé tétele érdekében szerintem mindenki jótékonyan szemet hunyna afölött, ha a harckocsik (vagy legalább a gyalogosok) szimplán átmennének egymáson.
Győzelmeinkért küldetéspontokat kapunk (az RTS-ek „valutája”), amelyeket csapataink feltöltésére és megerősítésére fordíthatunk. Emellett a célkitűzések teljesítését presztízspontokkal honorálja a játék, melyek megfelelő tartalékolásával spéci egységeket is kaphatunk, amelyek természetesen jóval többet érnek, mint mezei társaik (tök poén, ezekről a kicsit átbarkácsolt, átépített járművekről személyre szóló sztorikat olvashatunk a csapatösszeállítási képernyőn, vagyis úgy tűnik, hogy ezeket valóban létező masinákról mintázták).
Érdemes megemlékezni még a remek hangeffektekről és az aláfestő zenéről (utóbbiról csak annyit, hogy a játékban felhasznált zenekari hangminták a Bécsi Szimfonikus Zenekar közreműködésével készültek, ez azt hiszem garancia a minőségre). Az angol szöveg és a magyar felirat kontrasztja kissé zavaró, de hamar meg lehet szokni. Mindenesetre azért jó lett volna a magyar nyelvű verzió részére magyar szinkronszövegeket biztosítani.
Azt kell, hogy mondjam, a Digital Reality játékába belefeledkezve egyre jobban kezdenek kijönni annak erényei! Át kell vergődni pár küldetésen, amíg az ember ráérez az ízére. De akkor viszont nincs megállás. Vannak ugyan zavaró, sőt bosszantó hibák, de mindent összevetve dicséretet érdemel a Digital Reality. Nem egy tucatjátékot dobtak piacra, hanem próbáltak gondolkodni, újítani is, és ezt mindenképpen méltányolom! Ha pedig valaki azon gondolkodik, hogy vajon lesz-e folytatás, annak itt egy kis információ: D-Day címmel már dolgoznak a Digital Realitynél egy teljesen független, de hasonló taktikai játékon, mely a normandiai partraszállást dolgozza fel. Megjelenése május végére várható. ■
értékelés
Afrika Korps vs Desert Rats
- Gyönyörű grafika
- Élvezetes játékmenet sok új és érdekes ötlettel
- Remek hangeffektek és zene
- Kézreálló kezelhetőség
- Változatos küldetések
- Van sztorija
- Sok egységnél néha picit belassul a játékmenet
- Lehetne magyar szinkron
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 8
Afrika Korps vs Desert Rats
hozzászólások (25)
most a németeknél vagyok ot ahol ki kell nyirni 10 brit nehézágyut.5 öt ki birtam nyirni de csak gépel. amikor átmentem a folyón vgay 200000000000000000000000 tankja van a briteknek mit kell csinálni?
Hogy mit kell csinálni ? Hát ki kell lőni őket ..... :-)
Nekem megvan a játék ..... szerintem ez a 2. világháborús téma uncsi .....
Nézzétek meg a State of War - t, sokkal jobb játék ! ..... :-)
Használd a tankjaidat, és HÁTULRÓL támadj, vagy esetleg oldalról ! :-)
Nem szép dolog az ellenséget hátba támadni, de csak ez az egyetlen megoldás ! :-)
Ez a stratégia szinte bármilyen játéknál alkalmazható ! :-)
Hy, valaki segítsen!!! Miért van az hogy nem tudok multiba játszani, olyasmit ír ki, hogy tűzfalat vagy NAT meghatalmazást észlel meg eltérés van a belső és a külső IP cím között. Pedig a tűzfal le van kapcsolva, a játék pedig eredeti. Köszke!!!!!
"...a játékmenet gördülékenyebbé tétele érdekében szerintem mindenki jótékonyan szemet hunyna afölött, ha a harckocsik (vagy legalább a gyalogosok) szimplán átmennének egymáson."
Akkor meg ez lenne a baj :)
Jó ckk lett amúgy.
