Autókázzunk egyet! Szállj be Te is 2008. egyik legjobban sikerült autós játékának pöpec kis vezetőülésébe, és lássuk, képes vagy-e a csúcsra törni!
A Grid nem aprózza el az élvezeteket: módunk van a bajnokságon kívül meghívásos versenyeken összemérni tudásunkat a szintetikus pilótákkal is, sőt, először velük kell megküzdenünk annak reményében, hogy ha kiválóan szerepelünk, akkor megnyílik előttünk a három kontinensen – Észak-Amerika, Európa, Japán – zajló szériaversenyek sora. Gyakorlatilag bármelyik versenysorozatnak nekikezdhetünk, így utazhatunk a felkelő nap országába, ahol elsősorban a driftre kihegyezett őrület a divat, de nem vetik meg az extra gyors futamokat sem, elhajthatunk az USA-ba, ahol muscle car és forma autó összecsapásokban vehetünk részt, Európa nevezetes pályáin pedig túraautókat kormányozva harcolhatunk az első helyekért.
A változatosság gyönyörködtet elve alapján a három földrész rengeteg megismerni való pályát feltételez, de most jön az első rossz hír: azért ne számítsunk arra, hogy tényleg óriási pályaarzenál zúdul a nyakunkba. A helyzet az, hogy a készítők amolyan Pro Street módra az olcsóbbik megoldást választva inkább variáltak egy nagyot, és egyes pályákon a különböző versenyszámok alkalmával vagy a hosszabb, vagy a rövidebbre vágott verzión égethetjük a gumikat. Azt azért gyorsan hozzá kell tenni, hogy ez korántsem olyan nagy hátránya a játéknak, hiszen az élmény, amelyet a Grid minden egyes másodpercben ad nekünk, hamar feledteti velünk ezt a tényleg minimális hiányosságot. Merthogy ezeket a pályák mesterien modellezték le és dolgozták ki. Tehát a látszatra olcsó variálások okán sem kell kétségbe esni, hiszen a Gridben 15 pályán, illetve azok különböző variációin száguldozhatunk, nem kevesebb, mint 43 autóval.
A Gridben lehet igazán nagyokat alakítani, és igazán durvákat rontani is. Itt van mindjárt a törésmodell. Nyugodtan állíthatom, hogy ilyet arcade játékban még nemigen láthattatok. A verdák egy-egy erőteljesebb ütközést követően roppant meggyőzően amortizálódnak, ennek megfelelően a teljesítményük, kezelhetőségük is arányosan romlik. Adott esetben – például egy 240-es tempóban kivitelezett smaci a betonfalnak – számolhatunk azzal is, hogy a kocsi totálkárossá válik, és amennyiben bekapcsoltuk a Pro módot, máris kezdhetjük elölről az egész rendezvényt. Ha viszont nem éltünk ezzel az opcióval, akkor egy másik lehetőség tárul fel előttünk: a játék felkínálja, hogy néhány másodpercnyi időutazásban vegyünk részt, és egy korábbi állapothoz visszatérve megpróbáljuk nem kiegyenesíteni az előttünk mosolygó hajtűkanyart.
Nem árt óvatosan és körültekintően bánni a versenytársakkal sem. Ők ugyanis nincsenek vicces kedvükben, nyerni akarnak, méghozzá bármi áron. Ennek érdekében gyakran nemtelen eszközökhöz is folyamodnak, például galád módon lökdösnek, megtolnak, kiszorítanak. Mondanom sem kell, hogy minden ilyesféle kontaktusnak hol lazább, hol súlyosabb következményei lehetnek. Esetleg elveszítjük kocsink egyes alkotóelemeit, de beleszaladhatunk egy aranyos defektbe, vagy egy jól megtermett, a vidámparkban sem tapasztalt hullahoppszerű borulásba is. Ezt követően pedig számolhatunk a mechanika kissé dadogós működésére: sérüléstől függően a kormányzási lehetőségek nagy részének inthetünk könnyes búcsút, esetleg a menetteljesítmény bizonyos százaléka repül el, mint Monte Cristo kanárija a nyitva felejtett kalitkából. Szóval gyorsan, de óvatosan!
Extrém fokozaton a mesterséges intelligencia már eléggé erőszakos, habár kissé nehezményeztem, hogy éppen ezzel a tolakodásával próbálja ellensúlyozni néminemű bizonytalanságát az elérhető csúcs- és kanyarsebességek terén. Igen, az MI még itt sem tökéletes, annyira nem, hogy ez az alkotóeleme talán a játék egyik leggyengébb pontja.
A Codemasters a megannyi állkoppantó fejlesztés és feature mellett azért ragaszkodott néhány, szerény véleményem szerint mára igencsak megkopott módszerhez, olyasmikhez, melyekhez már a korábbi Race Driver szériában is lehetett szerencsénk. Ilyen például az a mérhetetlenül ostoba eljárás, miszerint a játékos értelemszerűen (?) az utolsó helyről, legalábbis a hátsó traktusról kezdheti meg a versenyt. Nincs mese, ez az igazi diszkrimináció, a humánok hátrányban vannak a szintetikus versenyzők előnye érdekében. Én megértem, hogy a mai MI-k még nem tartanak ott, hogy különböző ócska csalások (NFS-sorozat), illetve egyéb, a játékost egyébként teljesen indokolatlanul hátráltató tényezők nélkül is megfelelően erős vetélytársak legyenek, de urak és hölgyek, azért ha már virtuális mókáról van szó, legalább egy kicsit szebben is kivitelezhetnék ezt a fajta módszert!
A Grid nem ad lehetőséget arra, hogy részletekbe menően matassunk a motorházban, avagy a felfüggesztések környékén, sőt, még azt sem engedi meg, hogy matricák, ábrák millióival szépítsük-csúfítsuk járgányainkat. Igen, a Gridben nincs sem technikai, sem optikai tuningolási lehetőség. De hiányzik valakinek? Látom, senki nem sír, nos, akkor ezt meg is beszéltük. És hogy miért nincs erre semmi szükség? Azért, mert a Gridben elsősorban versenyezni akarunk, méghozzá olyan verdákkal, amelyek a vásárlást követően azonnal kielégítenek minden igényt. Végtére is ez nem egy versenyautó-mérnök szimulátor, így semmi szükség arra, hogy órákat pepecseljünk azzal, hogy két kattintással tökéletesen áramvonalassá tegyük a karosszériát... De azért nem maradunk mellékes feladatok nélkül sem.
Itt van mindjárt az autóbeszerzés kérdése. Ahogy egyre feljebb haladsz a különböző bajnokságokban, úgy válik egyre keményebbé a szitu, és egyszer csak azt veszed észre, hogy az alattad brummogó verda már kevés ahhoz, hogy az első helyért harcolj vele. Ilyenkor fogjuk a menüben megkeresni a virtuális autópiacot, ahol jó pénzért kaphatunk szebb, gyorsabb, erősebb járműveket. No persze pénzért... Igen, itt minden egyes kocsinak megkérik az árát.
Pénzt keresni kétféleképp tudsz. Az egyik az, hogy nyersz. Ezért mindig jár valami lóvé a tisztelet pontok mellett, de azért nem árt, ha élünk a második – amolyan kiegészítő, ám jóval jövedelmezőbb – lehetőséggel, és szponzorok után nézünk. A különböző gyárak, cégek egy idő után el fognak halmozni ajánlatokkal, és bizonyos feltételek teljesítése mellett örömmel csorgatnak akár százezreket a bukszádba. Különböző megkötések vannak: legyél első, legyél úgy első, hogy közben ne zúzd meg a kocsit, legyél harmadik, vagy simán csak fejezd be a versenyt. Ha sok dolcsit akarsz zsebre vágni, és kellőképp bízol a képességeidben, akkor természetesen olyan szponzorokat kell felvenni, amelyek az elsőség fejében irdatlan összegeket képesek leperkálni.
Mint már írtam, igazából egy saját csapatot vezényelsz a játék folyamán, így egyértelmű, hogy lesz egy csapattársad is, akit neked kell felkutatnod és komoly pénzekért megvásárolnod. Nincs zsákbamacska: a nevek mellett ott egy tetszetős diagram a versenyző képességeiről, eredményeiről, így felelős döntést hozhatsz ebben a kérdésben, Ha jól választasz, akkor még több pénzre tehetsz szert, és nagyon hamar olyan vagyont halmozhatsz fel, melyet képtelen leszel a játék folyamán elkölteni, még ha az összes autótípust is felvásárlod.
A túrakocsi, muscle car és drift futamokon kívül részed lesz Open Wheel – a F-1 előszobája – és más, széria versenyeken is megmérettetned magad, például az egyik legfantasztikusabb autósport eseményen, a Le Mans 24 órás versenyen. Igazából a 24 óra itt 24 percet jelent, de az élmény magával ragadó. A napszakok dinamikusan változnak, szép fokozatosan beesteledik, és egyszeriben az éjszaka közepén találod magad, alattomosan megrövidült látótávolsággal, mindez frenetikus hangulattal. Aztán fokozatosan kivilágosodik, és hamarosan a célba érsz. Ezt mindenképp át kell élnetek, az élmény tényleg egyedülálló! Ha pedig arra vágyik valaki, hogy tényleg 24 órás versenyt fusson, annak sincs semmi akadálya: Bajnokságon kívül beállíthatjuk ezt is – aztán tessék szépen rákészülni, mert nem lesz egyszerű!
A Gridben az autók irányítása meglepő módon – egy-két kivételtől eltekintve – nem lett gyökeresen más és más. Ha négy-öt típussal már sikerült megbarátkoznunk, nem érhetnek nagy meglepetések. Hirtelen nem is tudom, hogy ez olyan nagy hiba-e, azt azonban bizton kijelenthetem, hogy maga a kocsik terelgetése mind billentyűzettel, mind kormánnyal optimálisra sikeredett! Fokozva a kényelmi szolgáltatásokat, különböző vezetési segédleteket vehetünk igénybe, illetve akár teljes egészében is mellőzhetjük azokat – ekkor azért kissé nehézkessé válik a pályán tartani az autónkat. A kulcs itt is a mértékletesség: egy jól kiválasztott segédlettel nagyszerű vezetési élményt kaphatunk, azonban ha rosszul döntünk, akkor bizony veszettül káromkodhatunk. Az autók viselkedése meggyőző, jól reagálnak a belengetésekre, kézifékes kínzásokra, farolásokra, egyszóval a Codemasters azt hiszem, megtalálta az eszményi arcade-szimulátor középutat ezzel a játékkal.
A karrier módban jó néhány órát eltölthetünk, amíg a csúcsra érünk. Kellően nehéz fokozaton úgy nyolcórányi játékidőt saccolnék, bár nem mértem, de ezt követően sem szükséges feltétlenül a dobozba raknunk a korongot. Akadnak még itt különböző meghívásos versenyek, gyakorlási lehetőségek, és persze a multi móka. Ez utóbbi biztosan nem fogja elnyerni 2008 legnagyszerűbb játék-innovációja címét, azon egyszerű oknál fogva, hogy több sebből is vérzik. A szerverkereső kissé nehézkes, és van, hogy nem igazán talál olyan rendezvényt, melyet egy listából előzőleg részleteit tekintve kiválasztunk. A rank rendszer meglehetősen bugyutára sikeredett: gyakorlatilag két-háromórányi elszánt játékot követően ott figyelhet a nevünk mellett a Champion minősítés, ami minden, csak nem kihívás. A rendezvényeket – fokozva a közösségi érzést és a demokrácia áldásait – szavazásos úton lehet kicsikarni, a többség dönt elve alapján váltják egymást az óhajtott versenyszámok, amelyekből mindegyik elérhető, ami az egyjátékos részben is megtalálható.
Most, hogy elérkeztünk az összegzéshez, azt tudom mondani, hogy a Dirtet is ide számítva már évek óta nem kaptunk olyan nagyszerű, csodálatosan kivitelezett, részleteibe menően profin kidolgozott arcade autóverseny játékot, mint amilyen a Race Driver: Grid. A Codemasters megtalálta a bárgyú arcade és a többséget elijesztő hardcore szimulátorok közötti holtteret, és ezzel a művével sikeresen betölti azt – egyelőre úgy néz ki, mások által kiszoríthatatlan módon. Habár ez a játék is rendelkezik bizonyos hibákkal, az ellensúlyként felhalmozott megannyi élvezet, a minőségi – divatos kifejezéssel élve next-gen –, szórakozási faktor bőséggel feledtetheti velünk ezeket az apró bakikat, és ebben az esetben megtapasztalhatjuk, milyen érzés a PC-re valaha megjelent legjobb arcade autós játékkal nyomulni.
