Bizonyára mindenki emlékszik még arra a boldog időszakra, amikor egyetlen játékvonat-alkatrésszel le lehetett kenyerezni, egy egész kollekciót megkapva pedig akár egy hétre is szívesen sutba vágta volna az óvodát, csak hogy lelkesen szállítmányozhassa a jobb sorra érdemes makettfigurákat fel s alá a terepasztalnak kinevezett padlón. Persze a többség az efféle gyógyítható mániákus betegségekből a Tini Nindzsa Teknőcök gyűjtésével egyetemben megfelelő életkorba érve kigyógyult, azonban mindig akadnak páran, akiket felnővén is lényegesen jobban lázba hoz például egy ROCO gőzmozdony modell, mint az aktuális havi Playmate.
Azonban nem mindenkinek van pénze, avagy kedve tíz- és százezreket, vagy akár milliókat áldozni hobbijára, melynek keretén belül ráadásul annyi munkaórát ölhet terepasztalába, hogy abból nemhogy a négyes, hanem a meg sem nevezett ötös és hatos metróvonalak is kijönnének. Fájdalmaikra azonban gyógyírt jelenthet az ausztrál Auran által 2001-ben elindított Trainz sorozat, amely számos egyéb szimulátortársához hasonlóan a virtuális mozdonyvezetés örömét (?) teszi lehetővé a szénnel és olajjal végzetes szerelembe esettek számára. Csicseregnek a madarak, ugrálnak a nyuszik (a sínekre) és nő az ózonlyuk, miközben vígan pöfögünk előre a szeretet jegyében, a békákon keresztül. Tehetjük mindezt több száz élethűen lemodellezett vonattal – vagy akár villamossal is! – amelyeket irányíthatunk a kamerát szabadon forgatva, külső nézetből is, avagy mint igazi megszállottként a vezetői székből is.
A játékmódozatok szintén minden igényt kielégítenek, miközben változatos tájakat járhatunk be, melyek konkrétan ocsmányak. Bizony, a Trainz Simulator 2009 határozottan nem az a játék, amely hihetetlenül látványos motorjával vizuálisan is ingerli a játékosokat, hiszen az élvezeti faktor a külcsín terén aligha emelkedik a nulla fölé, ami lássuk be, nem túl sok. A látványvilág alapvetően a kilenc-tíz évvel ezelőtti átlagos színvonalat hozzá, ami maga után vonja azt, hogy az első térkép betöltésekor vadul elkezdtem keresni a dobozon a kiadás dátumát, miszerint nem nyúltam-e már megint rossz koronghoz? Sajnos nem. S bár az igaz, hogy a játékmenet szempontjából a grafikának vajmi kevés szerepe van, az élvezeti értéken sokat dobott volna az, ha az egyébként részletesen lemodellezett sokkerekűekben gyönyörködhetünk is egy picit. Ez viszont aligha fenyeget bárkit is, bár persze biztos van az a dioptriaszám, ami fölött már ennek a látványnak is örül az ember, de ezt azért ne tekintsük átlagosnak.
A puszta vezetés azonban csupán egy részét teszi ki a játéknak, hiszen mi egyebet lehetne kezdeni egy "World Builder Edition" elnevezésű verzióval, semmint építeni? A lehetőség adott, hogy létrehozzuk saját terepasztalunkat, melyhez töméntelen lehetőséget és térképet kapunk, amiket kedvünk szerint alakíthatunk át, hogy megalkossuk álmaink közlekedési rendszerét, miközben persze ékes magyar nyelvet látunk viszont a képernyőn a játékot kiadó CD Projekt jóvoltából, akik ezúttal is egy teljesen magyarított játékot adnak a kezünkbe.
Meglehetősen nehéz objektíven értékelni a Trainz idei verzióját. Játéktechnikailag, grafikailag szóra sem érdemes, és abszolút csapnivaló portékával állunk szemben, amelynek azonban van egy határozott bája. Nyilvánvaló, hogy szubkulturális igényeket elégít ki, de teszi ezt meglehetős könnyedséggel. Fejlődni van hova, de aki nem akarja a kisszobát kisajátítani és felépíteni benne a maga kis vonatozós világát, a képernyőn még mindig megteheti.
