A Capcom új sci-fi kalandja, a Pragmata már az első bejelentésekor felkeltette a játékosok figyelmét különleges hangulatával és rejtélyes világával. A jó pár évvel ezelőtti első teaser is már hatalmas érdeklődésnek örvendett, és ahogy telt-múlt az idő, már szinte meg is feledkeztünk a játékről. Majd szinte a semmiből újra felbukkant a cím, hamar egy demót is kapott, és a játékosok véleménye alapján nagyon ígéretesnek is tűnt. A kiadó még egy kis meglepetést is okozott a várakozó rajongóknak, ugyanis a megszokott késési és halasztási bejelentéssel ellentétben a játék korábbi megjelenését hirdették meg az év elején. A PlayStation 5-re és más modern platformokra érkező cím egy futurisztikus történetet ígért, amely a Hold felszínén játszódik – de vajon sikerült-e beváltania a hozzá fűzött reményeket?
A Pragmata egyik legerősebb eleme kétségtelenül a narratíva és az atmoszféra. A játék egy magányos űrhajós és egy titokzatos kislány kapcsolatára épít, akik egy elhagyatott holdbázison próbálnak túlélni. A sztori lassan bontakozik ki, sok kérdést hagyva a játékosban, ami kifejezetten jól áll a műfajnak. Sokan a Death Strandinghez hasonlították, talán azért, mert egy felnőtt férfi és egy gyermek kapcsolatára épül a narratíva. Azonban a valóság nem is állhatna ettől távolabb, hiszen a Capcom új játéka teljesen saját identitással rendelkezik, egyáltalán nem érződik semmi másolatának. Ugyan a harcban főhősünk Hugh valóban a kislány segítségével pusztítja el ellenségeit, de Diana-ról hamar kiderül, hogy ő nem egy átlagos ember, hanem egy mesterséges intelligencia.
A világ rideg, mégis lenyűgöző: steril laborok, omladozó technológia és a végtelen űr csendje határozza meg az élményt. A hangdesign és a zenei aláfestés külön kiemelendő, mert tökéletesen támogatja ezt a melankolikus, sci-fi hangulatot. Egyeseknek lehet, hogy egy idő után repetitív lehet ez a hangulat és design, de a játék ügyesen bánik az akcióval, és jól adagolja a magas oktánszámú jeleneteket és a nyugodtabb, filozofikusabb hangulatú párbeszédeket. A Pragmata ugyanis nem egy klasszikus akciójáték. Inkább egy hibrid élmény, amely ötvözi a felfedezést, a puzzle-elemeket és a taktikus harcot. A játékosnak nemcsak a környezetet kell kihasználnia, hanem a kislány, Diana képességeit is, a lány ugyanis hackelési tudásának köszönhetően kulcsszerepet játszik a rejtvények megoldásában.
A harcrendszer elsőre szokatlan lehet, mivel nem a gyors reflexekre, hanem inkább a stratégiára épít. Ez frissítő változatosságot hoz, de nem minden játékos számára lesz azonnal szerethető. Míg Hugh a fizikai interakciókért felelős, tehát vele lövöldözünk és támadjuk az ellenséges MI-ket, addig Diana a távolból hackeli szét az ellent. A hackelés pedig nem egy egyszerű gombnyomásos folyamat. A játék egy kvázi „minijátékrendszert” épít köré, ahol különböző csomópontokat kell összekötni, és egy adott időkorlát alatt kell optimális útvonalat találnunk. Ez befolyásolja a velünk szemben állók védelmi statjait, megkönnyítve ezzel Hugh dolgát a harcban. Azonban ezt könnyebb mondani, mint csinálni, mert miközben az ellenség támad, a játékosnak gyorsan és pontosan kell végrehajtania a hackelést, hogy sebezhetővé tegye őket. Ez a dinamika folyamatos „multitaskingot” igényel a játékostól: miközben fedezékbe vonulunk, kikerülünk egy támadást vagy harcolunk, párhuzamosan kell irányítani a kislány képességeit is.
Bár nem egy klasszikus RPG, a Pragmata tartalmaz könnyed fejlődési rendszert is. Ez alatt fejlesztésekre kell gondolni Hugh fegyverarzenálja és szkafanderje esetében, illetve új hackelési képességeket tudunk kioldani Dianának. Természetesen passzív bónuszok is megszerezhetőek, de a rendszer nem túl mély, inkább támogatja, mint meghatározza a játékmenetet. A Pragmata játékmenete amúgy egyedi és kockázatos vállalás. Nem kínál azonnali kielégülést, viszont cserébe egy mélyebb, tudatosabb játékélményt ad. Azok számára, akik szeretik a mechanikai újításokat és a stratégiai megközelítést, kifejezetten emlékezetes lehet, mások viszont túl lassúnak vagy bonyolultnak érezhetik.
A Capcom technológiai háttere itt is megmutatkozik. A játék látványvilága kifejezetten erős, különösen a fény-árnyék effektek és a részletes környezetmodellek terén. A karakteranimációk is hitelesek, bár néhol kissé merevnek hatnak. A stúdió hozza a kötelezőt vizuális téren, a teljesítmény stabil, de előfordulhatnak kisebb optimalizációs problémák, főleg komplexebb jeleneteknél.
A Pragmata nem egy tömegeknek szánt blockbuster, hanem egy különleges, hangulatvezérelt sci-fi élmény. Azoknak ajánlott, akik szeretik a lassabb tempójú, történetközpontú játékokat, és nem riadnak vissza az egyedi játékmenettől. Erősen érezhető rajta, hogy a Capcom egy szerelemprojektje a játék, amely hatalmas szeretettel és alázattal készült. Egy bátor új cím, amely a remake-ek és remasterek világában jobban becsülendő, mint azt általában szokás. A játék nem minden elemében tökéletes, de összességében emlékezetes élményt nyújt – és pontosan ez az, ami miatt érdemes figyelni rá.
