A Sony már rengeteg egyéni, remekül megvalósított játékkal kényeztette el a PlayStation-tulajdonosokat. Elég példakánt felhozni az ICO-t, a Shadow of the Colossust, a Little Big Planetet, az Unchartedet vagy a közelmúltból a The Last of Ust. Ezen kiváló programok sorát gazdagítja most az SCE Japan Studio által készített Puppeteer. A program tulajdonképpen egy platformjáték, amelynek egyedisége abban rejlik, hogy egy bábszínház történései elevenednek meg előttünk.
A bársonyos hangú narrátor által elmesélt történet főszereplője egy Kutaro nevű fiú, akit bábuvá változtattak. A velejéig gonosz Moon Bear King a felelős ezért a tettért, aki ártatlan gyermekek lelkét ejti foglyul, és bábuvá változtatja őket, hogy kastélyában szolgáljanak hátralévő életük végéig. Kutaro is erre a szomorú sorsra jut, sőt az ördögi medve a fejét is letépi, megeszi, testét pedig a vár tömlöcébe hajítja. Itt kapjuk meg Kutaro irányítását, és rögtön találkozunk egy remek humorral megáldott segítővel, a Ying Yang névre hallható szellemmacskával. Ying Yangot is mi irányítjuk, segítségével mozgathatjuk környezetünk elemeit, ezáltal úgynevezett holdcsillámokat zsákmányolhatunk és Kutaronak különböző fejeket találhatunk. A fejek nagyon fontos elemei a játéknak, rejtett bónusz pályák, titkos útvonalak eléréséhez szükségesek, és továbbjutásunkhoz is használnunk kell ezeket. Általában jól eldugott helyen találhatóak meg, így külön kihívást jelent a játékban fellelhető összes fej összegyűjtése. Amint megsérülünk, leesik rólunk a fejünk, és pár másodpercünk van arra, hogy összeszedjük. Három fej lehet nálunk összesen egyszerre, ha mindegyiket elveszítjük, akkor elhalálozunk. Életeink számát a holdcsillámok gyűjtésével gyarapíthatjuk, 100 után jár egy plusz élet. Amint megismerkedtünk a játék alapjaival, el is jutunk Moon Bear King tróntermébe, és sikeresen ellopjuk a varázslatos ollót, Calibrust. Ezután ez az olló lesz az egyik legfontosabb eszközünk, ugyanis gyakorlatilag mindenen keresztülvághatunk vele. Így fogunk közlekedni a játékban, nem egyszer lélegzetelállító sebességgel haladva az ég felé a papírból készített füstfelhőkön, növényeken, köteleken keresztül.
A bábszínházas miliő rengeteget ad a hangulathoz, gyönyörűen fest a Puppeteer világa. Változatosabbnál változatosabb helyeken fordulunk meg, amelyek mindegyikét csodálatosan kidolgozták. Többek között mocsárban, zöldellő erdőkben ugrándozunk, az óceán mélyére merülünk, de egy óriáskígyó gyomrából is ki kell jutnunk. A díszletek sok esetben a szemünk előtt épülnek fel, a felvonások végén pedig a függöny összecsukódik. Teljes mértékben egy bábszínházban érezhetjük magunkat, amelyet a sokszor humoros narrátor, a mesés történet és a kiváló mellékszereplők tesznek teljessé. Egy boszorka sokszor egyengeti utunkat, de egy aranyosnak tűnő, ám annál cserfesebb hercegnő is állandó társunkká szegődik, miután kiszabadítottuk. Remekül megalkották a mellékszereplőket is, a történet is érdekes, bár párszor már zavart a rengeteg átvezető jelenet hosszúsága. Lehet, hogy más ezt észre sem fogja venni, de szerintem sokszor megakasztották a játékmenetet a többperces átvezetők. Ettől függetlenül egy varázslatos sztorit játszhatunk végig, amely abszolút minőségi körítést ad a platform játékmenethez.
Fentebb már írtam a zsákmányolható fejekről, a holdcsillámokról és varázsollónkról. Ezek mellett a játékmenetet a folyamatosan gyarapodó képességeink határozzák meg. Később már egy pajzzsal ki tudjuk védeni a támadásokat, bombákat tudunk hajigálni és egy kampóval közelebb tudjuk húzni a tárgyakat. Ezen új képességek és a folyamatosan változó, izgalmas pályák állandóan fenntartják a figyelmet, egy percre sem válik unalmassá a Puppeteer mesés világa. A pályák, azaz a felvonások végén főellenfelekkel is meg kell küzdenünk. Zseniálisan megalkotott, sokszor egész képernyőt betöltő, hatalmas ellenfeleket kell legyőznünk, amely során Kutaro képességeit megfelelően kell alkalmaznunk, hogy gyenge pontjaikat kihasználva elintézzük őket. A három felvonásból álló fejezetek végén sorra kerülnek Moon Bear King hadvezérei, akiknél a harcok részét képezik a quick time eventek is. A hét fejezetre bontott Puppeteer minimum 8-9 órára fogja lekötni a játékosokat, és a pályák újrajátszása is adott, ha minden elrejtett fejet és bónuszpályát meg szeretnénk találni. Alapvetően komoly nehézségek nélkül lehet teljesíteni a kihívásokat, itt nem fogunk vért izzadni, inkább kellemesen szórakozni. Néha ugyan találkozunk frusztrálóbb platformrészekkel, de nem szembesülünk olyan kegyetlen szakaszokkal, mint az amúgy zseniálisan sikerült Rayman Originsben és Rayman Legendsben.
A grafika pompásan sikerült, a változatosság mellett a pályaelemekre, az animációkra és az effektekre sem lehet panaszunk. Tényleg ott érezhetjük magunkat a bábszínház díszletei között. Az irányítás kézre áll, a bal analóg karral irányítható Kutaro mellett a jobb analóg karral mozgathatjuk állandóan jelenlévő segítőnket. Egyedül az ugrást nem éreztem mindig teljesen kiszámíthatónak: sikerült párszor a szakadékba pottyannom, mivel nem pontosan oda érkeztem, ahová szerintem kellett volna. A zenék és a hangok hozzájárulnak a különleges atmoszféra megteremtéséhez, valamint a szinkronhangok is kiválóan sikerültek. A narrátor hangja mellett gyakorlatilag az összes szereplő tónusát eltalálták, akik teljes beleéléssel keltik életre a bábokat.
A Puppeteer egy újabb egyedi játék lett a Sony fejlesztőstúdiójának mesterembereitől. Ugyan nem egy csúcskategóriás alkotás, de egy sajátos világgal bíró, különleges platformkaland, amely a stílus kedvelőinek feltétlenül ajánlott. Ha pedig kiélveztétek ezen PlayStation 3-exkluzív gyöngyszem minden egyes pillanatát, következhet a szintén nagyszerűen sikerült Rayman Legends.
