Final Exam

Biztosan Veletek is előfordult már, hogy egy olyan játékra gyógyultatok rá teljesen, amelyet az általános közvélemény maximum is csak gyenge közepesnek értékelt. De Titeket ez egy cseppet sem érdekelt, mivel Ti az intrótól a vége főcímig imádtátok minden pillanatát. Nos, számomra ilyen volt a 2005-ben megjelent Obscure, amelyben egy tipikus amerikai gimnáziumot lepett el egy titokzatos növény, diákok tűntek el, helyettük pedig különféle szörnyek lepték el a fura módon düledező épületet. A főszerepet négy diák játszotta, amely tökéletesen illett a tinihorror hangulathoz. 2008-ban aztán jött a folytatás, amelyben a régi szereplők ezúttal már az egyetemen történt furcsaságoknak jár utána.
Egyik játék sem kapott az átlag 60%-nál jobb értékelést, ennek ellenére én a mai napig a legjobb játékos élményeim között tartom számon, így nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy új rész készül. Ám én is hanyatt vágódtam, amikor megláttam, hogy milyen formában szeretné a Mighty Rocket Studios feltámasztani a címet: egy oldalnézetes, bohókás ügyességi játék képében, amely látványvilágában kb. a Scooby Doo rajzfilmekre emlékeztetett. A rajongók velem együtt verték az asztalt, hogy kérem szépen, ez minden, de nem Obscure, így a fejlesztők gyorsan kukázták a címet és átkeresztelték játékukat Final Examre.

A Final Exam története négy fiatalról szól, akik épp egykori gimnáziumukba igyekeznek, afféle osztálytalálkozóra. Az idilli kocsikázást azonban különös szörnyek támadása zavarja meg, így ha már éppen nincs jobb dolguk, hát nekilátnak rendet tenni. A sztori nagyjából ennyiben ki is merül, vagyis senki se számítson agyoncizellált átvezető videókra, karfamarkolós jelenetekre vagy Oscar-gyanús párbeszédekre. A fejlesztők inkább mindent a játékmenetnek rendeltek alá, vagyis a történet lényegében inkább egymástól független események láncolata: hol kisgyerekeket kell hajkurásznunk, hol egy megrémült szerelőnek kell segítenünk.

A játékmenet kevés egyediséget tartalmaz, cserébe kellemes szórakozást nyújt. Az már az első pillanattól jól érezhető, hogy az egész játékot a kooperatív módra hegyezték ki, mivel az összes pályán rengeteg tennivalónk van, amelyet alapvetően a több játékosra írtak. Két választásunk van (ahogy azt a játék is jelzi): vagy mindenki nekivág egy-egy feladatnak és út közben lemészárolja a rárontó szörnyeket vagy inkább mindenki együtt marad, így lassabb, de biztonságosabb végrehajtani a feladatokat. Pályákból egyébként nincs túl sok, cserébe viszont mindegyiket legalább egy óra, mire végigjátsszuk. Ennek oka, hogy alapvetően piszok hosszúak a pályák (plusz mindegyik többszintes), rengeteg a zsákutca, mindenhol van gyűjtögetnivaló, valamint alig végzünk egy feladatsorral, máris újabbat dob elénk a játék. A feladatok bár változatosnak tűnnek, valójában elég repetitívek. Mindig van valami kiemelt cél (mondjuk, gyűjtsük össze az elkóborolt gyerekeket vagy szedjünk össze alkatrészeket valamihez), ám ezek végrehajtása közben mást se csinálunk, mint szörnyeket irtunk. Ha már az előbb említettem a gyűjtögetnivalókat, ezek felkutatására is érdemes időt szánni, ugyanis két pálya között lehetőségünk van adott karakterünket fejleszteni is. Ehhez SP-ket (skill point) és CP-ket (charasteristic point) kell gyűjtenünk: előbbihez minél több pontot kell elérnünk a szörnyek szétcincálásával, míg utóbbihoz a pályán szétszórt tárgyakat és fegyvereket kell megtalálnunk. A skill pontokért új speciális képességeket és támadásokat oldhatunk fel, míg a karakterpontokkal fizikai képességünket fejleszthetjük. A játék négy főszereplője mind eltérő képességekkel és támadásokkal bír, amelyek jól illenek a karakterükhöz (a sportoló, a könyvmoly, a rosszfiú és a még rosszabb lány).
A harcrendszer nem túl bonyolult, mivel leginkább az egér püfföléséből áll, ezt megspékelve néhány iránnyal, hogy komolyabb ütéseket is bevihessünk. Különleges támadásainkhoz fel kell töltenünk a mércéjét, minél tovább töltjük, annál durvább speciális támadást hajthatunk végre.

Ha a Final Exam grafikáját röviden kellene jellemeznem, azt mondanám, leginkább egy Scooby Doo epizódra hasonlít. Ezt érthetném negatív és pozitív értelemben is. Negatívumként, ha azt nézném, hogy eredetileg egy horrorjáték remake-jének indult a projekt, amelyhez ez a rajzfilmszerű, bohókás megvalósítás a legkevésbé sem passzol. Ugyanakkor pozitívum is, mivel ez egyáltalán nem horrorjáték, sőt. Az egész látványvilág és hangulat teljesen elment a humor felé, az animációk egész mókásak, a feladatok között is akadnak bőven vicces ötletek (az egyik kisgyereket csak úgy lehetett a buszhoz juttatni, ha egy őrült nyuszis maszkot húzunk fel, amitől megrémül, mi pedig egész a buszig kergetjük benne). A környezetünk változatos, a metrótól a vidámparkon át egészen a kötelező iskoláig, ráadásul mindegyik pályát ötletesen építették fel. Mindenhol az élénk színek dominálnak, ami még rajzfilmszerűbbé teszi az egészet. Az egyetlen igazi negatívumként én a szörnyeket éltem meg, mivel azok mind úgy néznek ki, mintha nyakon öntötték volna őket egy vödör takonnyal. Se nem ijesztőek, se nem humorosak, olyan semmilyenek. De legalább nem zombik...

A Final Exam összességében nem lett rossz játék, de az Obscure-hoz hasonlóan a közepesnél magasabb szintet nem üt meg. A látványvilág megoszthatja a játékosokat, mivel azt vagy nagyon szerethetőnek vagy nagyon irritálónak lehet találni. A játékmenet egyedül nagyon hamar unalomba fulladhat, viszont kooperatív módban kellően szórakoztató (ezúttal is köszönöm Breaker barátomnak a tesztelés során nyújtott segítségét). A zenék és a hangok terén különösebb gond nincs, de igazán emlékezeteset sem nyújtanak. Amolyan tipikus „egynek elmegy” játék lett, amely szerencsére nem lép az Obscure helyére. A gamescomon volt szerencsém személyesen is beszélgetni a két játék szellemi atyjával, aki biztosított: el fog készülni az igazi Obscure folytatás is.