Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a DayZ műfajt teremtett. A posztapokaliptikus túlélő-gyűjtögető FPS játékok egyre növekvő népszerűségét pedig mi sem mutatja jobban, minthogy a Steam eladási toplistájáról hónapok óta kirobbanthatatlan a DayZ és a talán legnagyobb ellenfele, a Rust, valamint sorra jönnek az ilyen-olyan klónok is, mint például a 7 Days to Die vagy az ingyenes Half-Life 2 mod, a No More Room in Hell. Elrettentő példának meg ott az Infestation: Survivor Stories, leánykori nevén The War Z. Sűrű mezőny, nem vitás, ráadásul a bukó Infestationön kívül csupán a No More Room in Hell van kész, a többi továbbra is a Steam korai hozzáférés fázisában tartózkodik... És most itt a Nether, amely megpróbál a maga módján kitűnni a mezőnyből – és természetesen nincs kész...
A Kiválasztás Napján érte el a Földet a valaha megfigyelt legnagyobb napkitörés hulláma. Az okosok máig vitatkoznak rajta, hogy vajon ez váltotta-e ki az eseményeket, vagy csak lökést adott nekik, de a tény attól még tény marad: az emberiség mintegy kétharmada vagy meghalt, vagy ocsmány mutánssá változott. A látásuk szerencsére leromlott a legtöbbjüknek, kivéve a figyelőknek és a mantiszoknak, de a hallásuk még megvan, sőt. Pont ezért próbálom kerülni a pisztolyok, puskák használatát, amikor csak lehet: a francos zaj, amit ezek csapnak, idevonzza ezeket a dögöket. Jobban bízom a katanámban, csak nem forgatom olyan jól, mint ahogy szeretném. És hogy vidámabb legyen az élet: ezek az anyaszomorítók teleportálni is tudnak. Nincs is annál nagyobb móka, mint amikor rácsapnál a fejére a kurafinak, de ő mögéd teleportál és beleharap a bal válladba. Persze így te meg elvéted a csapást... Szóval lapulni kell, de nagyon – főleg olyankor, amikor egy területen netherhullám indul be: ilyenkor rohadt sokan vannak egy majdnem elpusztíthatatlan kaszással az élen. Na, ha valaki ilyenkor a közelben van, annak reszeltek… Szerencsére pár tojásfejűnek sikerült kifejlesztenie antinether gépeket, amelyek a biztonságos zónákban lettek felállítva. Itt legalább nyugi van. Itt senki nem tudja a másikat bántani. Nem elég, hogy ezek a mutánsok itt grasszálnak a városban, a többi túlélő is kacagva vágja el a torkodat két üveg vízért odakint. Hiába, a történelem már sokszor megmutatta: az ember legnagyobb ellensége önmaga.
Persze ez a nyugi is csak addig tart, amíg az antinether gépek be nem krepálnak – amint ez megtörténik, jönnek a dögök, és nem tudhatod, ki fog veled előbb végezni, miközben kétségbeesetten próbálod megjavítani a cuccot: egy dög harap ketté a derekadnál vagy a két perce még haverkodó srác ad egy 9 mm-es migrént halántékon keresztül... Amúgy a biztonságos zónákban lehet pénzzé tenni a kint guberált dolgokat, azokból további ellátmányt venni, és Vladnak hála a talált/vett alkatrészekből fegyvereket készíteni. Pénzt keresni még csomagkézbesítéssel is lehet, illetve akadnak elszórva furcsa, lezárt ládák is, amiket el lehet hozni: valami riasztó lehet bennük, mert ahogy megmozdítja az ember az egyiket, elkezd villogni és vijjogni – amire az összes dög természetesen felfigyel. Egyedül nem is érdemes piszkálni ezeket, hiszen nem lehet egyszerre a ládát cipelni és harcolni. Guberálni viszont egész sok helyen lehet: akadnak még nem teljesen kifosztott benzinkutak, boltok, autók, már halott túlélők táborhelyei (így már nem is igazán túlélők, nem igaz?)... Csak keresgélni kell. Néha némi ellátmányt is ledobnak (vajon kik?), de azt jobb békén hagyni: az összes balhés ember odasereglik, hogy lelőjék azokat, akik odamerészkednek, így nemcsak a ledobott cucc, de a másoknál lévő holmik is a zsákmányuk lesz. A város keleti része még egész lakható, sok épület csak lepattant, de nem romos nagyon (sőt, a metróban is csak az egészen barátságtalan felebarátainktól kell tartsunk), ráadásul az épületekben egész jól el lehet bújni a többiek elől (a mesterlövész idióták meg a tetőkön leshetnek áldozataikra, legyen az mutáns vagy ember) – nyugaton viszont félig víz alatt van a táj. A pusztítás is láthatóan nagyobb volt, ennek ellenére élnek errefelé is emberek, sőt, biztonságos zóna is van. Csak a séta veszélyesebb fedezék híján, plusz a vízben tapicskolva a hullámok elárulják a helyzeted. És most bekussolok, mert egy sikítót láttam egy pillanatra – ha észrevesz, az idióta sikolyával idevonzza az összes gólemet, kúszót és vadászt...
A fenti szösszenettel próbáltam valahogy átadni a Nether hangulatát, remélem, sikerrel. Minden elismerésem a pályatervezőké és a hangmérnököké: a játéktér változatos (már amennyire egy világégés utáni romos nagyváros változatos lehet), a hangeffektek pedig rendkívüli módon segítik a beleélést. Posztapokaliptikus környezetben ilyen jól még nem nagyon éreztem magam – még a szokásos Unreal Engine 3 hibákat (pl. késői textúrabetöltés/-élesedés) is sokkal jobban tudtam tolerálni itt, mint más játékoknál. Valljuk be, a grafika nem épp csúcsminőségű, de ahogy a világ elénk tárul, az meg tudja fogni az embert. Igen, a bugok ellenére is. A crafting rendszer, ahogy más említettem, nem instant – kicsit a Dead Islandre hajaz, hiszen ott is csak bizonyos helyeken lehetett új tárgyakat készíteni. És ha már Dead Island: a közelharc ott jobban működik, mint itt. Sokkal jobban... Nem használhatatlan itt sem, csak épp nem érezni pontosan, melyik ütés hova talál be, ha betalál egyáltalán.
És hogy miben más a Nether, mint a többi túlélőjáték? Egyrészt itt van egy globális tárgyraktár, amelyet minden karakterünk elér. Lehet, hogy egyesek ezzel csalást kiáltanak, hiszen egy új induló karaktert így jobban fel lehet szerelni, szerintem viszont jó az ötlet, mert így azért pár játék után nem csupán egy szál séfkéssel fogunk rohangálni a kezdetekkor. Aztán itt a lehetőség a klánokhoz csatlakozni, ami jelenleg még eléggé gyerekcipőben jár: ha egy területet a klánunk birtokol, az ott talált lootra némi bónusz jön, és ennyi. A klánhoz tartozás még nem jelent védelmet a klántársaktól: ugyanúgy legyilkolhatnak minket, mint a többiek... Aztán itt vannak a mutánsok is: üdítő látni, hogy nem csak snassz zombik ellen küzdünk, hanem tényleg veszélyes szörnyekkel találkozhatunk, akik ellen még csapatban sem garantált az esély. Illetve a karakterünkkel párhuzamosan játékosként is fejlődünk. Megmagyarázom ezt az elsőre furcsa újítást. A karakterünk a már megszokott módon x tapasztalati pont után szintet lép, és a különféle képességeit fejlesztgethetjük. Ha a karakter meghal, mindez megy a levesbe. Játékosként viszont ugyanezen tapasztalati pontok alapján szintét szinteket lépkedünk, amelyek után különféle bónuszokat kapunk (plusz életerőpontok, kicsit nagyobb teherbírás, ilyesmik), amelyeket viszont viszünk karakterről karakterre. Ergo ha az adott karakterünk meghal, az új megkapja a játékosként elért szintünknek megfelelő buffot mindig.
Amiben viszont mindenképp fejlődnie kéne a programnak, az a tartalom változatossága. A csomagkézbesítés és a ládacipelés nem igazán nevezhetőek sokrétű, komplex küldetéseknek; a felfedezés és túlélés varázsa pedig egy idő után elkerülhetetlenül kopni fog. Muszáj lesz több és jobb tartalommal feltölteni a játékot, mert ez így kicsit kevés. A PvE és PvP részek összemosása nem rossz ötlet, de akárcsak a DayZ-ben, itt is rengeteg játékos gyilkolássza egymást – a magányos farkasoknak elég kevés esélyt hagyva. Lehetnének opcionális csak PvE szerverek is, nem? Elég kemény tud lenni a Nether anarchia nélkül is. Vagy akkor valahogy jobban lehetne erőltetni az együttműködés kérdéskörét, amire a klánok például kiváló alapot adhatnának. Ha már klánok: az alapötlet jó, csak e mögé is több kéne, mint az, hogy egy elhagyott autóból 30 helyett 35 dollár esik ki...
Ami pedig az üzleti modellt illeti: egyszeri vásárlással korlátlanul lehet játszani a Netherrel, de van lehetőség további pénzért játékbeli aranyat venni, amit elsősorban külsőségekre lehet költeni (klánspecifikus ruhák, gesztusok stb.), illetve egy-két drágább felszerelést is ki lehet velük fizetni (például a játékban akad pár lezárt autó, láda ilyesmi, amelyeket csak kulccsal lehet kinyitni – ebből 5 db 2500 játékbeli dollár vagy 2 arany.
Összegezve: a potenciál szerintem mindenképp megvan a Netherben, hogy felnőjön a két aktuális nagy kedvenc: a DayZ és a Rust mellé. Jelenleg nem olyan komplex, mint azok, de idővel ez is simán változhat. Ami viszont nem kétséges: hangulatban nagyon odatette magát a Phosphor Games, és ha sikerül mögé kellő tartalmat is készíteni, a Nether remek játék lehet.
