Terraria, Stonehearth, Starbound, Craft the World, Trove, CubeWorld, Pixel Piracy, Salt... – a lista elemei egyenként vitathatóak, ez a lényeget azonban nem érinti: a Minecraft okozta robbanás rengeteg szilánkot vetett szét, és nem egy esetben szolgált közelebbi-távolabbi inspirációként a játékfejlesztők számára, de ami még ennél is fontosabb: milliók számoltak le azzal a meggyőződésükkel, hogy a játékélmény egyenesen arányos rendelkezésre álló forrásokkal, táptalajt, piacot biztosítva ezzel a kisebb stúdióknak.
Nelson Sextonnál, ennél a tizenhét éves kanadai srácnál problémás volna „kisebb stúdiót” találni. Szerelemgyereke, az Unturned egy baltával faragott zombis-túlélős akciójáték, amely a jelenlegi állás szerint a Steamen 93%-os értékelésen áll, hozzávetőleg 83500 játékos ítélete alapján. Hogyan lehetséges ez? Nos, kezdésnek elég volt ehhez felmarkolni pár divatosabb témát, mint a sandbox játékmenetet, gyűjtögetést, barkácsolást, építkezést, a zombikat és természetesen egy úgy-ahogy működő többjátékos módot –, végül pedig mindezt ingyenesen letölthetővé tenni. Valljuk be, ár/érték szempontjából ami ingyenes, az mindig masszív előnnyel indul a versenyben. Ez sem lenne persze magyarázat ezekre a számokra, ha az Unturned – mintegy mellékesen – nem lenne egy szórakoztató, lehetőségeihez mérten meglepően korrektül összerakott játék.
Minden kezdet nehéz, ez esetünkben is így van. Legalábbis kevesen panaszkodnánk könnyed startról, ha egy zombi-apokalipszis és egy kietlen mező kellős közepén ácsorognánk teljesen meztelenül – persze, kinek mi a fétise! Szerencsére egy minimális tutorial helyet kapott már a játék jelenlegi verziójában is, de ez ténylegesen csak a legalapvetőbbeket, a voltaképpeni irányítást fedi le, így a játék Wiki-oldala nélkülözhetetlen segítség. Kezdetben tehát a túlélés lesz a fő célunk, élelmet, hátizsákot és alsógatyát kell keresünk, na meg valamit, amit hozzá lehet vágni a zombikhoz. Pláne lőni! Ha mindezt huzamosabb ideig sikerül elhalálozás nélkül abszolválni, érdemes rápillantani karakterünk adatlapjára is, mivel a tapasztalati pontokat olyan tulajdonságokra költhetjük el (fertőzés-rezisztencia, állóképesség, lopakodás, kézügyesség...), amelyek mindegyike képes látványos segítséget nyújtani a továbbiakban. Ezen a ponton már gondolhatunk a prosperálásra is, így szerezhetünk magunknak ballisztikai mellényt, éjjellátót, javíthatunk járművet, szigszalagozhatunk lámpát a sörétes puskánkra, gyárthatunk hangtompítót kólásdobozból és némi nyersanyag-gyűjtést követően építhetünk primitív bázist (vagy valóságos palotát) is, kertet, majd azt körbehúzhatjuk szögesdróttal, kivilágíthatjuk reflektorokkal, vagy – különösen, ha más játékosok is akadnak a szerveren – gátlástalanul alá is aknázhatjuk a teljes domboldalt.
A játékba már most komoly mennyiségű tartalmat és fun-faktort sikerült sűríteni tehát, de hallgattassék meg a másik fél is! A kezdő játékost Nelson nem vezeti kézenfogva, így valószínűleg sokak számára annyi marad meg a programból, hogy egy legalábbis érdekesen festő játékocska folyamatosan lemészárolja a karakterét. Az érme másik oldala, hogy egyjátékos módban ezzel szemben egy adott fejlettségi szint fölött már semmi kihívással nem szembesülünk, mivel az MI szerepe kimerül a játékos direkt támadásában és a hang követésében, a helyszínek pedig, bár ötletesek, lényegében „megtanulhatóak”. A kezelőfelület fapados, ez mindenekelőtt a barkácsolásnál ütközik ki, a járművek időnként megdöbbentően viselkednek, és bár a bázisépítés egyszerű és nagyszerű, az építőelemek nyakatekert előállítását valószínűleg még egy vegyésztechnikus is egy hét után bírja csak megjegyezni.
A lényeg jelen pillanatban viszont az, hogy a cikk nem egy, hanem mindjárt három ponttal záródik, hiszen a sztori nem ért véget. Nelson jelenleg a 3.0 verziószámot faragja, átdolgozott inventory-rendszerrel, új pályákkal és remélhetőleg több jó ötlettel és/vagy „művészi átemeléssel”. Nem kétséges, hogy a későbbiekben is jó móka lesz a haverokkal páncélozott személyszállító harcjárművekkel gázolni el pixelzombikat. Akár meztelenül – a zombik nem ítélkeznek!
