Amikor annak idején meg szerettem volna fogalmazni, mi a különbség a Baldur’s Gate és az Icewind Dale között, azt mondtam, hogy az ID olyan, mint a Diablo (A)D&D szabályrendszerrel. Mindkét játékot ugyanaz a cég (a BioWare) készítette, ugyanabban a stílusban és játékmotorral (Infinity Engine), de míg a BG-ben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a történet és a csapathoz csatlakozó karakterek, addig az ID egy hamisítatlan dungeon crawler, ahol a lényeg a harc és a loot. A történet tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy az egyik felfedezésre váró dungeontől vigyen a másikig, mellékküldetések alig vannak, és megoldhatók az aktuális terület alapos felfedezésével. Egyéb játszható karakterek pedig egyáltalán nincsenek, de ez az ára, hogy az egész partyt saját karaktereinkből állíthatjuk össze.
Ami az Enhanced Editiont illeti, ez a kiadás tűnik a legkevésbé enhancednek azóta, hogy a Beamdog elkezdte újra kiadni a BioWare régi klasszikusait. Ez persze nem azt jelenti, hogy az újításokat nem látom szívesen, inkább magára az összhatásra vonatkozik. Kezdve ott, hogy augusztus-szeptember környékén jelentették be, hogy egyáltalán készül a játék, amit aztán ki is hoztak október 30-án. A Baldur’s Gate Enhanced Editionjeit azzal reklámozták, hogy vannak benne új karakterek és bejárható területek. A jellegéből adódóan ebben a mostaniban új karakterek értelemszerűen nincsenek, viszont új területek sem. Pedig a BG-hez kiadták stand-alone kalandként a Black Pitset, ami totálisan nem illett ahhoz a játékhoz, ide viszont tökéletes lett volna. Ami új tartalom van, azt az eredeti játékból kivágták, most azonban helyreállították.
Az egyéb fejlesztésekkel már találkozhattunk a korábbi Enhanced Editionök során. Komoly ráncfelvarráson esett át a grafika, ami hatalmas pozitívum, hiszen az Icewind Dale eredetileg a Baldur’s Gate első és második része között jelent meg, így nem öregedett szépen, mivel technikailag még inkább az első részre hasonlított. A varázslatok új animációt kaptak és az interface is a korábbi felújított kiadásokhoz lett hasonlatos. Bár kétségtelenül az új journal itt kevésbé szembeötlő a mellékküldetések hiánya miatt, mint mondjuk a BG1-ben. Van viszont quick loot rendszer, amellyel könnyebben összegyűjthetjük a csaták után a földön szerteszét heverő kincseket. Őszintén szólva, ezt a funkciót én nem nagyon használtam, mert mire eszembe jutott a létezése, már összeszedtem a lootot a hagyományos módszerrel. :-)
A karaktergenerálásnál több classból illetve specialista classokból is választhatunk, amelyek eredetileg csak a BG2-től kezdve voltak elérhetőek (barbár, szerzetes). A játék során pedig számos új varázstárgyat és varázslatot is használhatunk. Az Icewind Dale Enhanced Edition az eredeti játék két kiegészítőjét is tartalmazza (Heart of Winter, Trials of the Luremaster), számos bug és kompatibilitási javítással, ami technikai kérdésnek tűnik, azonban személy szerint mégis nagyon tudom értékelni. Ha visszaemlékszünk, annak idején az ID egy olyan buggal került boltokba, hogy patch nélkül mindig kifagyott, amikor a játékos belépett volna Dorn’s Deepbe. Továbbá, én még soha nem játszottam a Heart of Winterrel, mivel elég későn próbáltam ki az Icewind Dale-t és a HoW mindig összeveszett az újabb Windowsokkal. Az EE támogatja még a cross-platform multiplayert, aminek hasznát vehetjük, ha majd megjelenik más platformra is.
Az Icewind Dale ezen kiadása a korábbiakkal összehasonlítva inkább tűnik HD-nek, mint enhancednek, ami egy kicsit csalódás, de ettől még nem jelenti azt, hogy a játék rossz lenne, sőt, minden javítás az előnyére vált. Az Enhanced Edition cikkek végén általában mindig azt fejtegettem, miért is érné meg kiadni 20 eurót egy olyan játékért, amely nagy valószínűséggel már úgyis a birtokunkban van. Az Icewind Dale: Enhanced Edition pedig ezt a dolgomat különösen megnehezíti. Mégis, azt tudom mondani, hogy még mindig szívesebben játszom ezzel a játékkal, mint azzal, ami a Dragon Age-ből lett.
