Még mindig emlékszem, hogy általános iskolás koromban tanítás után mindig rohantam haza, hogy még véletlenül se késsem le a délután három óra körül kezdődő Dragon Ballt. Son Goku kalandjai olyannyira lekötötték gyermeki figyelmemet, hogy még az iskola utáni különórákról is hajlamos voltam késni, hiszen ha időben indulok el rájuk, lemaradok az aktuális epizód végéről. Na nem, azt nem lehetett (még akkor sem, ha minden egyes rész elején úgyis megismételték az előző epizód fontos eseményeit...). Arra is emlékszem, mekkora közfelháborodást váltott ki a gyerekek között, amikor egyik napról a másikra levették a műsorról, mert egyesek szerint rossz hatással volt ránk...
Mára felnőttem (bizonyos értelemben) és a Dragon Ball is egy lett a megannyi gyermekkori emlék közül. Időről időre azért valamilyen formában mindig előkerül, hol egy baráti nosztalgiázás során, hol a TV-csatornák közötti kapcsolgatáskor akad meg rajta a szemem. Ilyenkor pár percre mindig leragadok az adott csatornán és megpróbálom beazonosítani, hol is járnak épp a történetben.
Amikor megtudtam, hogy a Bandai Namco Games jóvoltából új játék dolgozza fel egykori kedvenc rajzfilmsorozatomat, kíváncsian kezdtem figyelni az újabb és újabb híreket. Mikor pedig hivatalossá vált, hogy a Dragon Ball XenoVerse – eddig egyedülálló módon – PC-re is megjelenik, azonnal felcsillant a szemem: ezt bizony ki akarom próbálni. Így is lett, a játék két hete jelent meg, én pedig egyből bele is vetettem magam Son Goku és barátai kalandjaiba.
A Dragon Ball XenoVerse valójában inkább tekinthető MMORPG-nek, mint hagyományos verekedős játéknak. Ennek pedig megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Egyik előnye, hogy a készítőknek sikerült kellő mértékben felráznia a már jól ismert sztorit úgy, hogy az valójában szemernyit sem változott. És pont ez a lényeg! Valamire való szerepjátékhoz méltón a játékot (egy rövid felvezető után) saját karakterünk megalkotásával kezdhetjük meg – lehetünk emberek, csillagharcosok, namekek, esetleg Dermesztő vagy Buu leszármazottai –, amit máris remekül beépítettek a történetbe. Adott ugyanis egy magát Time Patrol, vagyis „Időőrség” néven emlegető szervezet, amelynek Trunks is tagja. Ő gyűjti össze a hét kristálygömböt, hogy a sárkánytól olyan harcost kívánjon maga mellé, aki segíti őt küldetésében. Ezek leszünk mi. A küldetésünk pedig nem más, mint helyreállítani az idő vonalában bekövetkezett anomáliákat. Az ilyen anomáliák – amelyek okozóit is fel kell idővel kutatnunk és meg kell állítanunk – végett például a Raditz elleni harcban Piccolo (itthon Ifjú Sátán) halálsugara csak Son Gokut találja el, így a csata elveszik. Nos, nekünk épp az ilyen félresiklásokat kell helyreállítanunk úgy, hogy beszállunk mi is a harcba.
A játék lényegében két síkon zajlik: adott TokiToki városa, amely valójában egy közösségi színtér. Online módban itt találkozhatunk a többi játékossal (offline módban is megjelennek, de csak céltalanul ácsorognak, ücsörögnek valahol a városban, elég fura látvány), itt találhatóak a különféle boltok is, valamint a fő- és mellékküldetéseket is itt vállalhatjuk el. Boltokból többféle van: valahol ruhákat vehetünk magunknak (ezek részben befolyásolják képességeinket), máshol kiegészítőket (kardok, keresőszemüvegek, Yamcha kardja stb.), megint máshol új technikákat vásárolhatunk magunknak. Ezek mellett vásárolhatunk kapszulákat is, amelyek visszatöltik életerőnket, plusz erőt adnak vagy más előnyhöz juttatnak. Néha a városban feltűnnek a sorozat ismert karakterei is, akiket mesterünkké fogadhatunk, ilyenkor az ő egyedi technikáikat tanulhatjuk el tőlük.
TokiToki városa három plusz egy részből épül fel. Külön városrészben (Industrial Sector) találjuk az említett üzleteket, egy másikban (Time Machine Station) vállalhatjuk el az online és offline módban is teljesíthető, úgynevezett paralel küldetéseket, míg a központi városrészből (Plaza of Time) nyílik az út a főküldetéseket adó csarnokba (Time Nest), valamint itt jelentkezhetünk helyi és online versenyekre (vagyis a sima, tétnélküli összecsapásokra barátainkkal).
A másik sík a játék fő történeti szálát takarja, ahol szépen átélhetjük a Dragon Ball Z összes fontosabb ütközetét. Ahogy fent is említettem, ezek mindegyikében van valami anomália, vagyis nekünk azért kell becsatlakoznunk a csillagharcosok, Dermesztő, majd Cell elleni csatákba, hogy helyreállítsuk a történelem menetét. Csakhogy ezek a harcok természetesen egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Míg Raditz legyőzése pofon egyszerű, addig már Dermesztő ellen komolyan fel kell kötni a gatyát. Minden fontosabb csata több menetből áll, vagyis nem elég egyszerűen nekiesni a gonosznak, előbb le kell őt gyengítenünk vagy épp megküzdenünk néhány csatlósával (mint a csillagharcosok Saibamenjei vagy Dermesztő különleges osztaga).
Mint említettem, akadnak még paralel küldetések is, amikor magunk választhatjuk ki, hogy kiknek az oldalán szeretnénk az aktuális ellenfelekkel összecsapni. Ilyenkor akár Son Goku is harcolhat Son Gokuval, mi is lehetünk bármelyik karakterrel. Ezek a csaták leginkább tapasztalatgyűjtésre jók, a történetet nem befolyásolják. Mivel félig-meddig (MMO)RPG-ről van szó, harcosunkkal lassanként szinteket léphetünk, így technikáink egyre nagyobb pusztítást fognak jelenteni. Rendre újabb és újabb támadó és védekező technikákat tanulhatunk meg, de ezek közül mindig csak néhányat „vihetünk magunkkal” a csatákba. A technikák sajnos leginkább csak látványban különböznek egymástól, erőben kevésbé. Ezen csak a szintlépés változtat, ilyenkor természetesen minden támadás erősebbé is válik.
A harcok teljesen 3D-ben zajlanak, többnyire a levegőben. Az alapvető támadásokon túl bevethetünk speciális mozdulatokat, valamint KI támadásokat (mint Son Goku Kame-hame-hája és hasonlók). Ezekhez viszont előbb fel kell tornáznunk a KI szintünket. Ha ez eléri a maximumot, úgynevezett szuper támadásokat is elsüthetünk, ezek lényegesen nagyobb sebzést okoznak bármilyen más technikánál.
A Dragon Ball XenoVerse látványvilága engem egy csapásra magával ragadott. A készítőknek sikerült szinte tökéletesen visszaadni a rajzfilmek hangulatát, remekül ültették át a 2D-s karaktereket 3D-be. Minden szereplő közel tökéletesen sikerült, emellett a karaktergenerálás során mi is szinte bármilyen harcost megalkothatunk. Igaz, sajnos az utóbbi téren elég limitáltak a lehetőségeink, már ami a részleteket illeti (néhány haj, néhány szem, néhány fül stb.). Cserébe a környezet – ami egyébként szintén hű mása a rajzfilmből ismerteknek – elég sivár, önismétlő és érdektelen. Bár az igaz, hogy érdekes volt Dermesztő űrhajójának szűk folyosóin csatázni. A kamerakezelés viszont sokszor okoz kellemetlenségeket: hiába van lehetőségünk kiválasztott ellenfelünkre rögzíteni azt, gyakran csak a puszta levegőt püföljük helyettük, valamint KI támadásaink is inkább szállnak mellé, mint találnak célt.
A Dragon Ball XenoVerse legnagyobb hibája nem is a játékban, hanem az azt kiszolgáló szerverek oldalán keresendő. Sajnos ugyanis nagyon gyakran dobál ki a játék csatlakozási gondok miatt, de előfordul, hogy eleve bejelentkezni sem sikerül. Ezen várhatóan fognak még javítani a készítők, de ha már egyszer (kimondva, kimondatlanul...) MMO-t akartak csinálni a játékból, erre igazán odafigyelhettek volna.
Ha viszont éppen sikerül belépnünk TokiToki városába, onnantól egész kellemes szórakozás vár ránk. A játék elég jól sikerült ahhoz, hogy a széria rajongói is hosszú időt eltöltsenek vele (már csak a saját karakter fejlesztgetése miatt is), valamint remek alapot nyújthat azoknak is, akik még csak most ismerkednek a Dragon Ball univerzummal. A játék messze nem lett tökéletes, de ha a jó irányba finomítanak rajta, akár hosszú távon is sikeres lehet.
