Amellett, hogy egy héttel ezelőtt GeryG az alábbi videóban mesélte el tapasztalatait a Mirror’s Edge Catalyst zárt bétája során szerzett tapasztalatairól, két másik kollégánk, jeszkar és Sityi is kipróbálták Faith újabb kalandjait. A video alatt az ő véleményüket olvashatjátok.
Sityi:
Van az a gamer mondás, hogy valahányszor valaki szóba hozza a Deus Exet, az első részt legalább egyvalaki mindenképp végigviszi utána. Valahogy így vagyok én is a Mirror's Edge-dzsel. A DICE elképesztő munkát végzett, amikor a platformerekre jellemző ugribugrit átültette FPS-be – és mindemellé olyan hátteret rittyentett, amely után elégedetten csettintett az egyszeri játékos. Épp ezért kíváncsi voltam, mit sikerül a folytatásból kihozni ennyi év után.
Az alapján, amit a bétában láttam, elég sokat – és a változások az előnyére váltak. Az átdolgozott harcrendszer természetesnek hat, nem bonyolítja túl az irányítást. A mozgás ugyanolyan folyékony és dinamikus, mint eddig. A sandboxszá bővített játéktér pedig itt egyáltalán nem felesleges játékelem: remekül bővíti lehetőségeinket és illeszkedik a játék világába. A stílus maradt olyan, mint az első részben (engem leginkább egyfajta skandináv letisztultságra emlékeztet), ugyanakkor sikerült ezen is csinosítani úgy, hogy az még bőven a giccsen kívül marad.
Az egyedüli dolog, ami miatt kicsit bánkódom, az pont a grafika. Bár a képeken és a videón nem úgy tűnik, mintha sok textúrát használna a Mirror's Edge Catalyst, ehhez képest elég sokszor futottam bele mosott, pixeles felületekbe. Gondolom, kisebb részben ez annak köszönhető, hogy még nincs teljesen kész a játék, de én arra gyanakszom leginkább, hogy a jó öreg 2 GB-os GeForce 760 VGA-m immáron csereérett lett: kakaó még csak-csak lenne benne elég ahhoz, hogy Full HD felbontáson játsszak vele, de az a 2 GB VRAM ma már sajnos kevés. Ezt érdemes lehet észben tartani a megjelenéskor...
jeszkar:
A Mirror’s Edge-re 2008-ban, az első előzetes megjelenésekor figyeltem fel, majd később a játék demója vett meg teljesen, és végül egy szenzációs alkotást kaptunk. Látványos volt, újszerű, pörgős, immerzív: egy remek játék, amelyből aztán mégse fogyott annyi, mint amennyire a kiadónál számítottak (a tervezett 3 millió példány helyett annak harmada fogyott el az első pár hónap során). Így aztán nem csoda, hogy ennyit kellett várni a folytatásra.
Az első rész összes bája ellenére közel sem volt hibátlan alkotás. Két legnagyobb gyengesége a sablonos történet, illetve a játék rövidsége volt. Kb. négy-öt óra alatt végig lehetett vinni, és a fő sztorin kívül nem szolgált igazán extra tartalommal. Mondjuk tény, amit nyújtott az viszont remek volt.
A Mirror’s Edge: Catalysttel töltött pár óra után úgy érzem, hogy egy-két dologban sikerült továbbfejleszteni az első részt. A legszembetűnőbb, hogy a világ némileg nyitottabb lett. Akárhonnan is nézem, az első rész meglehetősen lineáris volt, pedig ez a játék szinte ordított némi open-world jelleg után, de az is ritka volt, hogy egy helyet több úton közelíthettünk meg. Ezzel most nem lesz probléma. Persze az még némileg kérdéses, hogy sikerül-e majd megtölteni a világot. Mert egyelőre a bétában a következők voltak megtalálhatók: 3-4 fajta gyűjtögetni való cucc, valamint a „rövid időn belül jussunk el A pontból B pontba” mellékküldetések (amelyekben egyébként a készítők elég szorosra vették a határidőket). Remélem, azért nem essünk bele majd abba a gyermekbetegségbe, mint anno a legelső Assassin’s Creed esetén, ahol gyakorlatilag ugyanazokat a „mellékküldetéseket” ismételgettük folyamatosan.
A másik, talán kevésbé szembeötlő változás, hogy némileg átalakult főhősünk mozgása. Mozgáskultúránk már az első részben is jó volt, de itt még tovább javult. Faith új trükköket tanult meg, amelynek köszönhetően gyorsabbak és ügyesebbek lehetünk. Ráadásul a „harcrendszer” is némileg kifinomultabbnak érződik. Persze nyilván szokni kell, de ez hozzátartozik ehhez a műfajhoz.
A grafika továbbra is stílusos (ráadásul az Unreal 3 motorról a Frostbite 3-ra váltottak), a zenét pedig ugyanaz a Solar Fields szolgáltatja, aki már az első részhez is komponált. Ezeken a területeken tehát semmilyen aggodalmam nincsen. Remélem, tartalom terén se fogok csalódni a játékban.
