A klasszikus MMORPG műfaja haldoklik. Ez nem személyes vélemény, elég ha az utóbbi évek számadatait nézzük: a WildStar elhasalt, a The Elder Scrolls Online szintén, a bejelentett, illetve Ázsiából áthozott játékok száma a töredéke a három-négy évvel ezelőtti mennyiségnek, sőt, már maga a Blizzard sem veri nagy dobra, pontosan mekkorát zuhant a World of Warcraft rohamosan fogyó előfizetői tábora a Warlords of Dreanor fellángolását követően. Ennek számtalan oka van, és kiábrándítónak tartom, hogy pont mire eljutunk a VR-korszakba, a sokak által ahhoz elképzelt nagy, nyílt világú online játékokat pont veszteségesnek titulálja az ipar, az innováció, amit esetleg az EverQuest Next és társai jelenthettek volna, úgy tűnik, elmarad. Ebben a közegben szinte messiásként vártam a meglehetősen gyorsan, igaz fizetős címként nyugatra költöztetett AAA-kategóriás Black Desert Online-t – és bár a műfajmegváltás elmaradt, az egyik legjobb példája annak, merre tarthatnának a nyílt világú online játékok.
A Black Desert Online ugyanis rögtön a felütéskor oda helyezi a hangsúlyt, ahol annak egy MMORPG esetében lennie kell. Bár adott egy történet, amely elszabadult sötét szellemekkel és természetfeletti erőkkel foglalkozik, évek óta először érezhettem úgy, hogy nem egy többjátékos móddal összeolvasztott egyjátékos történetet játszom, amelyben a kiválasztottak utolsó harcosának megjósolt szent félisteni reinkarnációját alakítom, hanem egy viszonylag jelentéktelen karaktert egy hatalmas, mély és összetett világban. Ezt az érzést segíti az is, hogy a karakteralkotás során a legapróbb arcvonásig és izomig testre szabhatjuk megjelenésünket, a válaszható karakterosztályok között pedig szinte az összes kötelező kaszt képviseli magát – természetesen olyan kiegyensúlyozottsággal, hogy a játék jelentős részében, a szintlépések és fejlődés során egyedül is boldogulhassunk.
Az első belépéskor fogadott a hidegzuhany: bár a karakterem lelkére akadt sötét szellem igen segítőkészen próbált eligazítani, első óráim során szinte elveszettnek éreztem magam, és többéves MMO-s tapasztalataim ellenére gyakorlatilag bolyongtam, próbáltam eligazodni a rengeteg információ és tartalom között. Az, hogy a játék bámulatosan néz ki, egyértelműen a legszebb a jelenlegi kínálatból, és többször percekre megálltam gyönyörködni a naplementében, az este kivilágított falvakban, a viharos tengerparton, nem sokat segített a problémán. A BDO bár megtanít minden alapra, nem szórakozik azzal, hogy izolált oktatóterületekre zár az első 10 szint erejére – első perctől feltárul a játék már-már riasztó komplexitása, a különböző kereskedelmi és crafting rendszerek. Eleinte egyenesen olyan érzésem volt, hogy valami hibát követtem el, rosszul játszom: láttam a mellettem elvonuló karavánokat, a különböző jelzéseket a térképemen, de nem tudtam értelmezni azokat, küldetéseim pedig változatlanul a klasszikus farmolás kereteibe estek. Egészen az első nagyobb településig és durván a 12. szintig kellett várnom, mire az oktatás elkezdett a kereskedői rész felé terelni.
A harcok, a szintlépés, a lootolás és a guildezés mellett (a teljes játékélmény érdekében nagyon ajánlott guildet alapítani, vagy egy meglevő, kezdőbarát nagyobbhoz csatlakozni, amilyen korán csak lehet) ugyanis a kereskedelem hihetetlenül fontos eleme a játéknak. A játéktéren szinte minden névvel ellátott, nagyobb helyszínhez tartozik egy úgynevezett node, egy csomópont, amelybe a rendelkezésünkre álló, mellékküldetésekkel gyűjthető erőforráspontokat fektethetjük be, cserébe megnyitják előttünk szolgáltatásaik tárházát. Egy csomópontnak jellemzően két fontos szerepe van: ha megnyitottuk, beépíthetjük kereskedelmi útvonalunkba, vagyis karavánokkal nagy mennyiségű árut, nyersanyagot mozgathatunk közöttük, illetve munkásokat telepíthetünk rájuk, akik a csomóponthoz tartozó nyersanyagterületeken, esetleg a kibérelt házakban kialakított műhelyekben dolgozhatnak. Bár mi magunk is végezhetünk egyszerű crafting és gyűjtögető tevékenységeket, a munkások bérlése és kiosztása sokkal kifizetődőbb megoldás – utána pedig már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük, hogy az előállított árunkra épp a hatalmas világ melyik részén a legnagyobb a kereslet, és hogyan tudjuk karavánunkkal biztonságos, banditáktól mentes útvonalon eljuttatni oda.
Később kinyílik a tengeri kereskedelem is, hatalmas raidekben és főellenfélharcokban vehetünk részt társainkkal, a világnak egyre nagyobb részét fedezzük fel, egyre több NPC-vel ismerkedünk meg, egyre mélyebbre merülünk a világ mitológiájában és történetében. Egy játékos fogalmazta meg a legjobban a lényeget: a Black Desert Online-ban nincs olyan fogalom, hogy endgame. Nincs level cap (bár egy ponton túl, amit az egyes nagyobb frissítések gyakran megemelnek pár szinttel, egyre nehezebb a fejlődés), nincs tökéletes, betonbiztos kereskedelmi út, sem olyan guild, akinek nem kellene időről időre guildháborúkban és nagyszabású műveletekben részt vennie, folyamatosan fejlődni, alkalmazkodni kell, ha meg akarjuk tartani nehezen megszerzett pozíciónkat és hatalmunkat. A készítők sem restek, majdnem havi rendszerességgel dobálják az újabb és újabb nagy tartalmi frissítéseket, amelyek hol egyedi eventeket, hol új helyszíneket vagy új kasztokat tartalmaznak. Erősen támogatott alternatív karakterek használata is – ha egy újabb karaktert indítunk, azzal ugyanúgy hozzáférünk elsődleges avatárunk raktáraihoz, műhelyeihez, hátasaihoz és munkásaihoz, pusztán képességeink és tulajdonságaink révén más jellegű feladatok és küldetések elvégzésére leszünk alkalmasak.
Mindemellett a prezentációról egyszerűen lehetetlen eleget áradozni. A grafika meseszép, alacsonyabb beállításokkal még egy hároméves konfiguráción is stabil futást tudtam elérni, a zene tökéletesen illik a hangulathoz, a készítők pedig még az olyan apróságokra is figyeltek, hogy ha kiúszunk a tengerből, talpunk nedves nyomokat hagyjon a parton, eső után az utakat tócsák borítsák, ha a különböző csomópontokra érünk, ott igenis láthassuk az általunk bérelt munkásokat, ahogy aratnak vagy érceket bányásznak. A harcrendszer pokolian addiktív, utoljára a C9 volt az az MMO, ahol ilyen könnyen, ilyen élvezetes és látványos kombókat tudtam végrehajtani, karakterünk pedig minimális akrobatikai tudással is bír, a magasabb falakon, sziklákon képes felmászni, átugrani, felkapaszkodni. Az is mindenképp említést érdemel, hogy a készítőknek a jóval keményvonalasabb játékmenettel és az egyszeri fizetéssel sikerült megszűrniük a játékosokat – bár a populáció a tesztelés alatt elég magas volt a szervereken, nem találkoztam spammerekkel, goldfarmerekkel, csak egyszerű, elhivatott és gyakran nagyon segítőkész játékosokkal.
Hiba sajnos akad egy pár. A gépigény magasabb a játék adatlapján feltüntetettnél, az alapján a tesztgépen stabilan magas beállításokkal kellett volna futnia, mégis alacsonyra kellett vennem mindent, hogy szaggatás nélküli stabil élményben legyen részem. A lag a nagyobb töltések esetén még ennek ellenére is elég csúnya, főleg, ha nem európai szervereken megy a játék. Néha előfordult, hogy egyes küldetéseknél még a hardcore hozzáállást is kiakasztó nehézségekbe ütköztem, egyszerűen nem kaptam és nem is találtam megfelelő leírást a pontos tennivalóimról, a játékmenet pedig sajnos időnként magával vonta a kíméletlen, unalmas grindot – amit csak rosszabbított, hogy még 10 óra játék után sem érdekelt vagy motivált a történet, a fő küldetésvonal. Az amúgy komoly és színvonalas játékban pedig szinte ronda szennyfoltként virít a cash-shop a maga igen magas áraival, valamint kissé kiegyensúlyozatlan kínálatával.
Ezt félretéve azonban a Black Desert Online egy igen érdekes darab lett, egy meglepően hardcore és döbbenetesen szép, részletgazdag MMO, amelyet a műfaj iránt hozzám hasonlóan komolyabban érdeklődőknek mindenképp ajánlok kipróbálásra. Kár, hogy a végén megmaradt pár szépséghiba, és sajnos bele sem merek gondolni, vajon néhány év múlva hová fog zuhanni a játékosbázis, ha a nyugati MMO trendeket követi – de az biztos, hogy addig egy igen kiváló játékkal gazdagodott a kínálat.
