Kétségtelen, hogy az Infinity Ward új érát teremtett 2007-ben, amikor szakított a sok éves hagyománnyal, és a világháborút napjaink hadviselésére cserélte. A Call of Duty széria a következő években élte igazi virágkorát. A Modern Warfare, majd ennek folytatásai, mellettük pedig a Treyarch által készített köztes részek, a World at War és a Black Ops széria. Mind ugyanarra a sémára épültek, de valahogyan mégis évről évre sikerült meggyőzniük a rajongók millióit, hogy nekik épp erre van szükségük.
Az Activison idén látta elérkezettnek az időt, hogy picit visszanyúljon a gyökerekhez. Ezért a sci-fi vonalat nem is olyan rosszul tovább vivő Infinite Warfare mellé ezúttal megkaptuk az első modern Call of Duty ráncfelvarrott kiadását is.

A Call of Duty: Modern Warfare Remastered pontosan az, aminek a címe sejteti: egy egykor hatalmas népszerűségnek örvendő játék újrakiadása, némileg gatyába rázott grafikával. Mert ne legyenek illúzióink, a látványvilágon kívül semmihez sem nyúltak a Raven Software munkatársai. De legalább ahhoz alaposan. Fogták az összes textúrát, és tűélesre cserélték. A modellek is sokkal részletesebbek lettek, mind a karakterek, mind a környezeti tárgyak oldalán. Emellett a motort telepakolták egy sor olyan effekttel, amelyek egészen filmszerűvé teszik a látványt – ha már egyszer a kampányt annak idején telezsúfolták moziszerű eseményekkel, most már legalább passzol hozzá a körítés is. A leglátványosabb előrelépés a fény-árnyék effektek terén érhető tetten.
Kíváncsiságból előkerestem a 2007-es játék galériáját. Az ember ugyanis hajlamos azt mondani közel tíz év távlatában (még akkor is, ha ezt így leírva máris hatalmas időnek tűnik), hogy szép lett, szép lett, de azért olyan sokat nem szépült az eredetihez képest. Nos, ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni. Összehasonlíthatatlanul szebb lett a Remastered kiadás. Aki nem hiszi, nézze meg a régi és az új galériát.

Tartalom szempontjából már nincs ekkora előrelépés. Az egyszemélyes kampány egy az egyben ugyanaz maradt, a többjátékos mód pedig még kisebb is, mint eredetileg. 2007-ben ugyanis összesen tizenhat pályán oszthattuk egymást a többiekkel, ám a Remastered kiadásba már csak tíz pálya került bele. A hírek szerint szerencsére nem kell lemondanunk a kimaradt pályákról sem, ezek ugyanis később ingyenes DLC formájában érkeznek majd meg. Játékmódok terén bőséges a kínálat: team deathmatch, free-for-all, domination, sabotage, seatch and destroy, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Megmaradt a dögcédula-készítő is, amelyhez a harctéren szerzett érdemeinkkel oldhatunk fel újabb és újabb elemeket. Megmaradtak a régi fegyverek és killstreakek is, a régi szintlépések, valamint a régi játékmenet. Ezekhez nem nyúltak a készítők, ami valahol jó dolog, mert így igazi a nosztalgiázás.

A Call of Duty: Modern Warfare Remastered ma is pontosan annyira jó játék, mint elődje volt kilenc évvel ezelőtt. A gond az, hogy kilenc évvel ezelőtt még nagyjából minden újdonságnak számított benne, ám mára minden egyes részletét, ötletét és elemét százszor elpuffogtatták máshol is. Ha elvonatkoztatok a régi emlékektől, és úgy próbálok tekinteni a játékra, mintha vadonatúj lenne, akkor bizony legfeljebb a középszerű jelzőt tudnám rá aggatni. De sebaj, ez a projekt nem azért született, hogy új rajongókat szerezzen, hanem azért, hogy a régieknek kedveskedjenek vele. Erre pedig tökéletesen alkalmas.