Megvan még az Ubisoft idei E3 bemutatójának kezdete? Igen, az az, ahol egy punk frizurájú fülbevalós panda egy „menetelős” zenekarral és pár másik táncossal nyitották a show-t, hogy megtudjuk, jön a Just Dance 2019, ami a sorozat fősodrának 10. része (van ugyanis bő tucatnyi spinoff is, általában tematikus jellegűek: ABBA, Black Eyed Peas, Disney és így tovább). Míg a többi ritmusjáték jött és ment (ugye-ugye, Guitar Hero, Rock Band?), addig ezzel immáron kilencedik éve rophatjuk a képernyő előtt. Az idei rész kicsit furcsa platformlistával rendelkezik: a kurrens Microsoft, Sony és Nintendo konzolokon kívül kijött Xbox 360-ra, Wii-re és Wii U-ra – de akkor PlayStation 3-ra miért nem? Fura...
És hogy mi változott az előző részek óta? Sajnos azt kell mondjam, hogy alapjában véve nem sok. Persze a főmenü most már inkább a Spotify-éra hajaz, semmint egy videójátékéra, de ez önmagában még nem probléma, sőt, ahogy a svéd zeneszolgáltató, úgy a Just Dance 2019 is képes ajánlásokat tenni. A gond inkább az, hogy igazából játékmódok sem igazán vannak. Lenyomhatunk lejátszási listákat (akad köztük tematikus is, illetve magunk is létrehozhatunk sajátokat), válogathatunk a dalok között (alapból 40 jön ezzel a résszel, de mintegy 400-hoz férhetünk hozzá pluszban az Unlimited előfizetéssel – a játék egy hónapot ingyen ad), de különösebb kontextus nincs – gyakorlatilag úgy hallgathatunk zenét, hogy közben rázunk rá. Két újdonság van mindössze, amiből az egyik a visszatérő Kids mode: a kisebb gyerekek számára pontozás nélkül tolhatjuk le a gyerekbarát(abb) számokat, illetve pár dal csak itt található – nyilvánvalóan az ő ízlésükre szabva. Ez tényleg működik és jópofa, hároméves lányom imádja. A másik új dolog a Sweat mód: ekkor nem pontszámot kapunk, hanem az elégetett kalóriát méri a játék.
Pedig a játékmenet maga rendkívül szórakoztató, én legalábbis nagyon élvezem. Anno az EGX-eken furcsállottam is, hogy a kiállított Just Dance standon mennyien rázták magukat, de azt hiszem, kezdem érteni, miért. Van valami magával ragadó, ami még engem is, a súlyfölösleggel küzdő, Szilszakáll mozgáskultúrájával rendelkező egyszeri gamert is arra késztet, hogy ugráljon a tévé előtt, mint egy hasmenéses Winston az Overwatchból, és mindezt önszántából, nem pedig csak azért, hogy a kis hercegnője kedvére tegyen („Apa, deje ugjálni!”). A zenei felhozatalt megítélnem azért problémás, mert ez ugyebár erősen ízlésvilágtól függ – de jó hír, hogy egyaránt akad itt klasszikus popszám (például Elton Johntól az I’m Still Standin’) és kortárs darab is (mondjuk Lizzótól a Water Me).
Az irányítás a megszokott módon megy: vagy a mozgásérzékelővel rendelkező perifériákkal, vagy az okostelefonos applikációval. Utóbbiból a Nintendo tulajok erre a részre ki lettek zárva – én nagyon remélem, hogy csak ideiglenesen... Mondjuk a Joy-Conokkal semmi gond, sincs, sőt, kellemes pluszt nyújt, hogy a ritmust finoman rezegve érezhetjük a jobb mancsunkban, hála a HD Rumble technológiának, de akkor is... Mondjuk a mozgás lekövetésének pontossága eléggé furcsa és megkérdőjelezhető pontosságú – valamennyire mentség, hogy mindössze a jobb kezünkben szorongatott telefon/kontroller az, amiből a teljes testünk mozgását kéne kitalálni, de szerintem ezen még lehetne csiszolni.
A legfőbb gond a Just Dance sorozattal az, hogy ha egyet láttál, mindet láttad - vagy legalábbis majdnem. A 2019 láthatóan elmozdult abba az irányba, hogy a házibulik sztárja legyen, és ehhez adott minden. Emellett a kisebbeket is képes lekötni, ami nagy segítség lehet egy-egy esős napon, amikor nincs hogy levezetni az energiákat. Ami viszont zavar a dologban az, hogy ha valaki kicsit komolyabban akarna leülni játszani táncolni, az nem sok kontextust és lehetőséget kap. Mire gondolok? Például arra, hogy egy karriermóddal csak nyerne a játék, pláne, ha valami épkézláb történetet is kanyarintanának hozzá (Dirty Dancing Just Dance Edition?). Vagy ahogy feleségem megjegyezte, jó lenne a sebességállítási lehetőség, hogy a koreográfiákat könnyebb legyen megtanulni és tökéletesíteni. Szóval akad még potenciál a játékban, és nincs kizárva, hogy a Ubisoft is hasonlóan gondolkozik, ugyanis nemrég jelentették be, hogy a Just Dance Unlimited előfizetéshez már nem érkezik új tartalom a régebbi részekhez, hogy a 2019 képességeit jobban ki tudja használni a fejlesztőcsapat. Emellett Nintendo Wii-n is csak a 2019 lesz az egyetlen támogatott rész, Wii U-n pedig a 2014 és 2015 esik ki a pixisből. Talán csak alakul valami...
Ahhoz kétség nem fér, hogy a házibulik egyik nagy kedvence lehet (lesz) a Just Dance 2019-ből. A Switch verzióval ráadásul ez a buli kvázi bárhol lehet (csak az Unlimitedhez kell működő internetkapcsolat). Sőt, gyerekeknek is kifejezetten ajánlott, hála a Kids módnak; Zumba mellett/helyett is ajánlható – a Sweat mód segítséget adhat az edzés megtervezéséhez. Ami gondom van vele az az, hogy ez így már inkább emlékeztet egyfajta sajátos táncolható Spotifyra, semmint hagyományos értelemben vett videójátékra – de ez csak az én meglátásom. Táncra fel – én pedig folytatom a teszttel megkezdett fogyókúrámat! ;-) (És talán a mozgáskultúrám is finomodik kicsit... :-) )
