2013-ban jelentette be a Bugbear Entertainment, hogy a maga idején nagy sikert aratott, de aztán a későbbi epizódokkal szép fokozatosan önmaga árnyékává satnyult FlatOut széria után új autós játék fejlesztésébe vágnak. Ezt rendkívül kreatívan csak „A következő autós játék”, avagy „Next Car Game” munkacímre keresztelték, és csak évekkel később kapta meg a ma is használt Wreckfest címet. Már az indulás sem volt egyszerű, hiszen dacára a stúdió korábbi sikereinek, a Kickstarteren nem volt esély a kitűzött anyagi célok elérésére, ezért a gyűjtést idő előtt le is fújták. Ez viszont nem jelentette egyben a projekt feladását, a stúdió inkább saját oldalán kalapozott tovább, ott pedig végül sikerrel is járt. A játék korai változata 2015-ben meg is érkezett a Steamre... és ott is ragadt ebben a státuszban egészen 2018 nyaráig. A hosszúra nyúlt, igen lassan haladó fejlesztés miatt sok játékos pártolt el a játéktól, de ez sem szegte kedvét a fejlesztőknek. A PC-s premier után (vagyis persze jó eséllyel már jóval előtte) hozzáláttak a konzolos verzió elkészítéséhez. Szerencsére ez már jóval gyorsabban elkészült.
A Wreckfest tulajdonképpen egy árkád roncsderbi, abból is a jobbik fajta. Amióta autós játékok léteznek, sok rajongónak kulcskérdés a választható autók mennyisége, a testreszabhatóság, az irányítás és a fizika mellett a törésmodell is. Nos, ez az, amiben a Bugbear Entertainment hosszú évek óta szakértőnek számít. És erre a tudására építette fel a cég gyakorlatilag a teljes Wreckfestet. A játékban az egyszemélyes mód egy kampányból és az általunk meghatározott versenyekből áll. A kampány során tulajdonképpen mindenféle versenytípusban megmérethetjük magunkat, ami a játékban található. Az általunk meghatározott versenyeken szintén, csak épp ott teljesen szabad kezet kapunk, hogy melyik pályán, milyen autóval milyen versenyben, hány ellenféllel és milyen szabályokkal kívánunk versenyezni. De a lényeg mindig ugyanaz: ripityára törni az összes ellenfelet – vagy elslisszolni előlük, és fű alatt megnyerni a futamot (de ilyet csak a betojiak csinálnak).
A versenyek alatt tapasztalati pontokat kapunk szinte mindenért. Ha kilökünk egy ellenfelet a pályáról, ha kifarolásra kényszerítjük, ha izomból ripityára törjük. Épp csak azért nem jár extra XP, ha a fair play szellemében tisztán versenyzünk. De hát ez egy roncsderbi, szóval ez teljesen érthető is. Vannak körversenyek megannyi különféle pályán, illetve vannak az arénaderbik, ahol egyetlen cél van: minél több ellenfelet harcképtelenné tenni megadott időn belül. A versenypályák egészen változatosak, a többség vonalvezetése önmagában is tartogat kihívást. Hát még, hogy szinte minden pusztítható rajta. Márpedig ez adja a Wreckfest sava-borsát. Ahogy száguldás közben keresztülhajtunk egy abroncsokból épített kis akadályon, a gumik meg ezernyi irányba szétrepülnek. Ahogy egy elméretezett féktáv után a kanyarban kifarolva ripityára törjük a fakerítéseket. Vagy ahogy szó szerint alkatrészeire hullik szét egy-egy autó a megannyi karambol során. Igen, a Bugbear még mindig nagyon ért a törésmodellhez és a pusztítható pályadesignhoz. Öt perc Wreckfest után egy Forza vagy Project Cars fájóan statikusnak tűnik (oké, teljesen más stílusú játékok, tudom én).
A tapasztalati pontok mellett pénzt is lehet gyűjteni, sőt, kell is. Ebből vehetünk ugyanis újabb járgányokat, illetve ebből fejleszthetjük a már meglévők alkatrészeit is. A festéseket és matricákat is variálhatjuk valamennyire, de sosem ez volt a stúdió játékainak a lényege, inkább csak amolyan kellemes kiegészítés. Ami viszont már nem ennyire kellemes, az egy bizonyos tartalom hiánya. Aki valaha is játszott a FlatOut bármely részével (kivéve a más stúdió által készített botrányosnál is botrányosabb harmadikat), az biztosan emlékszik a kaszkadőrarénára. Itt lehetett megannyi őrült minijátékban részt venni: magas- és távolugró verseny, darts, bowling és hasonlók. Ezekben mindig a sofőrt kellett a megfelelő pillanatban kilőni a szélvédőn. Nos, ez totál kimaradt a Wreckfestből, még csak hasonló őrültség sincs helyette, ami azért nálam elég nagy fekete pont. A dolgot némileg árnyalja, hogy a karrier módban azért akad néhány agyament futam. Az egyiken például felturbózott kanapékkal kell versenyezni (naná, hogy szinte teljesen irányíthatatlanok), egy másikban pedig egy Reliant Supervannel (ez az a háromkerekű csodabogár, amit Mr. Bean majd’ minden részben felborít) kell amerikai iskolabuszok elől menekülnünk. A fűnyírótraktorok pedig rendszeresen visszatérő járművek, hol roncsderbizni, hol versenyezni kell velük.
Tartalom tekintetében tehát, ha nem is kifogástalan, de teljesen megállja a helyét a Wreckfest. Így van ez PC-n és konzolon egyaránt. Ugyanakkor mindkét oldalon akadnak nagyon bosszantó hibák. Jelen teszt a PlayStation 4-es változat alapján íródott, de kíváncsiságból telepítettem a Steames verziót is. Mindkettőben mástól téptem a hajam. Míg PC-n a játék teljesen stabilan és megbízhatóan működött, sajnos konzolon elég gyakran belefagyott a töltésbe vagy akár a menübe is. Apropó töltés: PS4-en egy-egy pálya betöltése (és ez érvényes a futam után a menü visszatöltésére is...) 2019-es szemmel nézve csigalassú. Szerencsére konzolon az irányítás kifogástalan kontrollerrel, cserébe PC-n egyszerűen nem tud mit kezdeni a játék a DualShock 4-gyel, alapbeállításnál össze-vissza rendeli a billentyűkhöz a parancsokat.
Megjegyzés: A konzolos megjelenéssel együtt a PC-s verzióhoz érkezett egy nagyobb frissítés, amely a játék tartalmát szinkronba hozza a konzolos változattal – tehát pl. 4 új pálya és egy derbiaréna került bele –, valamint egyes hibákat is orvosol. Lehet, hogy ez hoz némi javítást a fentiek terén is.
Szóval hiába a sok éves early access, még PC-n is lenne min csiszolnia a fejlesztőknek. Konzolon is, főleg a töltési időkön és a crasheken. Mert ha ezeket orvosolnák, akkor már csak a tartalom egy-két hiányossága miatt lehetne panaszkodni. Miattuk is csak azoknak, akik hozzám hasonlóan örömmel vették volna a FlatOut kaszkadőrarénájának visszatérését. De sebaj, a Wreckfest azért így is megállja a helyét. Mivel manapság viszonylag kevés játék dolgozza fel a roncsderbik világát, ezért akár hiánypótló alkotásnak is nevezhető. És bizony, tipikusan olyan játék, amelyben a kisebb-nagyobb bosszantó hibákat feledteti a versenyek utánozhatatlan hangulata.
