Tudom, tudom. Számtalanszor hozom fel példaként a SWAT 4-et, mint szerintem az egyik valaha készült legjobb taktikai lövöldözős játékot. De hiába, ha egyszer annak 2005-ös megjelenése óta nagyítóval kell keresni az olyan játékokat, amelyek hasonló felfogásban követelik meg a taktikázást a játékosoktól. Nyilván készültek olyan játékok, amelyekben a run ’n gun felfogás egyenlő a halállal, de számomra egyik sem kínált olyan lehetőségeket, mint az Irrational Games klasszikusa. Én magam sem hittem volna, hogy jó másfél évtizeddel később végül egy topdown indie fejlesztés lesz az első, ami egyáltalán megpiszkálja bennem a nosztalgiakapcsolót. Pedig így lett. A február végén megjelent Hot Brass, ami első ránézésre semmiben sem emlékeztet vagy hasonlít a SWAT 4-re, az első olyan játék, amiben ugyanazt a taktikázási mélységet érzem, mint annak idején.
A Hot Brass garantáltan olyan játék, amely sokakat el fog ijeszteni a kivitelezésével. Eleve az, hogy nem egy agyoncicomázott 3D-s effektorgiáról van szó, a fiatalabb generáció jelentős részét (és itt nagy tisztelet a kivételnek) ki is zárja, de ez valójában nem is baj. Ez ugyanis nem az a játék, amit a 9 éves szomszéd Dezsőkével szeretnénk online együtt játszani, aki a küldetés elején előre rohan és lelövöldöz mindenkit. Nem, a Hot Brass óvatosságot, körültekintést és főleg türelmet követel meg a játékosoktól. Aki ezek híján vág neki, már az első küldetések után abba fogja hagyni a folyamatos kudarcélmény miatt.
De visszakanyarodva a látványvilághoz. Általában nem ezzel szoktam kezdeni egy-egy élménybeszámolómat, de itt a grafikai megvalósítás nagyon fontos kérdés. Szóval a Hot Brass egy felülnézetes játék, amelynek minden elemét kézzel rajzolták meg. Hozzáteszem, szerintem kimondottan igényes módon, szóval a grafikát abszolút nem érheti panasz. Mégis ez az, ami miatt egyelőre a legtöbb kritika éri a játékot.
A fejlesztő Walk with Kings stúdió ugyanis úgy döntött, hogy a játékban szereplő összes karaktert a gombfoci játékosaiéhoz hasonló kerek ikonokkal helyettesíti. Ez nem csak designbeli döntés volt, hanem a játékmenet egyik fontos eleme is. Az ikonok ugyanis rengeteg fontos információval szolgálnak, amik elengedhetetlenek egy-egy kiélezett akcióban a gyors döntéshozatalhoz és cselekvéshez. Az ikonok tájékoztatnak arról, hogy a velünk szemben álló ember tart-e fegyvert a kezében, miként viszonyul hozzánk (ha együttműködő, akkor zöld, ha semleges vagy bizonytalan, akkor sárga, ha ellenséges és agresszív, akkor vörös) és egyáltalán merre néz. Ezek alapján kell nekünk is viselkednünk, ugyanis a Hot Brass egy igen szigorú játék.
Mivel mi a rendőrséget, azon belül is annak különleges alakulatát alakítjuk, természetes, hogy velünk szemben nagyon magasak az elvárások. Nem alkalmazhatunk erőszakot, csak a legvégső esetben, törekednünk kell mindig, minden helyzetet emberáldozatok nélkül megoldani. Ez pedig azt jelenti, hogy ha csak egyetlen együttműködő vagy bizonytalan embert is bántunk (meglőjük, megütjük vagy megpörköljük sokkolóval), az a küldetés automatikus elbukását jelenti. Tovább lehet ugyan folytatni (gyakorlásnak érdemes is), de továbblépni nem lehet a következőre. Szóval fegyverünket csak akkor használhatjuk, ha egy bűnöző garantáltan támadni fog ránk, vagyis vörös és nagyon felénk céloz. De ilyenkor is törekedhetünk arra, hogy ne az egész tárat eresszük bele, mivel ha csak egy lövéssel megsebesítjük, túlélheti és megadhatja magát. De vigyázzunk, mert az, hogy eldobta a fegyvert, nem jelenti azt, hogy ha nem figyelünk rá, nem kapja fel újra és támad hátba. Szóval mindig mindenkit meg kell bilincselni, az a biztos.
A Hot Brass a felszerelések elég széles tárházát kínálja, de ezeket csak apránként oldhatjuk fel, a küldetésekhez tartozó kihívások teljesítésével. Ezek olykor egészen nehezek, máskor meg csak adott feladat időre való elvégzését kérik. Így juthatunk hozzá kézigránáthoz, éjjellátóhoz, extra tölténytárakhoz vagy épp faltörőkoshoz. Ezek nélkül is végig lehet csinálni az egész kampányt, mivel minden küldetéshez elég az alapfelszerelés, de azért sokkal könnyebb a dolgunk, és az újrajátszáshoz is sokat hozzátesz az extra holmi. Plusz van árkád játékmód is, ahol a küldetéseket mindenféle paraméterük megváltoztatásával lehet újrajátszani – ezeket a módosításokat is a kampány során oldhatjuk fel.
Sajnos a Hot Brass sem lett tökéletes. A megjelenéskor akadt még benne gamebreaking hiba is, illetve előfordult, hogy online kooperatív módban az NPC-k egyszerűen lefagytak, és csak a játék teljes újraindításával lehetett újra életre kelteni őket. Az irányítást szokni kell, néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy a legapróbb tereptárgyban is képesek vagyunk elakadni, ahogy egymásban vagy az NPC-kben is. Volt olyan, hogy tévesen regisztrált a játék erőszakot, hiszen az NPC már vörös volt, amikor lelőttük, mégis a küldetés buktáját jelentette. De szerencsére a stúdió ezeket a hibákat folyamatosan orvosolja, a premier óta több frissítés is érkezett a játékhoz. Én a magam részéről simán el tudnék képzelni egy PvP módot is ugyanezzel a játékmenettel, de ilyesmiről egyelőre hallani sem lehet. Pedig szerintem jó móka lenne. Szintén hiányolom belőle a modtámogatást, pedig a Steam Workshop adja magát, hogy a játékosok a jövőben végtelen számú küldetéssel tartsák évekre frissen a játékot.
A Hot Brass kifejezetten kooperatív módra lett kitalálva, de természetesen egyedül is működik. Nem éppen negatívum, de azért egy picit illúzióromboló egyedül játszani. Mert mikor látunk olyat, hogy egy SWAT-egység egyetlen kommandósból áll, aki felszívva magát berohan egy terroristáktól hemzsegő irodaházba? A Schwarzenegger-filmeken kívül nem nagyon...
Engem a Hot Brass nagyon megnyert magának, néhány bosszantó hibája ellenére. A taktikázási lehetőségek és a kötelező óvatoskodás végre egy tényleg gondolkodós akció-taktikai játékot eredményezett. Itt tényleg nem találkozni elvetemült vérpistikékkel, mert ők itt egyszerűen nem élnek meg. Engem a grafikai megvalósítás sem zavar, sőt, egyenesen tetszik a gombfocikarakteres megoldás. Ha a készítők a jövőben is ugyanolyan lelkesen csiszolják tovább a visszajelzések mentén a játékot, illetve nem feledkeznek meg annak bővítéséről sem, akkor hosszú távon is egy hiánypótló alkotás lehet. Persze nem fog mindenkinek tetszeni, de garantáltan meg fogja találni a maga rajongótáborát, akik sokáig kitarthatnak mellette, ha folyamatosan kapják majd az új pályákat, új felszereléseket és hasonlókat.
Sam Starion is segített a tesztben, ezek az ő meglátásai:
Mivel erősen multiorientált a játék, így a kiadó két kulccsal lepett meg minket, ezáltal GeryG segítségére lehettem a teszteléskor. A grafikáról röviden: abszolút megszokható és nem is zavaró a gombfocifigura, hamar rááll az ember szeme. Számomra a probléma inkább azzal van, hogy elsőre nem mindig egyértelmű a felülnézet miatt, hogy mi micsoda, ezért többször akadtam el korlátban, bútorban stb., és emiatt sok esetben dugába dőlt a küldetés is. A multi része igazán élvezetes a Hot Brassnak (de single-ben sem rossz), hangkommunikációt használva pillanatok alatt megbeszéltük a taktikát, vagy alkalmazkodtunk egy-egy váratlan helyzethez. Az újrajátszhatósági faktort nagymértékben növeli, hogy minden pályához tartoznak bizonyos kihívások, például, hogy adott időn belül végezzünk, vagy ne használjunk sebkötözőt. Ezek némelyike olyan, hogy egyedül játszva esélyünk sincs a teljesítésére, ami azt is jelenti, hogy értékes felszereléseket bukhatunk el, ugyanis azokat ezen kihívások teljesítésével oldhatjuk fel. Magyarul, ha bejön a Hot Brass, beszéld rá a barátaidat is, mert sokkal gazdagabb élményben lesz részed.
Maximum 4 fős multit csinálhatunk, de már két fő esetén is izgalmas akciókat bonyolíthatunk. Sajnos nehézségi fokozatot nem lehet állítani (csak az árkád játékmódban), így gyakorlással egy összeszokott csapat elég gyorsan és pontosan végre tudja hajtani a feladatokat. De egy SWAT osztagnak éppen ez a célja. :-)