Oratióval, a törpével már találkozhattunk korábban a tavaly nyári Pity Pit című vertikális 8-bites játékban. A stuffot pörgettem, de bevallom, maradandó emléket nem hagyott bennem a Mr. Driller vagy Steam World Dig lightként is aposztrofálható program. A főszereplő jellegzetes fizimiskája viszont emlékezetes maradt, így a frissen megjelent Cave Bad borítóján feszítő kopasz alakot rögtön tudtam mihez társítani.
A Pity Pit univerzumában játszódó „történetben” szintén helyet kapott törpénk felesége, valamint nemezise, Devil Johnson. A korábbi szoftvertől eltérően most a Bomberman mintájára kell helytállnunk a véletlenszerűen generált lélekvesztőkben. Oratio jellegzetes bányászcsákányával bökdöshetjük a képernyőn látható ördögi vagy túlvilági lényeket. Végtelen számú bombáival akár négy irányba is robbanthatunk, de ez minket is megsebezhet, így csak óvatosan, merre pakolászunk. Csupán két találatot bírunk ki, a harmadik már végzetesnek számít, és jön a csúnya Game Over.
A Cave Bad műfaját tekintve rougelike, így megyünk, ameddig tudunk, közben pedig reménykedünk, hogy az RNG istenei számunkra kedvező dolgokat pakoljanak elénk. Elég szerencsésnek éreztem magam, hogy a harmadik próbálkozásomra az első szinten egy olyan fejlesztett csákányt kaptam, amivel még a főellenségeket is pillanatok alatt lecsapkodhattam. Sajnos a rendszert nem ismerve összeszedtem eme kör alatt a gyűjthető jelvényeket, így sikerült tudtomon kívül megidézni Oratio feleségének elrablóját, majd a csata után véget ért a játékom, úgy, hogy nem haladtam tovább egyáltalán...
A Cave Bad elődjéhez hasonlóan szintén 8-bites megjelenítést használ, a zenéi pedig egész kellemesen hangzanak. A játékmenet egyszerű, de hozzá kell szokni, mert az új képernyőkre besétálva szinte minden enemy az életünkre próbál törni, és hirtelen nehéz pozícionálni magunkat. Ami nem tetszett, az a térképrendszer, mert ugyan a fontosabb termeket színkódokkal jelöli, de az aktuális pálya szegélyét nem, így nem tudhatjuk, meddig haladhatunk felfedezgetve a dolgokat. Ez a része nem lett átgondolva az egésznek, ez abból is látszik, hogy minden szinten egy adott útvonal jelölve van a környező szobákkal, amibe beletartozik a bolt, az ingyenes upgrade helye, valamint az aktuális boss helyzete (ami a lejárat a következő pályára). Lényegében csak ezeket bejárva, és szerencsés fejlesztéseket szerezve/vásárolva jól el lehet boldogulni, de a fene nagy szabadság így eléggé idegesítő, és totál feleslegesnek hat.
A Cave Bad nem fog pályázni az idei legjobb rougelike címére, a stílus szerelmeseit egy óráig talán lekötheti. Pofon egyszerű trófeáival a serlegek gyűjtőinek jobban kedvez, de ők ezt már pontosan tudják.
