Terra Nil teszt – Stratégia az újrateremtésről

Az elmúlt időszakban úgy vettem észre, hogy egyre több fejlesztő kezd el olyan témákkal foglalkozni, ami némileg nevelő célzatú. Oké, a játékok alapvetően a szórakozást szolgálják, és mi emberek szeretünk olyasmivel szórakozni, ahol így vagy úgy, de hatalom van a kezünkben. Legyen az egy akciójáték, ahol felülkerekedünk az ellenségen, vagy egy stratégia, ahol kemény munkával leigázunk mindenki mást. Ám mivel járnak ezek általában? Pusztítással és rombolással. Még egy puszta falu felépítése is egy The Settlers epizódban, hiszen fát vágunk, köveket törünk össze hozzá. A Terra Nil viszont éppen ennek ellenkezőjéről szól. Itt nem fogunk másokat leigázni, nem fogunk hatalmas metropoliszt emelni a síkságon. Ehelyett visszaadjuk a világot a természetnek.

A Terra Nil lényege a helyreállítás.A Terra Nil lényege a helyreállítás. Egy olyan világ tárul elénk véletlenszerűen generált pályákon, amely egykor sokkal szebb napokat is megért, de most a végelpusztulás határán táncol. A mi feladatunk lesz, hogy visszarántsuk a szakadék széléről. Nekünk kell újra termővé varázsolni a talajt, újra elvetni a magot, újra életre kelteni a biomot. Ehhez mindenféle eszköz a rendelkezésünkre áll, és ezek megfelelő használatának megtanulása kulcsfontosságú. A lépések ugyanis egymásra épülnek, és ha nem tervezünk jól, később komolyan megszívathatjuk saját magunkat. Miről van szó?

A játék elején egy kietlen pusztaságot kapunk. A folyómeder kiszáradt, a talaj terméketlen, a fák elpusztultak. Itt kell először néhány szélerőművet felállítanunk (ezt csak sziklára lehet). Az erőművek hatósugarába aztán először talajtisztító és -fertőtlenítő telepeket kell elhelyeznünk, ezek felelnek azért, hogy a talaj újra termékennyé váljon. Itt tudunk aztán előbb réteket létrehozni, ami minden későbbi lépésünk alapja. A folyóról is gondoskodnunk kell: vízpumpákkal újra vizet kell beléjük varázsolnunk. De arra is van lehetőségünk, hogy új folyómedreket alakítsunk ki.

Ha a térképet megfelelő mértékben újrazöldítettük, jöhet a második fázis. Különféle élőhelyeket kell létrehoznunk: mocsaras területeket, cserjéseket, erdőket. Cserjéket a fákra helyezett méhkasokkal telepíthetünk, a mocsarakat nyilván csak a folyómeder környékén alakíthatunk ki. Érdekes, hogy a sűrű erdők telepítéséhez először fel kell perzselnünk egy adott területet, amihez napfényt és tükörtelepeket használhatunk. Az elszenesedett rétegen aztán pikk-pakk kinőhetnek az erdők.

Ha nem terveztünk előre elég okosan, akkor a magunk dolgát tesszük kényelmetlenné.De itt még nincs vége, hiszen állatok is kellenek. Ahhoz viszont, hogy a harmadik fázisba léphessünk, először gondoskodnunk kell a különféle szférák megfelelő egyensúlyáról. Kell elég mocsár, erdő és cserjés is. Ezek kialakítása viszont idővel egyre nehézkesebbé válhat, így itt máris előjön a játék negatívnak tekinthető pontja: ha nem terveztünk előre elég okosan, akkor a magunk dolgát tesszük kényelmetlenné. És ez akár el is veheti a folytatástól a kevésbé elhivatott játékosok kedvét. Ha viszont nincs ilyen gondunk, és minden szférának van elég helye a térképen, akkor haladhatunk tovább.

A megfelelő környezet tehát megszületett, így már felfedezhetjük, hogy milyen állatok népesítik be. Minden állatnak más igényei vannak (erdőben él, vízi életet folytat, mézre van szüksége stb.), így a felkutatásuknál tisztában kell lenni ezekkel. Ha jó helyen keresgélünk – egy békafajt a pusztaság közepén valószínűleg nem lelünk meg, ellenben egy mocsaras területen annál inkább –, akkor megjelennek az állatok is a térképen. Innentől pedig már csak egy dolgunk maradt: pakolni.

Nem elég az ökoszisztémát beindítani, a nyomainkat is teljesen el kell tüntetnünk.Igen, nem elég az ökoszisztémát beindítani, a nyomainkat is teljesen el kell tüntetnünk. Erre egy űrhajó áll rendelkezésünkre, illetve újrahasznosító-telepek. Ezeket elszórva a térképen lebonthatjuk a korábban épített épületeket, majd egy kis csónakkal begyűjthetjük ezeket a telepeket. Itt megint az a helyzet, hogy ha nem jó helyre húztuk fel a telepeket, akkor megint jön a macera, hogy miként gyűjtsük be: újra szélerőmű kell, folyómedret kell vájnunk és azt megtölteni vízzel, hogy a csónak eljusson a puszta közepén álló telephez.

A fent leírtak igazából csak a játék legelejét mutatják be. A későbbi pályákon fokozatosan egyre több épület áll rendelkezésünkre, ezzel párhuzamosan a teendőink száma is megnő. De a Terra Nil pont ebben nagyon jó: hosszú távon is le tudja kötni az embert, kikapcsol, megnyugtat. Kivéve persze, ha magunkat szívatjuk benne...

Mindezt kimondottan igényes grafikával tálalja a játék, ami persze nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni, de engem már annak idején az első előzetesekkel megvett magának. És a teszt során sem csalódtam benne. Egyszerűségéből fakadóan minimális gépigénye van a játéknak, de cserébe élmény nézni, ahogy a pusztulat helyére fokozatosan visszaköltözik a természet és az élet.

A Terra Nil kifejezetten azoknak való játék, akik egy fárasztó nap végén nem a lövöldözésben vagy száguldozásban vezetnék le a felgyülemlett feszkót, hanem pont ellenkezőleg: egy picit ki szeretnének kapcsolódni.