Játékokban néha kifejezetten felüdülést jelent rosszat játszani. A valóságban értelemszerűen etikai, morális és jogi okokból kivitelezhetetlen tevékenységek, az agresszió, brutalitás és károkozás eltúlzott ábrázolása kis túlzással a kezdetektől jelen volt a játékokban, és nem egy híres, befutott széria (Grand Theft Auto, Mortal Kombat, Carmageddon, Postal) köszönheti az ilyen elemek szatirikus alkalmazásának a sikert.
Aktuális tesztalanyom, a The Kindeman Remedy pedig már első pillantásra tökéletes mintapéldánya ennek a tradíciónak. A 3D Realms által kiadott és a Troglobytes Games által fejlesztett játék lényegében a Ravenous Devils című, Sweeney Todd által inspirált horror-konyhaszimulátor szellemi utódja. Főhősünk Dr. Carl Kindeman, a Re-Animátor filmek Herbert Westjére gyanúsan hasonlító őrült tudós, aki felfedezett egy hatalmas potenciállal kecsegtető, az emberi élet meghosszabbítására, számtalan kórság gyógyítására alkalmas csodaszert, amelynek egyetlen hátránya, hogy előállítása, tesztelése és tökéletesítése illegális, gyomorforgató emberkísérletek százait igényli.
Hősünk elveszti minden engedélyét, és számkivetetté válik, börtönbe mégis önként kerül – a célpontjaként választott, velejéig korrupt intézmény ugyanis nemcsak hajlandó szemet hunyni előélete felett, de kiváló terepet is nyújt kísérletei folytatásához. Sőt, Kindeman rokonlélekre is lel a szadista, sorozatgyilkos hajlamokkal megáldott apáca, Anna nővér személyében, aki készségesen segédkezik az eleven és halott kísérleti alanyok beszerzésében.
Az oldalnézetes, nappalokra és estékre osztott point-and-click menedzsmentjátékban a feladatunk börtönbéli reputációnk fenntartása mellett kísérleti alanyok begyűjtése, majd felhasználásukkal a csodaszer kidolgozása. Reputációt a börtönlakók megfelelő egészségügyi ellátásával gyűjthetünk, ami alapból csak gyógyszerek legyártására és felszolgálására épül, majd később kibővül infúziók beadásával, műtétek végrehajtásával, illetve kétnaponta a halálra ítélt rabok egészségügyi állapotának felmérésével is. A reputációt aztán a napok végén költhetjük el, hogy felturbózzuk eszközeink és helységeink hatékonyságát, vagy új felszereléseket tegyünk elérhetővé az alagsorban ténykedő Carl és a rabok közelében mozgó Anna számára.
Az éj leple alatt aztán Carl megkezdheti illegális ténykedéseit, az elhunyt rabok holttestéből a csodaszer lecsapolásával, illetve a titkos laboratóriumában csapdába ejtett rabok kínzásával. A játék cseppet sem finomkodik ilyen téren: egyrészt ha hajlandóak vagyunk feláldozni némi reputációt a nap során, számtalan módon növelhetjük az elhalálozások számát, másrészt a csapdába ejtett eleven halálraítélteken a legkülönbözőbb szadista kínzásokat hajthatjuk végre egyre bővülő játékszereinkkel. Rozsdás fűrésszel csonkíthatunk ágyékot, fájdalomcsillapítás nélkül amputálhatunk végtagokat, felüdülésként savas beöntést hajthatunk végre.
A játék számtalan dinamikus eseményt kínál – előfordul, hogy az őrök kérnek meg rá, hogy segítsünk megszöktetni egy rabot, esetleg gondoskodjunk arról, hogy egynek különösen brutális és fájdalmas halála legyen, de akár felbukkanhat a színen egy lelkes, ám naiv rajongónk, vagy Carl esküdt ellensége is. Ezek az események azonban meglehetősen egyenetlen tempóban következnek be, a teljesítésükhöz szükséges pontos lépések követése sem teljesen egyértelmű – ennek elsődleges oka pedig a játék prezentációja.
A The Kindeman Remedy először is nem egy szép játék. Prezentációját tekintve bár hangulatos, simán megjelenhetett volna 2010 előtt is, látványbeli hiányosságait pedig a hangulat hivatott orvosolni. Azonban a felhasználói felület és a játék bizonyos rendszereinek működése, áttekinthetősége a látványon túl további kisebb-nagyobb hiányosságokban szenved, Például túl lassú a kameramozgás az egyes szobák között, ami nagyban megkönnyíti, hogy lecsússzunk bizonyos feladatokról és eseményekről. Nem mindig egyértelmű, hogy egyes fejlesztések feloldása pontosan mihez fog vezetni, az előnyök mellett nem támaszt-e újabb kihívásokat, nehézségeket is. A már említett „megbízásokkal” kapcsolatban pedig nincs semmilyen indikátora annak, hogy pontosan mit kell tennünk a teljesítésük érdekében, jól haladunk-e velük.
Ennek eredménye pedig, hogy a játék már pár óra után elkezd újra és újra leülni. Monoton módon teljesítjük az egyes napokat, szabotáljuk a kivégzéseket, esténként kísérletezünk, miközben bízunk benne, hogy mindent jól csinálunk, ahogy a nap végi számlálók lassan növekednek a csodaszer teljes kifejlesztése felé.
A játék több befejezést is kínál, illetve az első végigjátszást követően egy végtelen módot – azonban a kezdeti lelkesedés és elvont, fekete humorban tobzódó szórakoztatási faktor viszonylag gyorsan leredukálódik arra a szintre, ahonnan a játékosok egy részénél jó eséllyel már az első teljes végigjátszás is kemény dió lesz majd, nemhogy az újrajátszás és az achievement-vadászat.
Szerencsére egy 8 eurós játék esetében ezek a problémák közel sem rendelkeznek akkora súllyal, a fejlesztők pedig emellett folyamatosan bővítik és javítják a programot. A cikk írásakor jelent meg épp sorban a harmadik nagyobb folt, amely a kameramozgást, bizonyos tevékenységek sebességét, és a különböző események, intézendő dolgok előrejelzését javította. A fejlesztők ráadásul igen reszponzívak a játék steames közösségi központjában is, nyíltan kommunikálnak a játékosokkal, reagálnak a megjegyzésekre, észrevételekre és azokat figyelembe is veszik a következő nagyobb javítás tervezése során.
A The Kindeman Remedy így bár jelenlegi formájában még hagy maga után némi kívánnivalót ahhoz, hogy egyértelműen ajánlhassam bárkinek, aki vevő az ilyen jellegű humorra. De közel sem lehetetlen, hogy a cikkben felsorolt hibákat és problémákat akár már néhány hónapon belül javítják majd.
