Luigi, Mario ijedős testvére és több kalandjának játszható karaktere 2001-ben kapott igazán kiemelt főszerepet (bár voltak korábbi játékai is) a Luigi’s Mansionnel. A bájos játékban a parázós bajszos egy villát nyert, amely pechére paranormális és kísértetjárta. Így E. Gadd professzorral és a Poltergust porszívóval felszerelve elindul, hogy megtisztítsa a helyszínt a kísértő alakoktól.
A széria első részét 2018-ban remake-elték 3DS-re, de már korábban, 2013-ban megjelent a folytatása, a Luigi’s Mansion 2 (Amerikában Luigi’s Mansion: Dark Moon). 2019-ben már Switchre jött ki a Luigi’s Mansion 3, most pedig feljavítva kiadták a Nintendo aktuális konzoljára a Luigi’s Mansion 2 HD-t, így már csak az első epizód hiányzik a platformról.
Az első részben elkapott King Boo szellemkirály megszökik festményéből, és széttöri a Sötét Holdat, egy kristályt, amely nyugtató hatással van Evershade Valley kísérteteire. A lények ettől megvadulnak, a profnak pedig el kell bújnia bunkerébe, ahol felveszi a kapcsolatot hősünkkel. Innen kell a zöld Mariónak (ne nevess, valószínűleg az édesanyja is így hívja) ellátogatnia és felfedeznie több különböző stílusú és tematikájú villát, hogy elkapja a megszökött kísérteteket, és begyűjtse a Sötét Hold töredékeit.
A játék elképesztően bájos, humoros, és tele van remek animációkkal, avagy a Nintendo védjegyeivel. A villákat remekül tervezték meg, tele vannak rejtett zegzugokkal és titkokkal, és élvezet felfedezni őket, illetve megfejteni rejtélyeiket. Fő eszközünk ezúttal is az említett Poltergust porszívó (csak annak 5000-es, fejlesztett verziója), amellyel nemcsak a szellemeket lehet lasszószerű minijátékokkal elkapni, hanem szívó- és fújómechanikákkal függönyöket vagy tapétákat tudunk lerántani, tárgyakat megfogni és eldobni, propellereket megpörgetni és így tovább. Kifejezetten frappáns, hogy milyen sokféle megvalósítást találtak a készítők.
A legnagyobb változtatás a grafikát érinti, ugyanis a játékmechanikába nemigen nyúltak bele. A jobb, modernebb, élesebb grafika pazarul fest, bár az újítással és a realisztikusabb fényhatásokkal az egész valamennyire sötétebb lett, ami zavaró tud lenni a felfedezésben. A játékmenet azonban gördülékenyebb, és minden egyszerűen naprakészen fest, szóval öröm nézni és játszani vele.
Luigi egy UV-szerű „Dark-Light” eszközt is használ: míg a sima fény világításra és az ellenfelek megbénítására szolgál, ez rejtett dolgokat fed fel. Az átláthatóság kedvéért ennek a mérősávja most Luigi feje felett jelenik meg, így jobban nyomon tudjuk követni, hogy mikor fogyunk ki. A 3DS dupla képernyője olyan hasznos megoldásokkal szolgált, mint például a térkép állandó megjelenítése az egyiken, a játékmenet prezentálása a másikon. Ugyan a Switchnek csak egy képernyője van, ami azonban nagyobb, így a térkép most a jobb felső sarokba került. Plusz a több gomb adta lehetőségeket kihasználva sokkal gyakorlatiasabb a kezelés, és a jobb joystickkel is lehet célozni (amellett, hogy a régi vezérlés is megmaradt).
A program legnagyobb gondja azonban ugyanaz, mint anno: a fránya pályaalapú felosztása. A villákat lineáris szegmensekre osztották, így egyszerre nemigen tudjuk az egészet felfedezni. Lerak minket a pálya egy részén a prof, majd ha végeztünk, automatikusan kiteleportál. A kettő között rengeteg sallanggal, túlmagyarázással és felesleges animációkkal van dolgunk, ami elképesztően megkeseríti az egyébként csodálatos élményt. Ez az idétlen feldarabolás teljesen megborítja az ütemezését, ami nagyon frusztráló, amellett, hogy mesterségesen duzzasztja a játékidőt. Valamennyire érthető az indok, hiszen kézikonzolra tervezték, „falatokra” akarták osztani, hogy könnyen fel lehessen függeszteni, és ugyanilyen egyszerűen lehessen folytani. Azonban amikor ez ennyire rámegy a játékélményre, az a teljes kalandot mérgezi.
Hibáival együtt is azonban egy szuper játék a Luigi’s Mansion 2, amely hordozza a Nintendo sajátos lelkét, és remekül megállja a helyét a vállalat repertoárjában. Sőt, most már a Switch remek kínálatát is gazdagítja. A kooperatív többjátékos módok kedvelői is kipróbálhatják ScareScraper részét, ahol közösen, véletlenszerűen generált pályákkal és eltérő küldetéstípusokkal irthatjuk a szellemeket. Árazása azért meglepően magas (a Nintendóhoz hűen), de egy tartalmas, élvezetes móka az akció-kalandjátékok rajongóinak.
