Nincs mára megosztóbb franchise, mint a Star Wars. Nem igazán ismerek olyat, aki szeret mindent, ami a témához kapcsolódik. Egy nagyon régi regéről beszélünk, amelyet elsőként még nagyapámmal láttam (az eredeti trilógia első részét), majd az évtizedek alatt annyi inger ért az űreposz felől, hogy valamilyen szinten jómagam is a rajongójává váltam a fénykardoknak és lézerfegyvereknek, de nem egyszer csalódtam is a témában.
A váltakozó minőségű filmek, animációs történetek, valamint a streamingre gyártott sorozatok az idők során keményen játszottak a nézők idegeivel. Amikor kapunk valami jónak ígérkező dolgot, szinte biztos érkezik rá két másik rossz. Talán a videojátékokon belül tudnám azt mondani, hogy a legkevesebb csalódás ért (ha csak az elmúlt 10 évet vizsgálom), mert ugyanolyan jól szórakoztam a LEGO Star Warsszal, mint az EA által kiadott Jedi játékokkal. Nem sorolnám fel mennyi termék született 30 év alatt a témában, de egy piaci rést próbál most betölteni a Ubisoft az első nyitott világú Csillagok háborúja játék kiadásával. Az egyetlen dolog, ami kiesik a képletből, az a jedik és az imádott fénykardok. Hogy mi? Star Wars kardpárbajok és erőhasználat nélkül? Nooooormális?
Az Outlaws alcímmel fémjelzett Star Wars játék egy eddig sosem látott világban kezdődik, amely egy sivatagos holdon található. Toshara veszélyes hely, itt él Kay Vess, aki foglalkozását tekintve egy törvényen kívüli tolvaj. Édesanyja hagyatékként slicer-tudását hagyta rá (ez egyfajta keveréke a hacker és mackós szakmáknak), amit ki is használ. Partnerével, Nix-szel (egy ritka fajba tartozó állatkával) minden melót elvállal. Az utolsó balhé félresiklik, Kay fejére hatalmas adósság, valamint vérdíj kerül. Szüksége lesz egy rendkívüli melóra, hogy rendezze sorait és épségben felszívódhasson. Látszólag a szerencse az ölébe hullik, amikor is egy látogató munkát ajánl neki egy nagy kaszinórablás képében. Ehhez viszont legénységet kell toborozni, amit szerte a galaxisban tehet meg.
A Birodalom visszavág után, de még A Jedi visszatér előtt vesszük fel a fonalat. Soha nem látott szigorral és figyelemmel tartja szemmel a Galaktikus Birodalom a bolygókat, a lázadók nyomát keresve. Közben a bűnszindikátusok még jobban megerősödnek így, hogy az árgus szemek nem rájuk és üzelmeikre szegeződik. Az alvilági bandák közt lavírozva Kay próbálja majd a saját malmára hajtani a vizet, de nem kispályásokkal lesz dolga. Itt vannak a rettegett Hutt maffiacsaládok, akik mindig begyűjtik az adósságokat, és Kay megtapasztalja több ízben is, milyen Jabba vendégszeretete.
Az árnyékban sokáig megbúvó, majd újult erővel visszatérő, és a riválisok között háborút szító Crimson Dawn folyamatosan duruzsol majd a fülébe, és szinte minden melót próbál megfúrni, a köpönyegforgatást csípőből űzik elegáns stílusukkal az ügynökök. A Pyke szindikátus az egyik legősibb és legvagyonosabb bűnszervezet, a fekete piacon az élen állnak. Az Ashiga klán nagyon szigorú becsület kódex szerint él, meghálálják, ha a klán érdekei szerint cselekszik valaki. Sokszínű társaság, érdekes viszonyok, egy élő-lélegző alja társadalomba nyerhetünk betekintést.
A bűnbandákkal való jóviszony elégedhetetlen része az eredményes játéknak. Biztonságos áthaladást vonz maga után a területeken, jó árakat adnak az árusok, különféle klánjutalmakkal kedveskednek, továbbá jobb munkákat is vállalhat Kay. A dolog akkor válik érdekessé, ha választás elé állítanak, ami egy-egy oldal reputációját rombolja. Vissza lehet kerülni a kegyeikbe arcvesztésnél, de jóval több negatívummal jár, amíg fennáll a rossz viszony. A dolog odáig fajulhat, hogy bérgyilkosokat küldenek a lányra, így gyorsan érdemes munkát vállalni, vagy egy szimpatizáns kereskedőnél eladogatni az idáig gyűjtögetett adatdiszkeket.
Minden bolygón a legfontosabb meglátogatni a helyi becsületvesztőket, ahol értékes információkhoz, valamint munkaadókhoz lehet jutni. Ezek a lebujok hangulatosak, a zeneszerzők is kitettek magukért. A városok is egy kisebb útvesztőnek felelnek meg, a térképet gyakran elő fogjuk venni. Minimap nincs, csak egy radar, ez jelzi a közelben lévő érdekességeket. Szórakozás gyanánt egy trükkös kártyajátékkal üthetjük el az időt (ha ügyesek vagyunk, akár még magával Landóval is zsugázhatunk), lóversenyen fogadhatunk, de arcade minijátékokkal is próbára tehetjük ügyességünket. A boltokban vásárolhatunk és csereberélhetünk, ami nagyon fontos lesz járműveink fejlesztésénél, de rengeteg ruhaneműt és alkatrészt szerezhetünk fegyverünkhöz.
Kay a szakmája mellett egy moduláris lézerfegyvert örökölt még anyukájától, ami háromféleképpen is használható. Az alapbeállítás mellett iontölteteket is használhat, ami a robotokra és elektromos zárszerkezetekre gyakorol majd hatást. A robbantómódban hatalmas erőt képes kibocsájtani ellenfeleire, és akadályokat tüntethet el az útjából. Amikor nem a városokban baktat, Kay egy siklóval róhatja a kilométereket. A látványvilág pazar, szépen fut a program, legalábbis a teljesítmény módban nem találtam hibát.
Több bejárható bolygó van, de motorozni három nagy, nyitott világban lehet. Az említett kezdőhely holdján, a kopár sivatagos Tatoonie pusztaságán és a buja növényzettel és tóvidékkel ellátott Akiva erdőségeiben. Teljesen más hangulatot áraszt mind, ami közös bennük, hogy rengeteg rohamosztagosbázist találhatunk rajtuk. Természetesen a bandák is megtalálhatók a helyszíneken további kisebb csempészekkel és kalózokkal egyetemben, akik a lakosságot terrorizálják. Szinte mindenhol értékes kincsesláda vár kifosztásra, ami nem adja könnyen magát. Vagy védve van a területeken belül, és be kell értük észrevétlenül osonni (ha észrevesznek, csökken a reputáció), vagy egy információ alapján nyomozhatjuk ki a hollétét. Ezekben sok esetben fontos fejlesztéshez szükséges nyersanyag, ruhadarab, vagy az egyik képesség elengedhetetlen tartozéka lapul.
Kay ügyes harcos, remekül lő, de közel sem halhatatlan. Kalandunk elején inkább a lopakodás elsajátítása lesz kulcsfontosságú, valamint Nix, a kisállat használata. Nix vagy egy tucat kunsztot tud, például eltereli az ellenség figyelmét, szabotál dolgokat, tárgyakat szerez, lop, elérhetetlen kapcsolók aktiválásában segít stb. Kay képes egy rövid ideig dumálni időnyerés céljából, ha észreveszik, ilyenkor leadhatunk egy meglepetéslövést, vagy ha közel vagyunk, leüthetjük a delikvenst.
A legtöbbször a bujkáláson lesz a hangsúly, ami sok létrázást, sunnyogást, és szűk helyeken való közlekedést jelent. Slicerként zárakat is fel kell törni, ami vagy egy ritmusra működő játékot, vagy egy szám behelyettesítő feladványt jelent. Az utóbbihoz idővel segítségeket is kapunk, így pillanatok alatt bejuthatunk. Az előbbihez pedig kell egy kis ritmusérzék, de tényleg rengeteg módon szeretné a program, ha sikerülne (hang és fényjelzés a kontrollerből, vizuális mozgás és fény a képernyőn).
Lesz olyan helyzet, amikor elkerülhetetlen az összecsapás, ilyenkor Kay használhatja a szemben állóktól elcsaklizott csúzlikat is – a birodalmiak arzenálja elég combos. Küldetések alkalmával űrbázisokon is tevékenykedhetünk, de bejárhatjuk magát a végtelent is. Aszteroidamezők, űrhajóroncsok, támadó kalózok, bandák és birodalmi gépek armadájával is birokra kelhetünk Kay űrsiklójával, ami az egyik legstrapabíróbb csempészhajó az elbeszélések szerint. Ez is tuningolható, ha megtaláljuk az alkatrészeket. Az űr egész jól lett megalkotva, az utazás is hangulatos a rendszerek között, de maga a harc nem nyerte el a tetszésemet. Amennyi kötelező volt, azt elviseltem, de úgy néz ki az egész, mintha egy helyben állnánk, nincs semmi lendülete.
A történetmesélés egész frankó, ahogy Kay toborozza a tagokat a rabláshoz, miközben a munkaadója harci robotja szemmel tartja őt. ND5, a commando droid az egyik kedvenc robotom lett a Star Wars univerzumból. A csapattársak összeszedegetése küldetéssorozatokat vonz maga után. Mindig van egy utolsó szívesség, amit el kell végezni, de az út kalandos, nem unatkoztam. Maga a felfedezés, az ismétlődő melók és a kincsek hajkurászása annyira nem vonzott, így egy laza 30 órára kötött le a program. Akkor működött nagyon a dolog, amikor meg volt írva egy-egy szekvencia, sokkal élvezetesebbek voltak azok a lopakodós küldetések, mint az „oldd meg, ahogy akarod” rendszerűek.
Bár a program elején kapott hatalmas szabadság és a későn kapott képességek a kedvemet szegték, az első harmad után már nagyon éltem az egészet. Nem a Star Wars Outlaws a legtökéletesebb Csillagok háborúja játék, de ha hagyunk neki időt, ki tud bontakozni.
