Már másfél éve, amikor a Stronghold: Definitive Editiont teszteltem, sejtettem, hogy a nosztalgiavonat nem fog lassítani, és hamarosan találkozni fogunk a Crusader újrakárpitozott változatával is. Ez ugyan kicsit tovább tartott, mint sejtettem, de nem bántam – bíztam benne, hogy ezúttal kicsit többet kapunk néhány nagyfelbontású textúránál. Nos, többet kaptunk, de nem sokkal.
Kezdjük azzal, ami tetszett: a történelmi kampányok száma immár hatra emelkedett, sajnos a II. András vezette (és hatalmas bukással véget ért) V. kereszteshadjárat nem játszható újra, de azért így se rossz. Ezek a tutorialnek is beillő kampányok bemutatják az új egységeket is (erről később). A „trail”nek nevezett hadjáratok között megtalálható a három klasszikus a Stronghold Crusaderből (First Edition, Warchest, Extreme), amely összesen száz pályát kínál, illetve a tapasztaltabb játékosok számára még négy további „ösvény” érhető el a sivatagban, amelyek a bárány, kecske, sólyom és leopárd nevet viselik. Utóbbiak esetében az idő is ketyeg, és ettől függ, hogy teljesítésük végén milyen rangot kapunk. Az utolsó újdonság a kooperatív kampány, amelyet már nagyon vártam – bár kipróbálni a megjelenést megelőző tesztidőszak alatt még nem volt lehetőségem.
További jó hír, hogy a Stronghold DE-ből hiányzó skirmish mód természetesen itt újra visszatér (alapból is a Crusader hozta be). Saját kedvünk szerint állíthatjuk össze ellenfeleinket és szövetségeseinket, a húszféle MI-vezér pedig színes játékmenetet kínál, a rengeteg elérhető pályáról nem is beszélve. Ahogy már korábban beharangozták, kaptunk nyolc új egységet is a beduin törzsekből, amelyek tovább színesítik a játékot, viszont, fájdalom, továbbra sincs különbség a keresztesek és a velük szemben álló különböző muszlim birodalmak épületei között (bár legalább templomokat nem épít az MI). Ráadásul a játék elég lelkesen keveri a törököket és az arabokat, hiába harcolunk a szeldzsuk törökökkel Antiókáért, a játék az arabok érkezésére figyelmeztet minden egyes portya előtt.
A hangok nem változtak, a grafika valamivel szebb lett, bár az egységek animációja még mindig nem az igazi, sokszor nem passzol az animáció az egység tényleges sebességéhez, így sokszor tűnik úgy, mintha „csúsznának” a homokon. Viszont szépen tudunk ránagyítani az egységeinkre (nem mintha sok haszna lenne), és persze madártávlatból is láthatjuk a várunkat, ami már egy fokkal hasznosabb, főleg, ha mondjuk 4K felbontásban játszunk.
A multi kipróbálására a játék megjelenését követően fog sor kerülni, de nagyon kíváncsi leszek rá, mint ahogy a már előre beharangozott DLC-kre és ingyenes tartalmakra is.
Nos, ennyi lenne a Stronghold Crusader: Definitive Edition, és igazából panasz nem lehet rá. Aki szerette az eredetit, annak természetesen kötelező darab (mivel tartalmazza a Crusader Extreme tartalmait is), és akinek kimaradt – annak is! A gépigénye mai szemmel megmosolyogtató, ellenben a játékmenet ugyanúgy lebilincseli az embert, mint 23 (!) évvel ezelőtt. A két Definitive Edition után pedig remélem, a következő tesztalanyom a Stronghold Unreal lesz…
