Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A baráti körömben kevés lurkónak volt Nintendo 64 konzolja, így legtöbbször vendégségben ismerkedtem meg az olyan kultikussá vált címekkel, mint a Conker, a Mario Party, a Mario Kart vagy a legendás Mario 64. Jó, az utóbbinál füllentettem, mert egy Cora bevásárlóközpontban volt sokáig kiállítva az első 3D-s Mario-játék kipróbálható példánya, ami akkoriban még nem varázsolt el úgy, ahogy a későbbi megjelenései a vízvezeték-szerelőnek. Természetesen a következő generációs N masinákat már követtem, a Star Fox szereplőivel viszont általában csak bunyós címekben találkoztam, valamint a zseniális Game Cube-os akciójátékot pörgettem a címszereplő rókával, amit reményeim szerint szintén feldolgoznak majd modern kiadásban. Az egyszerűen csak Star Foxra keresztelt stuff az 1997-es Nintendo 64 videojáték remake-je, bővített online funkciókkal.
Történetünk szerint a Star Fox alakulatot apja nyomdokain haladva vezeti Fox McClaude, miután évekkel ezelőtt az öregebb ravaszdit elárulta egyik társa a küldetése során. A felbérelhető csapatot ugyanaz a tábornok bízza meg egy hasonló melóval, aki annak idején, így az idősebb tag, Peppy, a nyúl enyhe PTSD-vel indulhat a kalandon. Falco Lombardi, a pökhendi héja és Slippy Toad, a varangy egészíti ki a négytagú formációt, amelyben a játékos a róka bőrébe bújva lövöldözhet a Lylat rendszer bolygóin és az űrben, miközben próbálja a csapatot életben tartani.
A Star Fox egy küldetésalapú railshooter, tehát mozogni tudunk űrhajónkkal, de egy sínen terel bennünket a program és dobja be betanulható módon az ellenséget. Ilyenkor hátulról bámulva terelgetjük a járművet, az alap tüzelésen túl pedig egy sor manőverre is képesek leszünk, amit remekül megtanítanak használni a gyakorló küldetésen. Így reflexből fogjuk tudni mikor kell késrepülést vagy dugóhúzót végrehajtani, ha el szeretnénk kerülni egy ütközést, felvenni egy cuccot, vagy az ellenség fenekébe kerülve folytatni az üldözést. A játékmenet jó, a kezelés értelemszerű és tetszés szerint személyre szabható, például ezeknél a játékoknál vagyok hajlandó egyedül a fordított irányításra, hiszen a repülő is így működik a botkormánnyal. Néha a kamera megengedi, hogy „akármerre” menjünk egy pont körül, ez főellenségeknél és kislétszámú csatáknál lesz fontos, ahol követnünk kell a pilótákat.
Egyszerűen brutálisan látványosra sikerült a képi világ újraalkotása, miközben megtartották az eredeti játék szellemiségét (végignéztem a régit a teszt után). Ugyanarra a bossra és ugyanúgy fogunk lövöldözni, de mindezt nagyon modern grafikai köntösben tesszük. A rövidke, nagyjából 1–2 órás kampányban lesz mire mereszteni a szemeinket, a bolygók (pályák) merőben eltérnek egymástól, a víz felszínének közelében valami varázslatos suhanni, de az űrcsaták is elég látványosra sikerültek. Az újrajátszhatóságot garantálnák a kissé eltérő sztorileágazások, de ezekhez különböző kritériumoknak kell megfelelni, így elképzelhető, hogy a gyengébb reflexű gamerek nem fognak látni egyáltalán tengeralattjárós szinteket, mert oda a beugró egy magasabb teljesítmény lenne. A jutalmak és minden más inkább a veteránoknak és a kitartó játékosoknak kedvez, mert egy hétvégi játékos nem biztos, hogy örülni fog egy nehezen megnyitható, még ádázabb kihívás fokozatnak a sztoriban, miközben alig bírta amúgy is legyűrni a játékot.
Ami más még a külcsínben – és ezt sokan szóvá tették az első előzetesek alatt –, az a szereplők kinézete. A bájos karaktermodelleket realisztikusabbakra cserélték, amit személy szerint nem bántam, hiszen a történet is komoly hangvételű. Új a szinkron is, ami remek lett, ahogy a zenei oldal is jól teljesít. Egy plusz kiegészítést eszközöltek a stuffban, így ha rendelkezünk kamerával mindenféle Star Fox kiegészítőt aggathatunk a fotónkra, ami a kisebbeknek lehet jópofa, ahogy az új online, csapatalapú játék lehetősége is. Az osztottképernyős négyszemélyes mókát törölték, de online két csapat csaphat össze a Star Fox és Star Wolf tagjaival. Ezek a meccsek játszhatóak botok ellen is offline (nekem sajnos csak ezt sikerült kipróbálni, mert nem találtam a teszt alatt aktív játékost), három különböző játékmódban uralhatjuk a kialakult káoszt, ha erre van igényünk. Egy kétszemélyes lehetőség is helyett kapott a mókában, ahol a történet pályáit játszhatjuk úgy, hogy az egyikünk vezet, a másikunk pedig lövöldöz. Tudjátok, ez a klasszikus Nintendo co-op módi, ne gondoljuk túl. Egérként is használható az új Joy Con, ami jobb célzást eredményezhet.
A Star Fox nem akar tartalomban túlságosan több lenni az eredetinél, ami egy átlagos játékosnak kevéske élmény lehet sok pénzért. Viszont a tapasztaltabbak, ügyesebbek megláthatják benne a kihívást és újrajátszhatóságot. Hogy ki melyik csoportba tartozik, úgy álljon hozzá a rókabőrhöz, amely most elég fényesre sikerült, és soha rosszabbat nem kívánok a Nintendótól.
