Ha majd folytatod, garantált, hogy fogsz. Mindig történik valami. Kijelölsz egy célt a térképen, odamennél megcsinálni, de közben állandóan közbejön valami/valaki és az esetek többségében már jó messze jársz. Tegnap például ilyenekkel találkoztam:
Egy vadállat közeledett felém a sűrű erődben. Mellettem volt a legjobb fehér farkas a játékban, aki jelzi a kis térképen, milyen veszélyek vannak a közelben, onnan láttam. Készítem elő a lándzsám, mikor látom egy medve az, akiből már kiáll egy dárda és pár nyílvessző. Csak menekült a támadói elől, de azokat nem láttam sehol. A medvét hagytam elmenni, folytattam az utam, alig fél percre rá megtaláltam a támadóit. Holtan feküdt mind a kettő a magas fűben.
Izila területek eszméletlenül hangulatosak. Egy csomó felfedezni való dolgom akadt arra, kezeket, karkötőket, izila maszkokat, barlangokat és ismeretlen helyeket kerestem fel. Bele is futottam egy ilyenbe. Egy picike kis faluban találtam magam, ami mellett egy elkerített részen ott virított egy búzamező. Tehát ahogy a játék már korábban is utalt rá, az Izila törzs tényleg termelt, nem csak vadászott.
A hatalmas területen belefutsz kalandjaid során társakba, akik élik az életüket a vadonban. Leírni is sok lenne mi mindent csinálnak, de egy példát hozok itt is. Egymagában volt egy íjász törzsi tag, akivel egy magasabb fennsíkon futottam össze. Mit csinált éppen? Hát a játék egyik legnehezebb dolgát, próbált sasra vadászni íjjal. Elárulom: Nem sok sikerrel.
Akarom etetni az állatom, erre odajön egy másik és megeszi előle. Anyád!
Az élet az zajlik a játékban az biztos.
Ma délen lopakodtam egy tábortűzhöz és egy barlang előtt két "civil" izila egy férfi és egy nő lefeküdtek az ösvényre az oldalukra és a nő átkulcsolta a lábaival a férfit... Szóval elkezdtek nemi életet élni! Rendesen leanimálva mozgott a csípőjük. Én éreztem magam kínosan, mint egy kukkoló. Végül egy arra járó oroszlán véget vetett az légyottnak, meg az életüknek.
A táborban éjjel egy kislány aludt a földön, rémálma lehetett mert nyögött és rugdalózott, mintha futni akarna, talán valami üldözte álmában.
Medvém hátán úsztunk a folyóban, mikor arra lettem figyelmes, hogy két farkas jön le a folyóparthoz. Messze voltak, ezért az íjammal ráközelítettem mindkettőre és kiderült inni jöttek le a vízből. Rendesen le volt animálva.
Hihetetlen, hogy milyen hangulata van ennek a játéknak, éjszaka épp üldözött egy farkas falka én meg futtotam a legközelebi tábor felé.
Pont egy hegygerincröl lehetett rálátni a táborra ahol épp két emberem űlt a tábortüz mellett és a fénykörön kivülröl meg látom, hogy egy kardfogú lopakodik feléjük, csak a szemei világitottak a sötétben.
Brutálisan jól van kidolgozva a játéknak ez a része, egy fánál megállt, majd tovább lopakodott, és végül lecsapott, esélye se volt a két embernek.
Felülröl nézve nagyon drámai hatása volt ennek a jelenetnek
Havas tájak is marha hangulatosak. Tiszta Skyrim érzés fog el, mikor ott mászkálok. Csak ez sokkal vadabb vidék. Hatalmas kinyúló tűéles sziklák, ormok és hatalmas hegyek néha meg tátongó mélységek, amelynek a legalján tavak gyűltek össze és még ott is van valami rejtett cucc.
Aztán ami nekem még külön tetszett, az az idlingelő NPC-k. Konkrétan egy gyereket figyeltem meg, aki próbált felemelni egy nagy követ. Nagy nehezen arrébb mozdította, és elkezdte kaparni alatta a földet. Kaparta-kaparta, aztán valamit bevett a szájába. ...nézett... aztán kaparta tovább, és csipegetett még egy kicsit...
Ezután visszatette a követ, és arrébb ment kavicsokkal dobálózni.
Nekem ez tetszik, hogy az NPC-k nem folyamat ugyanazt a tíz másodperces műveletet ismétlik.
Gyakorlatilag együtt élsz a világgal. A hangulata egyértelműen ennek a legjobb. Éjszaka kifejezetten ijesztő játszani és teljesen más élményt ad, mint nappal. Egészen más állatok vannak jelen és sokkal több a ragadozó is.
a vadon jó pár meglepetéssel szolgál már a szárazföldön is. Itt tényleg nem én vagyok a csúcsragadozó. Párszar haltam már meg mamuttámadástól, és egyszer próbáltam levadászni egy hatalmas ős szarvast. Ne tudd meg mennyi dárda és nyílvessző kellett bele mire kifeküdt, és mennyit menekültem előle. Ennél már csak a medve harc volt jobb, mert az jószerivel csak futásból és menekülésből állt.
De végül a medvét is sikerült megölni, de ezt egy Udam harcosnak köszönhettem, mert a közelben járőrözött és elterelte a medve figyelmét, így ő és én együtt megöltük a medvét, de a medve kinyírta az Udamot még halála előtt. Ezzel szerzett nekem egy kis plusz xp pontot. Mivel az Udam az ellenség.
Hangulat az valami brutális egyébként. A hangok, zene, látvány és ez a nyelvezet, meg a karakterek, akikkel eddig találkoztam, no meg az állatok mind csillagos ötösre vizsgáznak. Eddig a történet sem rossz, gyakorlatilag megvan a cél mit kéne csinálni és közben meg mindig akad valami/valaki akinek meg kell tenni ezt az. Azért beszélek rébuszokba, mert nem akarom senki elől elvenni a meglepetéseket.
A craft rendszer nagyon jó. A képességek is jók. A program igazából mindent elmagyaráz, de pl. a nyílvessző meggyújtására magam jöttem rá. Nagy élmény volt, olyan igazi őskori, mikor mondjuk sikerül tüzet gyújtani. Jut eszembe tűz. Nos ezzel aztán lehet bohóckodni már a játék elején is.
Párszor voltam csak víz alatt, de én még ennyire jól kinéző víz alatti részt nem láttam még játékban. Pedig ez még csak egy barlangi patakocska volt jószerivel. A vadászat is élvezetes. A vadász látást rengetegszer használtam, tehát nem csak egy kellék, hasznos képesség. Bár az érdekes volt, hogy a farkasokba elég volt 1 nyílvessző és rögtön meghaltak, a játék elején lévő kecske meg még futott egy darabig, majd utána lehelte ki a lelkét.
Ezzel a hunter vision-el vettem észre, hogy barlangokban nagyobb cseppkőoszlopokat is meg lehet lőni nyíllal és akkor az egy az egyben leszakad, így aki alatta áll, annak tutira reszeltek. Igazság szerint sikerült magamat betemetnem vele elsőre, és csak azért éltem től, mert már fejlesztettem egyet az alap 2 életerőn háromra. Kettőt egyből levesz a kőomlás, így pont mázlim volt
montanosz
