Először is, lényegesen nagyobb fába vágja a fejszéjét, mert nem elég, hogy egy szövevényes bűnügyi történetet tár elénk, de felvállalja azt is, hogy képet fest egy korszakról, az '50-es évek Amerikájáról, Los Angeleséről. És teszi mindezt sikerrel. A sztori -s ezáltal a film- sokadik megnézésre is szolgál újabb, eddig fel nem fedezett apró részlettel, ami hozzáad az élményhez, de legalább kétszer látni kell. Valamint egy olyan szereposztással büszkélkedik, amivel nem sokan: Kevin Spacey, Danny DeVito, Russell Crowe, Guy Pearce, James Cromwell és Kim Basinger. Ezt fejeli még meg a hihetetlenül pontos arányérzék, ami irányítja a sztori csavarossága, a korrajz felütései és az időnként bombaként robbanó akció- és erőszakjelenetek közti egyensúlyt. Mindig mindenből pontosan annyit kapsz, amennyi még éppen nem túl sok.
Mindehhez képest az általam is kimagaslónak tartott Hetedik egyetlen kimagasló erénye David Fincher, hangulatteremtő vizuális irányú tehetsége dobta csak az amúgy remek sztorit ilyen -kultikus- magaslatokba. Elég repetitív film a maga hét főbűnével, ebből csak a befejezés tanulsága és kegyetlen igazmondása -"mindenki bűnös"- zökkent ki.
Szerintem.
"Jeti, add ide a bőröd!"
(nagyon nem bírom az ilyen filmeket)
