Jó, ha az embernek van önkritikája, de nem szabad túlzásba vinni...
Ha az ilyen rádöbbenés erőt ad, hogy újult erővel vesd magad új vagy már meglévő célok elé, akkor van értelme; de ha csak arra jó, hogy alaposan beforgasson és a végén a letargiádban mindenféle hülyeségre gondolj, akkor már nem annyira szerencsés.
Nem baj, hogy beírtad, csak arra utaltam, hogy ez a topic nyitó idézete
A demokrácia egy helyen található meg az egész Világon: A szótárban.
én szeretem az ilyen idézeteket. mindig rádöbbentenek,h mekkora egy nulla vagyok. vagy minusz...
"Ha nem lehetsz fényes csillag az égen, légy világító mécses a földön"
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani..."
Látom Te is megtaláltad
(#1)
A demokrácia egy helyen található meg az egész Világon: A szótárban.
Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.
Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha az összeomlásra van szükség ahhoz, hogy magunkra találjunk és folytathassuk utunkat.
Igazán csak akkor veszik el az ember, ha már saját magában sem hisz. Sose szabad lemondanunk az álmainkról, mert akkor az álmok is lemondanak rólunk, és álmok nélkül elvesztünk.
A múlton túllépni a legnagyobb próba. A jelenben helyesen élni minden ember dolga. A jövővel szembenézni a sorsunk hajnala.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem az a legrosszabb, amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
(Stephen King)
Életünk akkor kezd véget érni, amikor szótlanok maradunk azon dolgokról, amik számítanak.
Sokszor megijedek attól, hogy másnak gondolsz, mint amilyen vagyok. Próbálok magam lenni, amilyen a valóságban. A gondolataim, amit küldök feléd, azok az én gondolataim, de ezek a vasárnapi gondolataim, ami nem baj, de azt akarom, hogy tudd nem ilyen a hétköznapom. Nem akarlak becsapni, nem akarok másnak látszani. Félnék attól, ha megismersz, ha egyszer valóban megismersz, úgy járnék, mint a leány, aki mindig gyönyörű, s csak az első reggel derül ki róla, hogy a bőre nem hibátlan, nem selymes, a színe se rózsaszín. Nem szeretném, ha egyszer megismernél, az arcodon azt látnám, szebbet, jobbat vártál.
