A bolygók,
mint láncra fűzött gyöngyszemek,
csillag körül
forognak, egyre csak keringenek.
S a holdak,
mint kísérőhajók,
nyomukban hűséges
kutyákként csaholnak.
2003.09.11.
Az esthajnalcsillag
Mondd, miért szórsz szikrát, Föld testvére,
Vénusz?
Kire vagy oly mérges? Hogy ily tüzes
pokolban búsulsz?
Tán letörték szárnyaidat? S a véred folyik
olvadt fémként... Amíg
el nem pusztulsz...
Nézd, mily hatalmas a Szaturnusz!
Megölte holdjait...
S úgy fűzte derekára holtjait,
mint vadász az áldozat díszlő csontjait...
T.D.
2005.02.28.
Megjegyzés: A Szaturnusz gyűrűi valószínűleg felrobbant holdak maradványai, amiket a bolygó gravitációs ereje roppantott szét, amikor azok túl közel kerültek...
A Vénuszon pedig olyan magas a hőmérséklet, hogy fémes eső esik. A hegyek tetejét hó helyett olvadt fém borítja...
(Nem kioktató szándékkal mondtam ezeket, hanem csak azért, hogy lehessen érteni a lényeget.)
Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll,S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt írom: halál!-Petőfi
