)
eszembe jutott egy jelző a filmről: fennséges. Nem is maga a film, hanem a témája, és ehhez akár a képregényt is hozzávehetnénk. Szóval valóban egy hősköltemény, amibe - ahogy McClane is mondta - bele kell magad élni, át kell magad adni nemcsak a filmnek, hanem Frank Miller a spártaiak iránt érzett végtelen tiszteletének. A hőstettük tényleg nagyszerű volt, és az egyik legjobb, hogy Miller nem sarkítja le a történetet egy olyan szintű sztorira, hogy jaj a szegény 300 spártai szenvedések közepette volt kénytelen hősi halált szenvedni a kegyetlen perzsáktól, hanem azért a képregény keretein belül a valóságot is adja: a spártaiak még annyira "kegyetlenek" voltak, ha nem "kegyetlenebbek", mint a perzsák (mármint a perzsa katonák), és ettől lesz valamiért átérezhetőbb/átélhetőbb a film (és a képregény, bár ez most a film topicja).
És ha alaki azzal jön, hogy Miller túlságosan elfogult, akkor azt mondom: és? Ez adja azt az általam érezhető energiát és erőt a filmnek, amitől olyan hősies, olyan fennséges lesz. Ettől kezdem el én is tisztelni a 300 spártait.
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
