Az embervilágban is retteg egy csomó ember attól, hogy nem éri meg a holnapot - terorizmus, atomháború réme, meggyilkol valaki a pénztárcámért az utcasarkon, megcsíp egy darázs és beledöglök, rám esik egy tégla, elgázol egy autó, lezuhan a gépem, mérgező menzakaját falok, leáll a szivem, lehet még folytatni ezerrel -, így minekünk még több ilyesfajta félelmünk is van, mint nekik.
Az állatvilágban az, hogy megeszik egymást, nem hiném, hogy félelem forrása lehet, valahogy nehezen hiszem el, hogy pl egy nyuszi egész életét szorongásos depresszióban, vagy idült neurózisban tölti el, hogy mikor kapja el egy róka. Szerintem halálfélelmük kizárólag vészhelyzetben van, nem úgy, mint nekünk.
Ennél fogva esetleg még nyugisabb is az életük, mint nekünk.
Pl. nem kell hülyeségeket olvasniuk egy fórumban...
Előző hsz-emben pedig leírtam, hogy szerintem márpedig tudnak érezni az állatok is. És az emberek világa sem csupa szeretet. és őszinteség. De szerintem pl. egy kutya ezerszer őszintébb, mint egy átlagember. És a szeretete is önzetlenebb.
Az érzelmi életed pedig akármilyen is lehet, nem ismerlek személyesne, csak az itt leírtakból alakult ki az a benyomásom, hogy én biza egy hangyát nem bíznék a gondjaidra, sorry.

www.csinicucc.extra.hu

Így, hogy nem vagyok nő, csupán ebből a kommentből azt gondolhatnám, hogy egy embertelen, lelketlen tetü vagy.
