Duke Nukem 3D

Szó mi szó, a Duke Nukem 3D és Doom 1-2 valóban alapmű, hangulatban máig verhetetlenek. Nem vagyok FPS-mán, de ezek tényleg nagyon odatettek. A csőbomba és a fagyasztó, a randa élienek és pigcopok, a leamortizálható városrészek, a metrózgatás, úszás és repülés, na meg leginkább: a night club-negyedek és a főszereplőik , na ez '96-ban elképesztő összképet alkotott. A grafikát ne szidja senki: 9 évesen nyomtam végig a Duke Nukem 2-t, mert akkor még tipikus számgépbuzi hülyegyerek voltam, aztán rögtön jött a DN3D, és teljesen lepadlóztam: "ez tisztára, mint a valóság!".

Aztán jöttek ezek a szar kommandós és világháborús FPS-ek, és eltűnt a kreativitás (a Deus Ex és az Aliens vs. Predator 1-2 volt még nagy a későbbiekben, igaz, egyiket sem nyomtam végig). De a DN3D attól még szép emlék, és így van ez jól.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”