Háborús filmek és a valóság

SamuG: Oké, értem én az okfejtésed, hogy nem a degradációt célozza. Ugyanakkor nem értem a "realizmusra és valósághűségre" törekvés jelzőidet! Ez a Te foglalatodban mit jelent? A filmnek (filmeknek) van egy adott dramaturgiája. Spilberg ezt a filmet, illetve a történéseket - élve az amerikai pátosz adta lehetőségekkel - éppen egy "olyan" alkalommal ragadta meg, amikor kicsiny ernyős egységeknek sikerült a nagyobbszámú és jobban felfegyverzett ellenséggel diadalmaskodniuk. (Erről számos hadtörténeti forrás beszámol). Szóval szerintem a rendező pont ezt a "pillanatfelvételt" próbálja megragadni, hozzáteszem, egy kicsit bugyuta történet mentén. (Sokan mentsünk meg egy embert).

Nézzük a realizmust és valósághűséget: számomra ezek a fogalmak, maguk a háborús közeg, harc, bajtársi halál stb. képi megjelenítései, a hozzájuk rendelt korabeli felszerelésekkel és haditechnikai eszközökkel. Szerintem összességében ebben nincs mit kivetnünk. Ha a valósághűség problematikájában abból indulsz ki, hogy Miller egy szál pisztollyal az utolsó pillanatban kilövi a detonátort vagy Jackson épp szemen lövi a sniper kameradot, nem beszélve az ernyős gyerekről, aki a kavicsot kivéve a bakancsából, eldönt egy gerendát, a fal leomlik és mögötte ott teázik jónéhány Waffen SS...nos ebben egyetértek Veled. Nem realisztikus...ott, abban az adott pillanatban nem... Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a rendező és forgatókönyv író a film előtt számos veteránnal beszélt, számos visszaemlékezést, hadtörténeti munkát elolvasott és ezekből merítve alakította ki a film koncepcióját. Ugyanis én úgy látom vagy érzem, hogy a Ryan nemcsak Ryannek, Millernek, Horvathnak vagy bármelyiknek akar emléket állítani, hanem mindannak a tízezerszámra elesett szövi és német katonának, akik ott és akkor harcoltak és meghaltak. Szerintem éppen ezért nem követte Spilberg dogmatikusan az "egy ember egy hős, aki a végén megmenekül" alternatívát, hanem "összegyúrva" az eseményeket, az általad írt "összhatást" kívánta elérni, a már általam említett "pillanatfelvételek" sokaságával. Hiszen ebben a filmben minden volt, ami a háborúban előfordulhatott.
Hát ez nem elég cél, amit Spielberg elért?

KisCsirkee: a hadifogolymészárlások ilyetén kezelését, hogy csakis a németek voltak vadállatok, én a 62 éve - a Werhmacht és a Waffen SS-el szemben - kialakult felületes pszichózisnak tartom, amelyet évtizedek óta a legyőzők és a haláltáborok miatt a zsidók generálnak. Szomorú dolog ez, legfőképpen az, hogy a hadtörténelem mind a mai napig nem volt képes tisztázni ezeket a kérdéseket, bár jónéhány írás már felfedi a szövik gaztetteit is (bár még mindig csak finoman érintve a kérdést, abból táplálkozva, hogy azért a német hadsereg mégis Hitler serege volt és csaki vadállatok lehettek...kollektív felelősség....). Éppen ezért apró "öröm" volt számomra, hogy a BoB-ban például részeken keresztül taglalták Spiers hadnagy tényledését, miszerint jónéhány foglyot előbb cigivel kínált, aztán... És a bakák nem véletlenül beszéltek róla: nem zörög a haraszt, ha nem fújja.

Idén tavasszal beszéltam egy 85 éves, öreg veterán Királytigris vezetővel (506. "Feldherrnhalle" nehézpáncélos osztály), aki itt harcolt városunk környékén. Pont a hadifoglyok voltak a téma. Herr Jaeckel elmesélte, hogy 45. februárjában, egy áttörési kísérlet után vagy 300 ruszkit ejtettek hadifogságba. A térségben harcoló von Mackensen, 4. lovas hadosztály fiatal, süldő katonái különösen "utaztak" a ruszkikra (ők kísérték a fogloykat), de azontúl, hogy némelyiküket megrugdalták, egyetlen egyet sem lőttek agyon. Pedig megtehették volna: a háború a vége felé közeledett, plusz problémát jelentett az élelmezésük, nem beszélve a szökésekről, vissza a saját csapathoz.) Mégsem tették, mert a parancsnokuk megtiltotta.

Ebben a kérdésben nincs igazság.