Gondolt valaki már rá vagy próbálta valaki már az öngyilkosságot?

J. Dávid: Te még kiábrándítóbb vagy,mint Dexter pajtás. Nézd meg lentebbi hozzáröffenésemet és meríts belőle valamit! Nem hiszem,hogy olyan óriási és megoldhatatlan gondokkal küzködsz: családban élsz,van saját szobád,számítógép,meg internet. Mi más kell még egy magad korabelinek? Ilyenkor a tanulásba kéne belemerülnöd,semmi más dolgod nincs. Tudod,mikor kimegyek nagyapám sírjához,mindig utamba kerül egy sír: "..... Mártika,élt 11 évet". Gondold végig,hogy ez a kislány betegségben vagy balesetben halt meg és nem önkezével vetett véget életének. Élni akart és nem rajta múlott. A tieden meg csodálatos lesz olvasni:"...élt 15 évet",a szüleid meg magukat hibáztatják majd. Neked adtak egy lehetőséget és nem tudsz vele mit kezdeni. Itt panaszkodtok,zsongítjátok a többieket,hogy "jajj,de nehéz az életem". Másnak sem könnyű,mégis tud neki örülni.
Szánalomra sem méltó. Ne elnézést kérj itt mindenkitől,hanem szervezd át az életed,ha a jelenlegivel elégedetlen vagy,ebben a szüleid szerintem készséggel segítenek. Fordulj szakemberhez vagy olvass/tanulj némi filozófiát! A legjobbakat...

Emberek!
Ma majdnem öngyilkos lettem (szokásos érfelvágással). De nem másokat hibáztatok az ok miatt amiért majdnem megtettem, hanem saját magamat. Már éppen elkezdtem a borotvámmal vágni az eremet erre kopognak és mondják: Gyere ki a fűrdőből hugyoznom kell!. Pedig már majdnem kész voltam, de pont megkellett álnom pont az erem elött.. És ha az a dolog beteljesűl ami ez az ügy kezdetén gondolok, nem fog érdekelni senki és megteszem.
Bocsi, ha traktáltam valakit, de azé ezt mégse mondhatom el a fateromnak (egyébként az ügyről csak én tudok, még a szüleim se), és valakinek elkellett mondanom.