A "Dresda" c. film sem történetében, sem dramaturgiájában nem volt képes felnőni ahhoz, amit be szeretett volna mutatni: ugyanis ahelyett, hogy a valós szenvedéseket és az oktalan bombázás (katonai, politikai) okait firtatná, elvész a nyálas-szenvedélyes-szerelmes posványban. Kétségtelen, a filmben vannak jó effektek, amikor az angol bombázókat mutatják, alattuk az égő várossal (amelynek a valóságos poklát már 300 km távolságból látták a közeledő repülők), de mindezt feledteti a hihetetlen és átlagsztori: az események előtt egy angol bombázó parancsnokot és legénységét lelőnek, a srác sikeresen földetér. Ugyan a helyi lakosok meglövik, de valahogy bevánszorog a városi kórházban. Itt - egy echte náci család lánya, aki önkéntes szolgálaton lévő nővér - felfedezi a bujdokló angolt, akinek először segít, majd össze is fekszik vele. Unalmas periódusok váltják egymást, mígnem eljön a bombázás, 45. február 13-14. A képsorok szomorúak, de valahogy mégsem jött át az, amit elvártam volna.
A bombázást megelőzően van egy bejátszás - amolyan fél perc -, amikor egy angol tiszt firtatja annak értelmét.(Stratégia, katonai támaszpont, logisztikai központ hiánya!) Erre a parancsot kiadó főtiszt azt válaszolja: jusson eszébe Coventry...
A film legjobb és egyben legszebb jelenete, amikor a végén egy eredeti filmbejátszással bemutatják a lerombolt "Frauenkirchen" katedrális újraszentelését, 2005-ben...
Gyenge film, sajnos.
